Légköri robbanás, radarpaca

A felszínt el nem érő, még a légkörben felrobbanó testek lökéshulláma kerekded radarsötét foltot hoz létre a felszínen. Ezek a radarpacák.

A radarpacák sötét foltok, melyek közepén hiányzik az oda elvárt kráter. A test maradványai lejuthattak a felszínre, de annyira lefékeződve, hogy krátert már nem ütöttek. Sötét foltok kráterrel is előfordulnak, ahol a beérkező testnek sikerül a felszínig áttörnie a légkörön – a legkisebb kráterek 2–3 km átmérőjűek.

Jellemzően a sötét paca körül világos, diffúz halo (glória) is található. A sötét belső 10–70 km, a világos külső gyűrű max. 200 km átmérőig követhető (Soderblom és Chadwick 1992).

A pacák és gyűrűk a sötét és világos radarfényesség mindenféle variációjában előfordulnak, ami arra utal, hogy a légkör-felszín interakció bonyolult, különösen, ha szétdarabolódott testről van szó, melynek darabjai különféle időpontokban robbanhatnak. Az ilyen, repülés közbeni interakciók a Marson vékony parabola mintázatot is kelthetnek; a képen is látható egy sajátos mintázat (mely feltűnően hasonlít a Pac-Man nevű számítógépesjáték-figurára). A szegmenshiányos törmelékterítők jól ismertek, ezeket ferdeszögű becsapódás okozza. A sűrű légkör miatt a becsapódás irányában látható szegmenshiány még aránylag magasabb beérkezési szögnél is jelentkezik, mint más égitesten.

A központi sötét területen volt a legerősebb a lökéshullám hatása, ahol porította a kőzetek felszínét, míg távolabb csak szétrepesztette vagy felforgatta a törmeléket, így ott inkább rögösebbé tette a felszínt, innen a világosabb radarjel (Zahnle 1992).

A radarpacák főleg mélyebb területen jellemzőek, ami arra utal, hogy ott jelentkeznek, ahol a becsapódó test nagyobb utat tett meg a légkörön át, vagy ahol nagyobb a légnyomás vagy hőmérséklet.

Hasonló, diffúz, de világos radarfoltokat keltenek a vulkáni eredetű piroklasztárak is.

A Vénuszon kb. 400 pacát találtak, ami kevesebb, mint amennyit várnánk, ugyanis a kisebb becsapódó testeknek gyakoribbnak kellene lenniük, mint a nagyobbaknak. Az összesen 935 db. normál kráterre azonban mindössze 400 paca jut. Lehetséges, hogy a finomszemcsés port jelző pacák idővel elhalványodnak. A duplapacák (azaz egymáshoz közeli pacák) aránya 14%, ami megfelel a földi kettős kráterek arányának és a kettős kisbolygók arányának is (Cook és mtsai 2003).

A Földön ezeknek az alakzatoknak a szuperbolidák (tűzgömbök) nyomai felelnek meg; ilyen volt pl. a Tunguz-meteor (Illés-Almár 2003), mely 2000 km²-n döntött le lábáról a tajgában 80 millió fát. Egy ilyen légkörbe csapódási esemény növénymentes felszínen radarpacát eredményezett volna. 2004-ben az Antarktisz fölött történt hasonló esemény.