Radaranomália

A magas területeket olyan anyag borítja, amely különlegesen erősen veri vissza a radarhullámokat. Valamiféle hó ez, vagy a „hűvösben” máshogy málló anyag?

A képen a radarfényes anyaggal borított Maxwell Montes keleti pereme látható a „hóhatáron”, illetve egy becsapódási kráter, melynek mélyebben fekvő medencéjében is hiányzik a „hótakaró”. Természetesen a Vénusz 460°C-os felszínén, illetve még a 10 km magasságú Maxwell-hegység hűvösebb (360°C) régióiban sincs (víz)hó, ez valamilyen más anyag, amely viszont egyértelműen csak a magasabb területeken borítja a felszínt.

Már a legelső, földi radarmegfigyelések során kiderült, hogy egyes területek sokkal erősebben verik vissza a radarjelet, mint általában a felszín (ezeket nevezték el először: Alpha, Beta, Maxwell). Az „anomális” területeken a radar visszaverés sokkal erősebb, mint máshol; és ugyanitt a radar kibocsátás sokkal gyengébb, és ezen felül épp ezek a legmagasabb területek is a Vénuszon. Ezek azok a területek, melyek a közeli infravörösben sötétek, azaz hűvösebbek.

Az anomália az egyenlítőn 2,5 km magasságban kezdődik (a sarkokhoz közelebb már 5 km-en), de a legmagasabb részeken (10 km közelében) ismét legyengül. Ezek a területek egyben nagyon rögös felszínűek, így akár ez a paraméter is befolyásolhatja megjelenésüket.

A korai elméletek szerint ez az anyag bazalt mállásából származó pirit lehet, később ólomra is gondoltak. Ugyanakkor van olyan magas hely (a Maat Mons vulkán), ahol nem látható ilyen anomália. Lehetséges, hogy a felszín anyagai mások itt, azaz a vulkanizmus jellege, a hőmérséklet (a magasság) is tényező lehet. Brossier és mtsai (2020) szerint az anomália-anomália oka az, hogy a 8 km magasságú, azaz igen magas Maat Mons talán fiatalabb a többi hasonló magasságú területnél, ezért vulkáni anyagai még nem mállottak el azzá az anyaggá, ami máshol az anomáliát okozza.

A leginkább elfogadott elmélet szerint az elektromos térben vezető anyagok okozhatják az anomáliát. Ferroelektromos anyagokra gondolnak az egyenlítői Ovda Regio területen (pl. bazaltból keletkező klórapatit (apatit-(CaCl)) ásvány, ami egyébként a Balaton-felvidéken is megtalálható), míg a Maxwell-hegység esetében Treiman és munkatársai (2016) azt gondolják, hogy félvezető anyagok borítják.

Ugyanakkor több kutatás is azt vizsgálta, hogy milyen anyagok csapódnak ki épp ezen a hőmérsékleten (350°C környékén), melyek a Vénuszon előfordulhatnak, és a radarméréseknek megfelelő elektromos tulajdonságúak. Így Brackett és mtsai (1995) szerint az erősen dielektromos tulajdonságú anyag olyan illó (az ottani hőmérsékleten a gázzá válni képes), mely eredetileg vulkáni gázkibocsátásból származik és a hűvös felföldeken csapódik le a légkörből egyfajta „nehézfém-hó” formájában.