Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató CsoportEnglish

Becsapódásos szerkezetek

Gyűrűs kráter

Peak ring crater

Gyűrűs kráter – radarkép: Barton, Lachappelle
    200%

    A központi csúcsos kráternél nagyobb energiájú becsapódásnál a központi csúcs gyűrűvé nyílik.

    A központi gyűrű megjelenése a bolygó jellemzőitől független kráterfejlődési állomás. Ez a legnagyobb méretű komplex kráter. A gyűrű lehet folyamatos vagy szakaszos, kisebb csúcsokból álló. Az átmenet a központi csúcs és a gyűrű morfológia között folyamatos.

    Az, hogy hány km-es krátereknél kezd el megjelenni a gyűrű alak, attól függ, hogy mekkora az égitest gravitációja, mekkora volt a becsapódás energiája (ami a becsapódó test tömegének és a találkozás sebességének függvénye) és milyen anyagból áll a célkőzet. A Vénuszon a gyűrűk 33 km-es kráterátmérőnél kezdenek kialakulni (Baker és mtsai 2011).

    A képen bemutatott Barton 52 km átmérőjű. Szabálytalan alakját az okozhatta, hogy a kráter egyik oldala egyenes, ami talán az alapkőzet repedéseivel vagy a becsapódás szögével van összefüggésben. A Lachappelle 36 km-es és már látszik, amint a központi csúcs már nem fókuszálódik középen, hanem „szétszóródik” a kráter aljzatán, de még nem alkot gyűrűt.

    Az ábrán a gyűrű kinyílásának a fázisait mutatjuk be.

    (a) Montessori (43 km átm.) központi csúcs-csoporttal; (b) Simonenko (32 km átm.) gyűrűbe rendeződő csúcsokkal, (c) Corpman (45 km átm.) és (d) Cori (56 km átm.) egyre szélesebbre nyíló, szakaszos gyűrűvel (Alexopoulos és McKinnon 1994 nyomán).
    (a) Montessori (43 km átm.) központi csúcs-csoporttal; (b) Simonenko (32 km átm.) gyűrűbe rendeződő csúcsokkal, (c) Corpman (45 km átm.) és (d) Cori (56 km átm.) egyre szélesebbre nyíló, szakaszos gyűrűvel (Alexopoulos és McKinnon 1994 nyomán).