Bérczi Szaniszló

„1964-ben kezdtem csillagászati szakkörbe járni Szegeden. A 60-as évek a holdkutatás forrongása volt. Egymás után jutottak el űrszondák a Holdra. Ezért kezdtem gyűjteni a holdi munkákat, térképeket, kutatási beszámolókat. Jelentős részüket úgy, hogy levelet írtam a szerzőknek. Folytattam a gyűjtést a csillagász szakra kerülve az Eötvös Egyetemen, de diákköri dolgozatokban már a bolygókutatással kiegészítve. A Holdra szálláshoz előkészületül a fizikus-csillagász szak mellett ásvány-, kőzettan és geokémia tárgyakat is hallgattam, a terepgyakorlatokon a holdiakkal rokon kőzeteket gyűjtöttem. A csillagászati tanszékre kerülve aztán a NASA egy hirdetésére kértem, hogy az ELTE is kaphasson egy oktatási holdkőzet-gyűjteményt. A kérés 17 év után valósult meg, 1994-ben (kép).

A csillagászati tanszéken 1975-ben kezdtem el a Planetológia tantárgy oktatását. Ehhez nemcsak az addigi dolgozataimat, hanem az újabb bolygókutatási anyagokat is feldolgoztam, jegyzetet írtam, amit később könyvvé bővítettem (Kristályoktól bolygótestekig címmel jelent meg.) Az egyetemen azután más tantárgyakat is kidolgoztam (Anyagtechnológia-anyagrendszertan, Szimmetria és struktúraépítés, stb.) A NASA holdkőzetek kölcsönzése után a japán antarktiszimeteorit oktatási gyűjteményt is megkaptuk egy évtizedre.

1997 őszén a Technika tanszéken megépítettük az első Hunveyor gyakorló űrszonda modellt, amihez a NASA egy 1960-as években használt űrszondájának, a Surveyornak a szerkezetét vettük mintául. A „gyakorló űrszondát” mindennel felszereltük, ami egy felfedező szondának szükséges. Van váza, amire a műszerek kerülnek, szükség van energiaellátásra, kommunikációra, a rover változatnál mozgató egységre. A különböző gimnáziumokban, főiskolákon, egyetemeken épített modelleket készítői „terepgyakorlatokra” is elküldték. A képen• az egyik Hunveor „leszállóhelye” látható a hegyestűi bazaltorgonák mellett.