Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató CsoportEnglish

Vulkano-tektonikus szerkezetek

Korona

Corona

Korona – radarkép: Narina Tholi, Aramaiti Corona
    200%

    Eddig koronákat csak a Vénuszon találtunk. A Földön is léteznek a koronák kialakulásának egyes feltételei, ám az így létrejött a formák végül nem válnak koronává.

    A koronák olyan kerek vulkanotektonikus szerkezetek, melyek fő jellemzői egy körkörös kiemelkedés és közvetlenül mellette egy árok a peremén. Ez alkotja a korona alak alapját. Belseje lehet kiemelkedő dóm, fennsík vagy medence, és lehet benne csúcs is; és számos más vulkáni vagy tektonikus forma, törések, dómok, pajzsok.

    Méretük 60–1100 km, kivéve legnagyobb példányukat, a 2600 km átmérőjű, az egész Vénuszra ható köpenyáramlás központjában ülő Artemis Coronát (Hansen 2018), amely ezért önálló felszínforma-típusnak (szuperszerkezet) is tekinthető.

    A koronák morfológiája alapján következtethetünk arra, hogy jelenleg aktívak-e vagy „kialudt” koronák (Gülcher és mtsai 2020). Ha aktív köpenyáramlás van alattuk, kiemelt dóm lesz központjukban. Ha a köpenyáramlás megszűnt, lassan „leül” a belsejük és idővel medencévé változik, kerületén pedig sánc alakul ki.

    A koronák kialakulásáról a legnépszerűbb elmélet a forró folt modell, ahol egy forró köpenyáramlás felfelé nyomja a kérget. Az Artemis Corona viszont egyfajta lemeztektonika nyomát viseli, ahol a központi régióban feláramlás, a peremi árokban szubdukció (alábukás) történhet (Stofan és mtsai 1992).

    Nagyjából 500 koronát számoltak meg a Vénuszon. Többségük láncba fűzve vagy csoportosan fordul elő, főleg távolódó peremű árokrendszerek környezetében.

    A koronák kialakulása (Squyres és mtsai 1992 alapján): 1) köpenydiapir emelkedés a felszín felé, ott kiemeli a kérget, sugárirányú töréseket hoz létre, és vulkáni aktivitást kelt; 2) a forró köpenyanyag szétterül és kisimítja a felszíni domborzatot; 3) a diapir lehűl, és gravitációsan kiegyenlítődik a felszín: kialakul az árok, perem és a központi medence, valamint gyűrűs törések.
    A koronák kialakulása (Squyres és mtsai 1992 alapján): 1) köpenydiapir emelkedés a felszín felé, ott kiemeli a kérget, sugárirányú töréseket hoz létre, és vulkáni aktivitást kelt; 2) a forró köpenyanyag szétterül és kisimítja a felszíni domborzatot; 3) a diapir lehűl, és gravitációsan kiegyenlítődik a felszín: kialakul az árok, perem és a központi medence, valamint gyűrűs törések.