Becsapódásos kráterek térképe

Krátereket úgy térképezünk, hogy meghúzzuk a körvonalukat és feljegyezzük a morfológiájukat (formakincsüket). Azért fontos tudni, hogy mekkora kráterből mennyi hol található, mert a felszíni kőzetek korát ennek alapján tudjuk meghatározni. Ebből pedig a felszín története bontakozik ki. A kutatási gyakorlatok között te is kipróbálhatod a kráterszámlálást!

Az amazoni időszakot a fiatal és sík Amazonis Planitia síkságról nevezték el. Itt van a legkevesebb kráter (fiatalabb 3 milliárd évesnél). A Heszperiai időszak a vulkanikus Hesperia Planum lávafelszínéről kapta nevét. Kb. 3,5 miliárd éve jött létre, azóta közepesen sok kráterrel gazdagodott. A Noachi időszak a kráterekkel sűrűn borított Noachis Terra felföldről kapta nevét: ez a mai legidősebb felszín, kb. 4 milliárd éves. Az ezelőtti kor anyagai belekeveredtek az újabb rétegekbe. A Mars első kérge 4,5 milliárd éves.

A krátereket Stuart Robbins és Brian Hynek térképezték a Coloradói Egyetemen. A 600 ezer felmért kráterből ez a térkép a 384 344 db 1 km-nél nagyobbat ábrázolja. A Holdon 1,3 millió 1 km-nél nagyobb kráter van – ezeket is Robbinsék számolták meg!

A kevert breccsa kőzet Black Beauty kőmeteorit • különböző becsapódásokból tartalmaz mintákat. A legrégebbi kőzetszemcsék akkor szilárdultak meg, amikor a Mars utolsó őskérge lehűlt. E szemcséket három becsapódás is áthalmozta (Dampier – 4 milliárd éve, Khujirt – 1,5 milliárd éve, Karratha – 5–10 millió éve) (lásd: 13. térképlap!). A kidobott kövekből egy darabnak a csendes és kitartó Nap körüli pályáját egyszercsak a Szahara keresztezte (Lagain et al. 2022).

Az impakt breccsa a becsapódást elszenvedő célkőzet vegyes törmeléke, s csupán apró része a becsapódó test anyaga. Az elpárolog. A célkőzet egyes darabjai megolvadnak és szálltukban kinyúlt tészta (fladen) alakban szilárdulnak meg. Ez belekeveredik a robbanáskor hamu finomságúvá őrölt kőporba. Végül az egész visszahull a földre.

Egyes becsapódások olyan nagy sebességgel dobnak ki felszíni kőzeteket, hogy egyik-másik elhagyja a Marsot és átesik a Földre. Egy meteorit forráskráterét az alapján lehet megtalálni, hogy milyen idős breccsából vagy láváből áll, és hogy mennyi időt töltött az űrben, azaz mikor dobta ki őket egy kráterképző becsapódás. Ha ezekel egyezik egy becsapódási kráter, illetve a körülötte levő kőzetek kora, esélyes, hogy megtaláltuk a forrást.

A földi kráterek jellegzetes köve a nyomáskúp. Ilyet azonban még sehol nem láttak a marsi (vagy holdi) fényképeken.