Becsapódásos szerkezetek
Krátercsoport
Crater cluster
A légkörben feldarabolódó és pályáján némileg eltérülő testek becsapódáskor krátercsoportot hoznak létre.
Erős nyomás és hőhatás éri a becsapódó testeket, ezért a kisebbek és gyengébb szerkezetűek (vagyis a törmelékhalom-kisbolygók) szétesnek, és az eltérő méretű és alakú testek némileg más pályán, egymást részben átfedve vagy egymás közvetlen közelében csapódnak be. Az ilyen becsapódások néhány km nagyságú krátereket hoznak létre, melyek nem tál alakú, szabályos kráterek, hanem szabálytalan alakúak és medencéjük egyenetlen, feltehetően a becsapódáskor egymásra rakódó törmelékszórás és átfedő lökéshullámok következtében.
A Földön az efféle módon széteső testek méteres – 100 méteres krátereket hoznak létre, az ennél nagyobb krátert ütő testek egészben jutnak le a felszínig. A földi krátercsoportokat krátermezőnek nevezik (pl. Henbury krátermező, Ausztrália). A bajorországi Chiemgau krátermezőn 80 bronzkori kráter szóródik szét egy 60×30 km-es területen.
A kép a Marianne krátercsoportot mutatja be.
Az ábra az Erika (10,5 km átmérő) és a Sayligul (4,3 km átmérő) krátereket ábrázolja. A Sayligul kisebb, többszörös kráter, azaz egy becsapódás közben széttörött égitest nyoma, az Erika viszont már egyszeres, de szabálytalan alakú, durva törmelékkel borított belsejű kráter.
