Vulkáni szerkezetek
Sugármintás vulkán (anemónavulkán)
Radially patterned intermediate volcano, Anemone
A virágszirom-törmeléktakaró mellett nehéz szavakat találni a szintén sugarasan tagolt elemekből álló, ezúttal vulkáni alakzatokra; de azért sikerült.
Alig kiemelkedő alakzatok, melyeket egy központi kerek vagy elnyúlt kürtő és körülötte sugárirányban, virágszirom-szerűen kinyúló lávafolyások jellemzenek. Az egyes „szirmok” egységes méretűek (Head és mtsai 1992) és elvégződésük radarfényes, ami arra utal, hogy a végükön rögösebb, blokkos lávából állnak. Középpontjük radarsötét, amit hamu lerakódása okozhat.
Méretük 20–90 km, magasságuk 200–580 m. Egy formákban különlegesen gazdag csoportjukat az Atla Regióban mutatja be a kép. Maguk a szerkezetek nem gyakoriak, alig 25-öt számoltak össze.
Kialakulásukat az egyik elmélet Hawaii-típusú lávaszökőkút-szerű működéssel magyarázza, ahol gázok szabadulnak fel (White 2010). Az elmélet alapja, hogy ezek a szerkezetek gyakran magasabb térszíneken (általában legalább 800 méterrel a vénuszi alapszint fölött) találhatók, ahol relatíve alacsonyabb a légnyomás. Egy másik kulcs a keletkezésükhöz lehet az, hogy jellemzően törésvonalak közelében jönnek létre, ahol általában elnyúlt kürtőjük a forrása a résvulkáni kitöréseknek.
A sugármintás vulkánok a „közepes vulkánok” közé tartoznak (a Vénuszon a 20–100 km átmérőjű vulkánok számítanak közepes méretűnek).
Eredeti informális megnevezésük a Magellan küldetésben, melyben felfedezték őket, anemónavulkán volt. Ez a szó angolul a tengerirózsát jelenti, melynek szétágazó végtagjaira hasonlítanak a sugárirányban szétfutó lávafolyások.
A sugármintás vulkánok közül egyiknek sincs földrajzi neve.
