Érdekességek a Marsról

Több rover is fényképezett már pár tíz km-es útján vasmeteoritet. De ha mi elmegyünk egy 10 km-es kirándulásra, legritkábban botlunk meteoritbe. Miért? A Mars közelebb van a meteoritek forrásterületéhez, a kisbolygó-övhöz. Felszínén évente több tíz olyan kisbolygó landol, ami egy m-nél kisebb, de ahhoz elég nagy, hogy krátert üssön. Sokkal gyakoribbak a krátert nem ütő hullások, ahol a meteoritkő (vagy -vas) megmarad. A mi bolygónkat érő ekkora testek jó része elég a légkörben. A Mars légköre vékonyabb és ritkább, így egy apróbb vas- vagy kődarab is nagyobb eséllyel jut át a légkörön. A Marson nincs óceán sem, amely elnyelné a meteoritokat, nincsenek erdők, melyek körbenőhetnék és nincsenek emberek, akik összegyűjtenék. A Földön évente több száz vagy ezer kézbe vehető méretű meteorit hull, 95%-uk kő, 5%-uk vas. Mikroszkopikus mikrometeoritek mindenhol hullanak, még városi háztetők ereszcsatornáiban is gyűjtöttek. A Mars felszínén évmilliók óta halmozódnak a kozmikus testek.

A Föld is poros a száraz területeken, de az ottani porviharok hamar kimerülnek. A Marson csak szárazföld van, nincs nedves talaj, sem növényzet, ami a port megköthetné. A Mars felszíne kevesebb energiát sugároz ki, mint amennyit a bolygó kap. (A Földön az óceánok vize nyel el sok napenergiát.) A maradék napenergia a légkörben marad és (por)viharokban oltódik ki. A már felkapott, légkörbe került por nehezen ülepszik ki, mert nem hull vissza az esővel, a földinél magasabbra száll és a kisebb gravitáció miatt tovább lebeg. Itt a napsütötte porszemcsék felmelegszenek, fűtik és tovább kavarják a levegőt. A globális porviharok a déli félgömb nyarán hónapokig tartanak. A kisebb porviharok mindennaposak.