Lávasíkságok: lebenyes és sima síkság

A nagyobb területet elöntő láva két alaptípusa az egymásra települő, jól elkülöníthető lávafolyások által létrehozott lebenyes síkságok, és a sima síkságok, ahol megkülönböztethetetlenek az egyedi lávaelöntési események határai.

A lebenyes síkságok sokszor váltakozóan világos és sötét radarfolyásokból állnak. Az egyes folyások több száz km hosszúak és párszor tíz km szélesek. A redőgerinces síkságoknál fiatalabbak, mivel a két síkságtípus határán a redőgerinceket körbefolyják. Így a Vénusz legfiatalabb vulkáni aktivitásainak nyomai (Ivanov és Head 2011). Több, különböző központból származó, nagy mennyiségű lávát tartalmazó kiömlés eredményeképp jönnek létre. Ilyen síkságok borítják a Vénusz felszínének 8%-át (kb. 400 magyarországnyi területet). Jellemzően valamilyen vulkáni vagy törésövhöz, hátsághoz kötődnek; a tesszera területeken hiányoznak. Rétegtani emeletként a Bell Formáció lebenyes síkságokból áll.

A sima síkságok általában jellegtelen, egységesen radarsötét területek. Nincsenek rajtuk tektonikus eseményeknek nyomai (azaz törések), és egyáltalán semmilyen különlegesebb forma (pl. lávacsatorna), leszámítva helyenként kisebb lávadómokat. Ezek a tulajdonságaik arra utalnak, hogy ezek a legfrissebb lávaelöntések helyei a Vénuszon, hiszen még semmilyen későbbi esemény nem hatott rájuk. A felszínen 10–100 km-es foltokban jelennek meg.

Sima síkságok három fő környezetben találhatóak meg: fiatal vulkanikus területeken és azok határán, ahol egyben lebenyes síkságok is találhatóak (lásd a képen); tesszera területek belsejében, ahol feltehetően mélyedésekben található lávakitöltések; és becsapódási kráterek környezetében is találunk sima síkságokat, melyek azonban valószínűleg nem vulkanikusak, hanem a visszahulló finomszemcsés törmeléktakaró radarsötét nyomai.

Rétegtani emeletként a Gunda Formációt sima síkságok alkotják (Ivanov és Head 2011).

A képen ott láthatóak, ahol nem látható semmi különös.

Jellegtelenségük miatt nincs is mit többet közölni róluk.