Araknoid

Az araknoidok a vulkanotektonikus formák családjának azon tagjai, amelyeknek a körkörös gyűrűi belül vannak, sugárirányú árkok vagy hátak pedig kívül, ellentétben a koronanóvákkal, ahol pont fordított a helyzet.

A kifejezést a szovjet Venyera-űrszondák kutatói találták ki (Barsukov és mtsai 1986), mert a gyűrű körüli sugárirányú törések pókhoz hasonló alakot mutatnak, innen az alakzatok neve araknoid, azaz pókszerű. Ráadásul az egymásba csatlakozó törések rendszere, mely az araknoidokat helyenként láncszerűen összeköti, akár pókhálóhoz is hasonlítható, melyek csomópontjaiban az araknoidok ülnek (lásd az ábrát).

Az araknoidok 200 km-nél kisebbek (átlagosan 129 km átmérőjűek). A 10 km-nél keskenyebb törések 100 km hosszúságúra is kinyúlhatnak. A sugárirányú lineamensek lehetnek tágulásos árkok vagy kompressziós hátak (redőgerincek). Egyes araknoidok központja kiemelkedik, másoké besüllyed; belsejükben lávafolyások és akár kisebb pajzsvulkánok is előfordulhatnak. Ugyanakkor környezetükben nem jellemző a vulkanizmus, azaz alapvetően felszín alatti magmás folyamatok alakítják ki őket.

A radiális törések közvetlen kapcsolatban állnak a körkörös peremmel, ellentétben a koronákkal, ahol a nóva és a perem között nincs szerkezeti kapcsolat (Kostama és Törmänen 2007).

Kialakulásuk helyi magma feláramláshoz kötődik. Elképzelhető, hogy a koronáktól abban különböznek, hogy a köpenyáramlás más mélységet ér el. Mivel a lineamensek hossza néhol több gyűrűátmérőnyi is lehet, ezek bizonyosan nem a magma feláramlás nyomán keletkeznek, hanem inkább telérek előrenyomulásával.

Crumpler és Aubele (1999) adatai szerint a Vénuszon 265 araknoid található. Négy nagy araknoid-tömörülés van, mélyebben fekvő síkságokon.

Saját földrajzi nevük nincs. Példányaikat Coronának vagy Paterának nevezik.