Radaralakzatok

A felszínformákat a radarképeken rádióhullám-visszaverő tulajdonságaik alapján lehet elkülöníteni, így válnak „radaralakzatokká”.

Sokféle rádióhullámhosszt lehet radarral használni, a Vénuszt eddig a 12 cm-esen vizsgálták. (A hosszabb hullámok a felszín alatti rétegekbe is behatolnának). A 12 cm-es jel a kb. ekkora tereptárgyakról verődik legjobban vissza, a kisebbekről továbbpattan. Minél több a visszavert jel, annál intenzívebb a radar „visszhang”, és a létrehozott képen ez annál fényesebb képpontként jelenik meg. Ilyenek a rögös lávák, kráterek körüli törmelékterítők. A radar számára sima felszínről nincs visszaverődött jel, ezek sötétek maradnak a képeken. Ilyenek az idős, lepusztult, vagy porral borított területek, de vannak sima felszínű friss lávafolyások is (pahoehoe). A folyadékfelszín is sötétnek látszana, de ilyet a Vénuszon nem találunk, ahogy jeget sem, ami a radar számára is fényesnek látszik. A száraz, laza, és porózus anyagon (pl. tufa) a radar áthatolhat és nem ad visszavert jelet. Ezen túl a felszín radarhullám-visszaverő tulajdonságát a felszínt borító anyag elektromos vezetőképessége és nedvessége is befolyásolja. A nedves anyagról több jel verődik vissza, mert a radar nem tud mélyebbre hatolni. Domborzati térkép is készíthető radarral magasságmérés (altimetry) üzemmódban. Ilyenkor a rádióadó pontosan lefelé küld egy jelet. A visszavert jel beérkezésének időpontjából kiszámolható, hogy mekkora utat tett meg (oda és vissza).

Az izzó felszín: Eddig egyszer sikerült a felszínt optikai tartományban is megfigyelni a sokszoros felhőborítás ellenére. A címlapon látható 2020-as fotót egy napkutató szonda készítette út közben a Vénusz éjszakai oldaláról, hosszú expozíciós idővel. Itt a mélyben izzó kőzetfelszínnek a közeli infravörös és vörös határán kisugárzott fénye dereng át a felhőkön, de csak a mély területek fölött, mert a magasabban fekvő részek, ahol hűvösebb van, sötétek maradnak (a képen az Ovda Regio, a térkép közepén) (Wood és mtsai 2022).