A marsi vulkanizmus és tektonika térképe

A bolygók apró por-, fém- és jégdarabokból születnek. Ezek pehelyszerű részecskékké állnak, és lassan nőnek egymáshoz tapadva. Amint 300 km-esre nőnek, olyan forróvá válnak, hogy megolvadnak és gömbölyűek lesznek (mint minden csepp az űr súlytalanságában). Végül addig nőnek, amíg minden űrbéli nyersanyag elfogy. Ekkor felszíne magmaóceán. Később az űr hidege miatt kérge megszilárdul. Ekkortól ha kérgében feszültség jön létre, a kőzet eltörik és így repedések keletkeznek. Belseje még olvadt marad évmilliárdokig, amíg az is kihűl és megszilárdul. Ha a kéreg alatti köpeny is megszilárdul, akkor leáll a vulkanizmus. A kis bolygóknál ez hamar bekövetkezik, a nagyok belül sokáig forrók maradnak. A gázóriások közeli holdjait egész más folyamat fűti: az árapály.

A tektonikai folyamatokban a szilárd kéregben keletkező feszültségek felszabadulnak és repedés (vető, törésvonal) keletkezik. Ez pont olyan, amikor eltörünk valamit. Ez történik a földrengések alatt. Kéregfeszültségek akkor keletkeznek, amikor a teljes kéreg lehűl és összezsugorodik, vagy amikor a belső köpeny áramlásai hatnak rá. A kéreg darabjai összenyomódhatnak, és kiemelkedhetnek egyes repedések mentén (pl. a redőgerincek ilyenek), máshol a felszín lesüllyed (pl. az északi félteke mélyföldje). Két repedés között a felszín lezökkenhet és egy lapos aljú hosszú árok (gráben) jön létre.

A tűzhányókban olvadt magma tör a felszínre (innentől a magmát lávának nevezik). A láva kúpokat, pajzsokat építhet vagy szétterül és lebenyes szélű lávafolyásokat vagy végtelen lávasíkságokat hoz létre, attól függően, hogy anyaga milyen híg és mennyire lejt a felszín. A láva gyorsan kihűl és kőkeménnyé válik. A lávasíkságok az idősebb felszínt beborítják és elrejtik a korábbi felszíntörténet nyomait.

A töréseket és vulkáni területeket Kenneth Tanaka és mtsai térképezték az Egyesült Államok Geológiai Szolgálatánál (USGS).