A felszíni regolit

Négy helyen készültek fényképek a Vénusz forró felszínén. Ezek változó arányban mutatnak bazaltláva-sziklafelszínt és törmeléket. A Venyera–9-től a Venyera–14-ig egyre több a sziklák és kevesebb a törmelék aránya.

A Földön a felszínt borító anyagot vagy sziklának vagy talajnak (hétköznapi nyelven: földnek) nevezzük. A „talaj” szervetlen és szerves anyagok keveréke. Ha nincs benne szerves anyag, akkor kőzettörmeléknek vagy regolitnak nevezzük. Ez lehet por, homok, vízkoptatta kavics vagy éles peremű törmelék, és ezek keveréke. A szerves anyag a humusz, ami a komposztdombon a szemünk előtt alakul át a kihajított ételmaradékból termőfölddé, talajjá, azaz a talaj szerves komponensévé. Ez az az elem, ami a Naprendszer többi égitestjén hiányzik, és emiatt nevezzük a Vénusz felszínét borító szemcsés anyagot regolitnak, kőzettörmeléknek, és nem talajnak.

A regolit kémiai mállással, mechanikus aprózódással, lepusztulással és felhalmozódással alakul, eredetileg a valahol szálban álló alapkőzet (szikla) anyagából, ezen kívül kicsapódással, becsapódással vagy vulkánkitöréssel a felszínre jutó anyagból. Az égitestek felszínének alapkőzet fölötti zónáját megaregolitnak nevezik. Ez akár több km-es is lehet, ahol például kisebb-nagyobb becsapódási események már évmilliárdok óta átkeverik a sokszorosan breccsává tördelt eredeti kéreganyagot.

A vénuszi regolit azért különleges, mert a Naprendszer legforróbb és legnagyobb légnyomású környezetében keletkeztek. A környezet azt sugallná, hogy a mállás gyors és intenzív folyamat, ezzel szemben a megfigyelések szerint épphogy minimális lehet, mert a radarképeken finomszemcsés törmeléknek (por, homok) alig látni nyomait (Dyar és mtsai 2020). A megaregolit is hiányzik, mivel a felszín fiatal és ehelyett intenzív vulkanizmus nyomaival, lávarétegekkel borított. A felszínt porítani, tördelni képes kisebb becsapódások vagy a holdra jellemző mikrobecsapódások sem érik a felszínét a vastag légköre miatt. Ezen kívül a defláció (szélkifúvás) sem látszik túl hatékonynak, mert az eddigi valamennyi felszíni mérés egészen gyenge szellőket jelzett (4 km/h). Ezeken felül, és talán legfontosabb elemként, a forró felszíni hőmérséklet miatt víz egyáltalán nincs jelen a bolygón, ami a mállást vagy az eróziót segítené. A nagy légnyomáson a hamut és durva törmeléket termelő robbanásos vulkánkitörés is kevéssé valószínű – bár piroklaszt-szórásnak vélt nyomok láthatóak pár helyen. Ami marad, az a becsapódások során keletkezett törmelék, beleértve finomszemcsés impakt anyagokat is. A ritka homokdűnék anyaga is impakt eredetű lehet. Az anyagok mozgatásának is a legesélyesebb jelöltje a becsapódáskor a felszínen végigfutó lökéshullám szele. Végül a laza, könnyen mozgatható üledékek jelenlétének lehetőségét Kreslavsky és Bondarenko (2017) szerint az pecsételi meg, hogy a forró felszínen a finomszemcsés anyagok hamar összeolvadnak.