Központi csúcsos kráter

A kráterfejlődésben az egyszerű kráter utáni mérettartományban kifejlődik a kráterek közepén egy központi csúcs, mely a becsapódás fókuszpontjában a felszín kiemelkedésével jön létre. Ez már komplex kráter.

Két, központi csúcsos krátert talál az Olvasó a képen (és egy központi gyűrűset). Sokféle különbség és hasonlóság fedezhető fel a bemutatott központi csúcsos kráterek között. Mielőtt az Olvasó továbbmenne, próbáljon azonosítani néhány eltérést a két központi csúcsos kráter jellemzői között.

A központi csúcsos kráterek aljzata, az egyszerű, tál alakúaktól eltérően lapos, egyfajta gyűrűsíkság. A csúcs általában alacsonyabb a kráter pereménél. A Vénuszon kb. 15 km-es átmérőnél válik általánossá megjelenésük (Phillips és mtsai 1991).

A központi csúcs nem a visszahullott anyagból áll, mint a krátert övező törmelékterítő, hanem jórészt mélyből felemelkedett rétegekből. A becsapódáskor a hőhatásra elpárolgó kozmikus test robbanása sugárirányban kelt lökéshullámot. Az oldalirányú komponens dobja ki a törmeléket. A lefelé ható rész éri közvetlenül a felszínt és tömöríti. A lökéshullám elhaladása után a nyomás alól felszabaduló felszínen visszafelé irányuló erő keletkezik, és ez legerősebb a kráter közepén. Itt tehát mintegy rugalmasan visszapattan a felszín anyaga. Ezen kívül a kráterképződés legelső fázisában még meredek átmeneti kráterben a kráterfalról becsúszó anyag is a központi csúcsnál torlódik fel. A központi csúcs anyaga tehát elérhetővé teszi a mélyben található rétegek kőzeteit.

Az egyszerű, kis krátereknél nagyobb méretben már nehezebben megálló kráterfalból csuszamlások is elindulnak, amelyek teraszokat alkotnak a kráter belső peremén.

Visszatérve a kérdésre: a két kráter (Aurelia: 31 km átm., Callirhoe: 33 km átm.) törmelékterítője standard vénuszi virágszirom, bár az Aurelia szirmai kifejezettebbek – nem véletlenül ez a virágszirom-törmelékterítő típuspéldája. Mindkét törmeléktakarónak van szegmenshiányos szakasza, az Aureliánál ez jobban megközelíti a krátersáncot. Ezek a hiányok jelzik a beérkezés irányát (uprange). A szemben levő (downrange) oldalon az előrelökődő törmelékek találhatók, és mindkét esetben errefelé (előre) folynak a becsapódási olvadékárak.

A két kráter központi csúcsot körbeölelő gyűrűmedencéje mutatja a legfeltűnőbb különbséget: az Aureliánál ez radarfényes, fényessége nem tér el a törmelékterítőétől vagy a kráterfaltól. Ez arra utal, hogy hasonlóan rögös a felszín. Ez pedig arra utal, hogy a kráterben a visszahulló törmelék eredeti minőségében található, azaz a kráter fiatal. Hasonlóan radarfényes a holdi Tycho kráter, ami kb. 100 millió éves (azaz fiatal). A Callirhoe kráter gyűrűsíksága ellenben radarsötét, jellegtelen terület. Valamilyen, cm-esnél finomabb szemcsézettségű anyag tölti ki. Már erre rakódott a déli oldalon egy legyező alakú törmelékhalom.