Kráterolvadékár

Látványos kőzetolvadék folyásnyomok, melyek keverednek a becsapódási kráterek törmelékével és helyenként messze futó olvadéknyelveket alkotnak. A vénuszi krátereknek olyan, meglehetősen látványos alkatrésze, amely nem ismert egyetlen más égitesten sem a Naprendszerben.

Általában a kráter szegmenshiányos törmelékterítőjével szemközti oldalon találhatók, azaz a becsapódás haladási irányába, előre folynak ezek a lávafolyás-szerű olvadékárak – még akkor is, ha ebben az irányban a felszín emelkedik. Végül lendületüket vesztve beállnak lejtésirányba (Schultz 1992).

Bár a radarképeken látványosan radarfényes felszínűek, valószínűleg csak vékony réteget alkot anyaguk. Ugyanakkor jelentős távolságra eljutnak. Az Addams kráter (lásd az ábrát) olvadékára például hat kráterátmérőre jutott. Egészen enyhe lejtőkön is könnyedén haladnak, ami arra utal, hogy nagyon hígan folyós anyagúak. Helyenként radarátlátszóvá válhatnak.

Két olvadékár-típust különítenek el: a közeli olvadékár elmosódott határú, a kráterperemtől indul és beolvad a normál törmeléktakaróba; nagy folyási hozamú, és a megfigyelések alapján még a törmelék lerakódása előtt települt, azaz igen gyorsan (másfél percnél hamarabb). Piroklasztitfolyásokhoz hasonló, és feltehető, hogy a becsapódó test elpárolgásából származó gázok (impakt pára) lecsapódásával keletkezett. Csak ott keletkezik, ahol az elpárolgó impakt gázok kicsapódási körülményeit a felszín közelében még az előtt elérik, hogy a gázok a felső légkörbe emelkednének. Az üstökösmagok valószínűleg kevéssé képesek olvadékárakat produkálni, mint a becsapódó vasmeteoroidok (Sugita és Schultz 2002).

A távoli olvadékárak lávafolyásra emlékeztetnek, lebenyes végűek, és keskeny ujjakban haladnak előre. A törmeléktakaróból erednek és kisebb hozam jellemzi őket. Lejtésirányban folynak, feltöltik a repedéseket, és a hegyek lábánál szétterülnek. Ez az olvadékár-típus a törmelékterítő tetejére települ. Valószínűleg a becsapódáskor megolvadó felszín anyagából állnak. Az olvadék vízhez hasonló viszkozitású, és előrehaladását segíti, hogy a felszíni hőmérséklet közelében van olvadáspontja.

Végül elképzelhető, hogy az olvadékár anyaga a légkörben fluidizált törmelék, olvadék és forró kőzetpára keveréke.

Bár bolygóközi viszonylatban különlegesek, a Vénuszon nem ritkák: a 30 km-nél kisebb átmérőjű kráterek nagyjából felénél előfordul kráterolvadékár.