Tesszerasíkság és -medence

A tesszera területek medencéit sokszor radarsötét, sima anyag tölti fel. Ezek közül szokatlan alakjukkal kitűnnek a félkör alakú medencék.

A félkör alakú medencékre Cofrade és mtsai (2019) csak az elmúlt években figyeltek föl. Mindjárt meg is számoltak belőlük 609 darabot. Az ilyen kifli alakú medencével kizárólag tesszera területen találkozhatunk, különösen a képen bemutatott „medence és dóm” jellegű tesszeraterületeken. Itt a medencéket tekinthetjük az eltemetett felszínformának és a felszínen láthatót síkságnak (azaz feltöltött medencének). A félkörmedencék átlagos átmérője 24 km, átlagszélessége 3 km.

Kialakulásukra két fő magyarázat van: valamilyen helyi hatású diapirizmus, a mélyből felemelkedő anyag hatására jönnek létre, ami lehet a magma összetételi (azaz sűrűségi) különbsége által beindított diapir, vagy hőmérsékleti különbség hatására beinduló, emelkedő, lassú anyagáramlás. Egzotikusnak ható felvetésként a szerzők azt javasolják, hogy a fiatal, vulkáni területek alatt a Vénusz korábbi korszakából származó tengerek elpárolgásakor felhalmozódó, és kiszáradó sóüledékek diapirjairól lehet szó – a sódiapirizmus ismert jelenség a Földön. Byrne és mtsai (2020) azonban ezt az elméletet elvetik és azt gondolják, hogy a tesszerában fellépő nyomóerők hatására a felszín meggyűrődött és kiemelkedett, majd a kiemelt rétegek lepusztultak és az így keletkezett üledékek a szomszédos, a gyűrődésben ívvé alakult árokban rakódtak le.

A tesszerákon belül másféle alakú medencék is találhatók. Ezeket lávafeltöltéseknek gondolják. Ivanov és Head (2015) szerint ezeket esetleg rétegtani korjelzőknek is lehet használni, ha feltesszük, hogy nagyjából azonos időszakban töltődtek fel. A tesszerabelsőkben található elhatárolt medencéket kitöltő lávák egyedi eseményekben törhettek a felszínre az egyes mélyedésekben. Ezzel szemben a peremükön túlról a mélyebb részeiket, völgyeiket „fjordokként” elöntő anyag valószínűbb, hogy egyszerre öntötte el egy tesszera külső peremét.

Khawja és mtsai (2020) ezeket a sötét anyaggal feltöltött medencéket, árkokat úgy értelmezik, hogy azok ősi folyóvölgyek (esetleg szélmarta barázdák), és az árkok elrendezése megfelel a földi folyóvölgyek mintázatainak és talán folyóvízi erózió nyomait őrzik még az elszabadult üvegházhatást megelőző korból (pl. lásd még: Völgyhálózat). Ha a tesszerák felszínét folyóvízi erózió alakította, akkor ez az erős eróziós hatás magyarázza, hogy miért olyan ritkák a becsapódási kráterek a tesszerákon, és ami ott található, az miért jelentősen lepusztult. A tesszerák bonyolult hegyvölgyes szerkezete azonban a folyóvízi és szélerózió mellett vagy helyett magyarázható törésekkel szabdalódó, meggyűrődő és erodálódó rétegek történetével is (Byrne és mtsai 2020).