Tesszera

A tesszerák ablakok a Vénusz legősibb felszíneire; egyben a leginkább tektonikailag deformált felszíndarabok.

A mélyebben fekvő lávasíkságokból több helyen feltűnően radarfényes, árkokkal és gerincekkel sűrűn tagolt felszíndarabok emelkednek ki. Nevüket mintázatuk alapján eredetileg parket-nek nevezték (Barsukov 1986), majd a görögül „négy”-et, és ennek nyomán mozaikdarabot is jelentő tesszera szót használták rá (Basilevsky és Head 1998).

A tesszeraterületeken legalább kettő vagy több deformációs irány azonosítható. A deformáció lehet nyomóerő (hátak) vagy húzóerő (árkok, törések); illetve képlékeny gyűrődés és rideg törés. Mindezek utalnak a felszín hőjellemzőire és feszültségterére az adott szerkezet kialakulásakor.

A kutatók tucatnyi különféle morfológiai típusukat határozták meg az 1990-es évek óta, amiket az egyes szerzők más-más szempontok alapján különítenek el. Ezek alapja, hogy milyen távolságra vannak a hátak és barázdák, milyen mintázatot adnak az egymásra települt deformációk, vagy milyen jellegűek a „partvonalaik”. A szalagos tesszerát (ribbon tessera, lásd a képen) (Bindschadler és mtsai 1990) hullámos felszínű árok és sasbérc szerkezet jellemzi: keskeny árkok és gerincek szabályos közökben ismétlődő szalagjai állnak merőlegesen az azokat deformáló széles hátakra, amelyek hullámossá teszik a szalagokat. Ezek lehetnek a legősibb megőrzött felszínformák a kéregplatókon.

Az S-C tesszerát szélesebb árkok és rájuk merőleges keskenyebb hátak jellemzik (Hansen és Willis 1996). A kéregplatók központjában találhatóak a legbonyolultabb deformációtörténetű felszínek, ahol ívelt hátak méhsejt mintázatot alakítanak ki. A medence és dóm tesszera (lásd a 2. táblát) szerkezetben a mélyebben fekvő medencéket sötét (sima) anyag tölti fel (Ivanov és Head 1996, Hansen és mtsai 2000).

A tesszerák többsége kéregplatón található, azaz történetük összefügg. Látható, hogy kiemelt peremüket elöntik a környezetükben lévő lávasíkságok. Ennek alapján kétféle keletkezésmodelljük lehet: 1) ezek a bonyolultan deformált felületek eredetileg globálisak, és hagymahéjszerűen fogják körbe a Vénuszt, de az alacsonyakat elöntötték későbbi lávafolyások; 2) eleve csak kiemelt helyzetben jöttek létre (a kéregplatókon) tesszerák. A kiemelt helyzet másik kérdése, hogy ma képződnek-e ezeken a „védett” helyeken tesszerák, vagy csak a Vénusz korábbi időszakára volt ez jellemző.

Az egyetlen olyan jövőbeli küldetés, amihez leszálló szondát terveznek (az amerikai DAVINCI küldetés), tesszera területen hajtana végre kemény leszállást és leszállás közben készítene nagyfelbontású optikai fényképeket.