EU–Tharsis

Az európai határok jól látszik, hogy nem követik a Mars domborzatát. A középkorban az országhatárok természeti határokat követtek, amelyek védelmet adtak, és amiken keresztül amúgy is ritkán keltek át emberek. Ilyen határok voltak a magas hegygerincek, a széles folyók vagy a sivatagok. A legutóbbi párszáz évben a gyarmattartók térképeken húzták meg új gyarmataik egyenes határait. A Marshoz leginkább hasonlító Antarktiszon még nincsenek is lakók, de határok már vannak, sőt határviták is (a jég elolvadása után kibukkanó nyersanyagok bányászati jogai miatt). Itt a határok nyílegyenesek, és a hosszúsági körök vonalait követik. A Marson ma egyetlen ország, cég vagy személy sem birtokolhat területet, de az azokat küldő államok tulajdonában levő leszálló szondák talán képezhetik olyan igények alapjait, mint amilyeneket a zászlókat kitűző felfedezők jelentettek a Földön. Mindenesetre a szondákon fel van festve a küldő ország zászlaja (lásd: 112., 137. oldal)

Lesznek valaha határok a Marson? Ha igen, vajon milyen célt szolgálnak, kiket választanak el? Milyen elv szerint húzzák meg őket? Számít, hogy hová szálltak le a már ma is ott levő szondák? Kik lesznek a tulajdonosok a határokon belül? Cégek, országok vagy egyének? És lesz-e valaha a Föld ismét határok nélküli bolygó?

Fent az európai országok térképét vetítettük rá a marsi Tharsis-hátságra, hogy szemléltesse a távolságokat (a határoknak nincs köze a Mars felszínéhez). Apró, fehér karikák jelzik két nagy olaszországi tűzhányó méretét. A marsi vulkánok sokkal idősebbek, sokkal tovább foly ki a láva a kürtőjükön, így nőttek ilyen nagyra. A térkép értelmet ad a „felmegyünk Pestre” és „lemegyünk vidékre” kifejezéseknek.