Bevezető

India közepén még csak dombok vannak,
De aztán a dombok mindig magasabbak,
S mikor a két ország határát elérik,
Már akkor a hegyek fölnyúlnak az égig.

Tudni való, hogy itt a sereg izzadott,
Le is hányt magáról dolmányt, nyakravalót...
Hogyne az istenért? a nap fejök felett
Valami egy óra-járásra lehetett.

Enni nem ettek mást, mint levegőeget;
Ez olyan sürü ott, hogy harapni lehet.
Hanem még italhoz is furcsán jutottak:
Ha szomjaztak, vizet felhőből facsartak.

Elérték végtére tetejét a hegynek;
Itt már oly meleg volt, hogy csak éjjel mentek.
Lassacskán mehettek; nagy akadály volt ott:
Hát a csillagokban a ló meg-megbotlott.

A Vénusz mérete akkora, mint a Föld. Felszíne mégis sokkal több térképeznivalót tartogat, mert a teljes területe szárazföld, ami tehát jóval nagyobb, mint a földi szárazföldek. Ugyanakkor hasonlít az óceánok aljzatához is, amennyiben az űrből felszíne nem látható, ezért csak radarral térképezhető.

A Vénusz abban is hasonlít a Földre, hogy területe nagy része bazaltlávasíkság, akárcsak a földi óceáni kéreg. Milliónyi kisebb vulkánkúp is található rajta, és nagyjából ugyanennyi törésvonal szabdalja. Alapvetően tehát a belső erők formálta világ, és a vulkanizmusból származó sűrű, üvegházhatást generáló szén-dioxid légköre a felszínre kívülről ható folyamatokat is meghatározza.

1961-ben amerikai, angol és szovjet rádiótávcsövek sugároztak impulzusokat a Vénusz felé és a visszavert jelből megállapították a Vénusz távolságát és forgási periódusát. Ekkor még mindig azt gondolták, hogy a Naphoz közeli és felhőborította bolygó felszínét buja esőerdők, mocsarak vagy sivatagok borítják. 1962-ben a Mariner-2 űrszonda rombolt le minden korábbi képet azzal, hogy meghatározta a felszíni hőmérsékletét.

Ma a legfontosabb kérdések: vajon volt-e víz a Vénuszon és ha igen, milyen körülmények voltak a felszínen akkoriban (még az elszabadult üvegházhatás kora előtt); és van-e ennek a kornak, esetleg a víz elvesztése folyamatának egyértelmű geológiai nyoma, esetleg a legősibb, hegyvölgyes ún. tesszera területeken. A Vénusz működésének megértésében is sok kérdés van. Azután, hogy felfedezték: a kráterek eloszlása a felszínen véletlenszerű, két geológiai felszínfejlődés-modellt dolgoztak ki a kutatók. Az egyik szerint a belső hő hosszabb ideig halmozódik és egyszerre tör utat a felszínre globális vulkáni működés kíséretében, a másik szerint folyamatosan, „kis lángon”, ereszti ki a belső hőt a kéreg, foltszerű vulkáni aktivitással. Nem tudjuk, a Vénuszon miért annyira közönségesek a Földön ismeretlen koronák, nóvák és araknoidok. Kérdés, hogy milyen anyag alakította ki a lávamedreket, és vajon hogy keletkezik az az anyag, ami csak a magas területeken jelenik meg. De legfőképp: volt-e élet a Vénuszon és esetleg vannak-e ennek ma is nyomai (pl. a felszín alatt) vagy túlélői (pl. a légkörben).

Az 1970-es években a Vénusz légkörének vizsgálata nyomán indultak el azok a kutatások, melyek a földi ózonlyuk felismeréséhez vezettek. A Vénusz elszabadult üvegházhatásának, esetleg elpárolgott óceánjainak vizsgálata fontos egy üvegház-katasztrófa lefolyásának megértésében, ami előtt a Föld is áll. Ezen kívül a Vénusz megmutatja, hogy azonos méretű és hasonló összetételű bolygótestek (a Föld és a Vénusz) egészen más irányban is fejlődhetnek – de mi az eltérés oka?

Máig sokat finomodott tudásunk a Vénuszról, mégis elemzéseinkhez az 1990-es évek elején készített radarfelvételeket használjuk: azóta nem járt a felszínt térképező szonda a bolygó körül. Csak legújabban fedezték fel a japán Akacuki és az amerikai Parker szondák megfigyelései nyomán, hogy az infravörös tartományban mélyebbre látni a vastag felhőrétegben, talán a felszínig is.

A 2030-as évek elején több, radarral térképező szonda fog a Vénusznál dolgozni. A jelen atlasz a majdan talán ezen szondák adatain dolgozó bolygókutatók új generációja számára készült.

A kötetről

A Vénusz-kutatás kérdései: volt-e víz a Vénuszon; milyen volt akkoriban felszíne; van-e ennek a kornak nyoma a mai felszínen; milyen a vulkanizmus dinamikája; volt-e élet a Vénuszon és vannak-e ennek nyomai vagy túlélői.

Ezekre a kérdésekre tehát nem kap választ az Olvasó. Hiszen talán majd épp ő fogja megválaszolni őket. Ebben a kötetben a felszín jellemző földrajzi képződményeinek képekkel illusztrált leírása található, kialakulásuk elméleteivel.

A formák közül jó néhány a Földön ismeretlen. A Vénusz ma izzón forró felszíne nem túlságosan hívogató az ember számára, viszont Földünk múltjáról és távoli jövőjéről mégis sokat tudhatunk meg a Föld „ikerbolygója”, egy geológiailag idegen világ tanulmányozásával.

A nyomtatott kötet adatai

Szerkesztette

Hargitai Henrik

Sorozat

Bolygótudományi Kiskönyvtár 2

Kiadó

Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport (KAVÜCS), Budapest, 2023

ISBN

978-963-87767-7-8 (nyomtatott), 978-963-87767-6-1 (pdf)

DOI

https://doi.org/10.21862/venusz2023

Szöveg, térképek

© Hargitai Henrik 2023

Korrektor

Botos Eszter

Nyomda

Korrekt Nyomdaipari Kft.

Támogatás

A megjelenést a Külgazdasági és Külügyminisztérium 1953/2021. (XII. 22.) Korm. határozatban megjelölt támogatása tette lehetővé.

Radarképek

JPL/NASA

Magyarország körvonala

A Radaralakzatok oldalon a Gede Mátyás által programozott Country Movers (http://countrymovers.elte.hu/) segítségével készült.