Így készül a bolygótérkép; kiszámoló

Először megjelenítjük az űrszondák adatait. A képen a MOLA lézeres magasságmérő magassági adatpontjaiból készített domborzati modell (DEM) adatai láthatóak. Az adathiányos helyeket átlagolt (interpolált) adatokkal töltjük ki. A fent még szürke fényességértékekkel kódolt magassági adatokat színessé alakítjuk. A térképeken itt a magas helyek barnák, a közepesek sárgák, majd fehérek, a mélyek pedig szürkék. A kéket és a zöldet kerüljük, hogy ne is emlékeztessen a földi vizekre és növényzetre. A térképet térbelivé a domborzatárnyékolás teszi. Az árnyékokat vehetjük fényképekről, de szebb, ha számítógép alkotja az árnyékokat a DEM alapján. Az összes térképen, az egész bolygón északnyugat felől süt a nap, ami a valóságban lehetetlenség volna. A vonalas és pontjeleket geológusok térképező munkái alapján helyezzük a térképre. Minden formatípus-katalógus fényképek alapján végzett térképező kutatás eredménye. Térképek vagy táblázatok formájában szakcikkekben publikálták őket az elmúlt bő évtizedben. Végül fölhelyezzük az elkészült térképre a neveket. A Nemzetközi Csillagászati Unio (IAU) és az Egyesült Államok Geológiai Szolgálata (USGS) közös adatbázisban közli az általuk engedélyezett nevek listáját. Évente pár új névvel bővül a lista, amiket kutatók igényelhetnek.

Készen állsz rá, hogy kiszámold, hány fok van a Marson, és miért nem annyi? Először próbálgassuk matematikai szárnyainkat a Földön, aztán irány a Mars. Vegyük először a napállandót a Föld távolságában: ez 1370 W/m2. Ennyi energia ér egy 1 m2-es sík lapot. Ezt az energiát szét kell osszuk a gömb alakú égitest felszínén (ahol a sarkokon alacsony szögben érkezik a fény, a gömb egyik oldalán pedig sötét éjszaka van); majd ki kell vonjuk a visszavert energiát: nem az összes energia jut le a felszínre, mert a felhők, a hó, a homok stb. a bejövő fény 30%-át visszaküldi az űrbe (az albedó: 0,3). Így E = napállandó × (1–albedó)/4 ahol E = A bolygófelszínre átlagosan eső energia [W/m2] Miért /4: mert a gömb felszíne négyszer akkora, mint egy ugyanakkora sugarú kör (földkorong) területe. Ebből E= 240 W/m2, azaz 240 W energia érkezik a Földön egy m2-re. Hogy ne főjön meg a felszínen minden, ugyanen - nyi energiának távoznia is kell a Földről, azaz kisugárzódnia a világűrbe. Most váltsuk át az energiát hőmérsékletre. A bejövő energia a következő hőmérsékletre melegíti fel a bolygót (átlagosan): T=√ E/σ, azaz T=(E/σ)0,25 ahol T = hőmérséklet [K] E = bejövő energia [W/m2] σ = Stefan-Boltzmann állandó = 5,670373 · 10-8 W/m2K4 Ebből a Föld átlaghőmérséklete 255 K [Kelvin], azaz -18°C lenne (°C=K-273). Mérésekből (vagyis tapasztalati alapon) az derül ki, hogy a Föld valójában átlagosan +14°C-os. A különbséget az üvegházhatás okozza: a légkör megtart valamennyi energiát és nem engedi ki az űrbe. KÉRDÉS: Mennyi az üvegházhatás a Marson? Ehhez ki kell számolni, mennyi lenne a Mars hőmérséklete az adatok alapján (TMars) és megnézni, ez mennyivel tér el a mérésektől. A fenti számításokat kell az alábbi adatokkal megismételni (számológép elég hozzá): › A Marsnál a napállandó 593 W/m2 › A Mars albedója 0,24 › A Mars átlaghőmérséklete a mérések alapján 218 K (-55°C) Megoldásod ellenőrizheted a 188. oldali pincebogaraknál!