Nóva (töréscsillag)

Kiemelkedő vulkanikus szerkezet, csillagszerűen szétterülő árkokkal.

A szerkezet nevének története nem kevésbé izgalmas, mint geológiája. A novákat a csillagászatban mindenki ismeri, ezek a felrobbanó csillagok. A kifejezés jelentése „új”, latinul, mivel ezek az addig halvány csillagok hirtelen kifényesednek, és új csillagként jelennek meg az égen. A csillag sugaras alakjának, ahogy azokat ábrázolni szokták, nincs köze a latin szóhoz, azaz az „új” szónak közvetlenül nincs kapcsolata a csillag alakkal. Szovjet kutatók eredetileg az astrum nevet javasolták ezekre az alakzatokra, ami csillagot jelent. A Nemzetközi Csillagászati Unió el is fogadta az Astrum szót mint földrajzi köznévi tagot az ilyen szerkezetek elnevezésére, ám az elmúlt húsz évben egyetlen ilyen nevet sem hagytak jóvá. Ehelyett ezeknek a szerkezeteknek a neve hegy (Mons) vagy korona (Corona), vagy kúp (Tholus), esetleg a hosszanti törésrendszerről (Linea) kapják nevüket, és így elnevezésük pl. Bécuma Mons astrum (lásd a képen). Hogy elkerüljék a képzavarokkal járó latin neveket, a kutatók egy része ezeket a szerkezeteket úgy nevezi, hogy „sugárirányútörés-központ”. Ebben a kiadványban mi a „töréscsillag” szót használjuk rájuk.

Domborzatilag a nóvák azaz töréscsillagok lehetnek kúpszerűen kiemelkedők, lehetnek laposak, némelyik besüllyed vagy fennsíkszerűen kiemelkedik. Ám csaknem felük egy kerek gyűrűperem belsejében található, azaz koronanóva (Krassilnikov és Head 2003).

A törésközpont kisugárzási pontja lehet egy „jeltelen” központ, de lehet egy rés (kürtő) is és olyan is van, ahol nincs geometriai középpontja a széttartó töréseknek. A nóvák egy vagy több láthatóan eltérő törésrendszerből állhatnak.

Méretük 50–300 km. A kiemelt nóvák a nóvafejlődés első állomását képviselik (pl. Bécuma Mons). Később a nóva körül körkörös alakzatok keletkeznek (kiemelt gyűrű vagy árok). A sík nóvák domborzata lassan kiegyenlítődött, míg a besüllyedőké már a beomló kalderákéra hasonlít.

Előfordulási helyük jellemzően nagy deformációs zónákhoz, árokrendszerekhez közeli, vagy síkságokon, tesszerák közelében, vulkáni területeken találkozhatunk velük.

A Földön (és Marson) hasonló szerkezetek a felszínalatti óriás telérrajok, amik azonban sose fejlődnek koronákká, hanem a Földön a kontinensek feldarabolódásának előhírnökei.