Vulkáni szerkezetek
Nagy tűzhányó
Large volcano
100 km-nél nagyobb vulkáni felépítmények, pajzsvulkánok. Azok a vulkánok, amiket általában tűzhányóként ismerünk. A Vénuszon 140–170 körüli számuk.
A Vénuszon kb. 10 db olyan vulkán van, mely 5 km-nél magasabb. Ezek átmérője 500–700 km körüli, azaz hasonló a marsi Olympus Monshoz (mely viszont 24 km magasságú). A Földről ismert vulkánok képével szemben ezek az óriásvulkánok egészen laposak, alig 1–3° lejtésszögűek (Stofan és mtsai 2001). Kőzetanyaguk bazaltos.
Hogy ilyen nagy, több száz km-es területre terjedtek ki láváik, az ugyanannak a következménye, amiért a Marson is óriásira nőtt néhány vulkán: nincs lemeztektonika, a kéreg nem mozdul el az alatta felnyomuló köpenyáramlás fölött, így hosszú időn át ugyanott tör felszínre a magma. Ugyanakkor a Vénuszon még szempont a felszíni hőség, amiben a lávák távolabbra juthatnak, mert lassabban hűlnek le; de oka lehet összetételük, nagyobb kiömlési rátájuk vagy dinamikusabb telérképződés.
Csúcsrégióikban a Vénuszon is kalderák találhatóak (akárcsak a Földön vagy a Marson). A majd’ legmagasabb vulkán, a 9,6 km magas Maat Mons (lásd a 1. táblát) sok szempontból különleges, feltehetően egészen fiatal, sőt, talán aktív vulkán. Erre sok jel utal, kezdve a radaranomália hiányától a csúcs közelében található kalderákon át az egészen friss, részletgazdag formákat megőrző gödörkráterekig.
Érdekes még a Sapas Mons (lásd a 2. táblát), mely kettős csúcsú és inkább kúphoz hasonló alakú, viszont alacsony (2,4 km) és széles (600 km átmérőjű).
A nagy vulkánok eloszlása nem véletlenszerű a Vénuszon, nagyobb gyakoriságúak a Beta–Atla–Themis (BAT) régiókban.
Néhány magas vulkán: Ongwuti Mons, Rhea Mons, Polik-Mana Mons, Yunya-Mana Mons, Yolkai-Estsan Mons, Ixtab Mons, Theia Mons, Tepev Mons, Nyx Mons.
