Planetologia

Magyar csillagászok, űrkutatók

Illés Erzsébet
Illés Erzsébet (nemzetközileg Illés-Almár Erzsébet, illetve E. Illes-Almar néven publikált; Szekszárd, 1936. november 15. – 2026. április 2.) magyar csillagász, űrkutató és planetológus. A Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet professor emerita kutatója és a fizikai tudományok kandidátusa.[1][2][6] Ő volt az első magyar űrkutatónő és a második magyar csillagásznő.[3][4]
1958-ban tagja volt annak a kis létszámú kutatócsoportnak, amely az első mesterséges holdak felbocsátása után megteremtette Magyarországon az űreszközökre épülő űrkutatást.[5] 1961-ben ő írta a Csillagászati Intézet első számítógépes programját, a mesterséges holdak mozgásának vizsgálatához. Ill Mártonnal az 1950-es évek végétől nemzetközileg is jelentős eredményeket értek el a felsőlégkör kutatásában.[7] Fő eredményei közé tartozik a gyűrűáram okozta fűtés vizsgálata. Foglalkozott a semleges felsőlégkör és az ionoszféra, valamint a felsőlégkör és a troposzféra közötti csatolásokkal, és kimutatta a semleges felsőlégkör észak–déli aszimmetriáját.[2][9] Később részt vett az összehasonlító planetológia oktatásának megteremtésében az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE), ahol több mint három évtizeden át tanított.[2][9] A Tudományos Újságírók Klubja 2010-ben Az Év Ismeretterjesztő Tudósa díjjal tüntette ki.[8][9] 2011-ben róla nevezték el a 191857 Illéserzsébet kisbolygót.[8]

Élete és tanulmányai
Szekszárdon született, parasztcsaládban.[5] A Magyar Asztronautikai Társaság által 2014-ben közölt interjúban így emlékezett: nagyjából tizenegy éves volt, amikor Róka Gedeon és Kulin György ismeretterjesztő füzetei a csillagászat felé fordították.[9] Középiskolai tanulmányait Szekszárdon végezte. Levélben kért tanácsot az Élet és Tudomány szerkesztőségétől, hogyan lehetne csillagász. A választ Almár Iván közvetítette: azt tanácsolták neki, hogy Budapesten tanuljon matematikát és fizikát. Ezután jelentkezett budapesti egyetemre.[9]
1955 és 1959 között az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanult matematikát és fizikát,[5] és matematika–fizika szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett.[1][5][9] Diplomája megszerzése után a Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati Intézetébe került, ahol Detre László eleinte változócsillag-megfigyelésekre osztotta be.[9][5] 1960-ban Almár Ivánnal kimutatták, hogy a korábban RR Lyrae típusú pulzáló változónak tartott BP Vulpeculae valójában fedési kettőscsillag. Az 1960-as évek elején a TU Cassiopeiae cefeidát is megfigyelte.[7][9]

Kutatói pályafutása
Műholdas megfigyelések és felsőlégköri kutatás
Az elsők között használt számítógépet a magyar csillagászok és űrkutatók közül. Kezdettől a mesterséges holdak optikai megfigyeléseit feldolgozó csoportot vezette; az adatokat a semleges felsőlégkör vizsgálatára használták.[2] 1961-ben elvégezte az Ural–1 számítógép programozói tanfolyamát. Első programja a mesterséges holdak megfigyeléseinek feldolgozásához használt szögtartó térképvetület rácspontjait számította ki. Saját elmondása szerint ez volt az első csillagászati vagy űrkutatási célra írt számítógépes program Magyarországon,[9] és egyben a Csillagászati Intézet első számítógépes programja.[7]
A munka egy 1957-ben kezdődött nemzetközi együttműködésből nőtt ki, amikor a Szovjetunió több helyszínen kért rendszeres műholdmegfigyeléseket.[5, 22] A Magyar Tudományos Akadémia a feladatot a Csillagászati Intézetre bízta. A megfigyeléseket később a légköri fékeződés és a semleges felsőlégkör sűrűségváltozásainak vizsgálatára használták.[9][2][5]
Egy 2014-es interjúban elmondta, hogy az űrkutatás felé az vezette, hogy az összehangolt megfigyelésekből műholdpályákat kellett számítani. A Könnyűipari Minisztérium Elliott 803 számítógépének programozóival folytatott egyeztetésekből nem született használható feladatleírás. Ezért arra jutott, hogy egyszerűbb, ha a szükséges programot maga írja meg.[9]
Légsűrűség-vizsgálatai a semleges felsőlégkör és az ionoszféra, valamint a felsőlégkör és a troposzféra kölcsönhatásával foglalkoztak, továbbá a semleges felsőlégkör sűrűségváltozásainak modellezésével. Ebből a témából írta 1994-ben megvédett kandidátusi értekezését.[2][1][9]
Legfontosabb eredményei:[2][9]
- felfedezte a gyűrűáram okozta fűtést;
- kimutatta, hogy a sarkifény-övezeten kívül is létezik egy további, a napszélhez köthető fűtési forrás;
- igazolta a semleges légkör és az ionoszféra kölcsönhatását;
- azonosította a semleges felsőlégkör aszimmetriáját.
A termoszféra–ionoszféra kölcsönhatásról írt 1987-es cikkére a későbbi ionoszférikus viharkutatás is hivatkozik.[10]

Összehasonlító planetológia
A kilencvenes évektől érdeklődése középpontjába az összehasonlító planetológia kerül, így a különböző égitestek geofizikai és felszíni folyamatainak összevetése - a Földet is beleértve. Az összehasonlító planetológiát geofizikai jelenségeken keresztül tárgyalta. 1994-től az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanította a tárgyat, a Csillagászati Tanszéken és a Természetföldrajzi Tanszéken, 2006-tól pedig a Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport keretében.[2][9]
Planetológiai publikációi foglalkoztak egy lehetséges marsi koronaszerkezettel,[11] a Triton „dinnyehéj-felszínének” lehetséges földi analógiáival[12] és a Phobos feltételezett rétegzett szerkezetével.[13][2]
Szerzője volt az Encyclopedia of Planetary Landforms című enciklopédiának is [14][16].

Ismeretterjesztés és öröksége
Több mint száz tudományos közleményt és mintegy ötven összefoglaló, illetve ismeretterjesztő cikket publikált.[2] Ismeretterjesztő írásai többek között a Csillagászati évkönyv, a Magyar Tudomány, a Természet Világa, az Élet és Tudomány, a Meteor, a Föld és Ég, az Andromeda és a Földgömb hasábjain jelentek meg.[17][18]
A Magyar Asztronautikai Társaság tiszteleti tagja volt.[2] 2026-ban a társaság adománygyűjtést indított egy életéről és munkásságáról szóló, lányoknak szánt motivációs gyermekkönyvre. A könyvet Vincze Miklós és Székely Anna Krisztina szerkesztik, megjelenés alatt van [3][4]

Díjai és elismerései
1985: a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége Központi Asztronautikai Szakosztályának (MTESZ KASZ) nívódíja.[19]
1987: Kiváló Munkáért kitüntetés, ismeretterjesztő tevékenysége elismeréseként.[9]
2002: Fonó Albert-díj, az ELTE Planetológiai Körének tagjaként, sokéves nemzetközi és hazai munkájáért.[20][9]
2004: „Az év cikke 2004” díj a „Sarki fény Magyarország felett” című írásáért (Élet és Tudomány, 2004/3–4.), a Magyar Szabadalmi Hivatal és az Élet és Tudomány díja.[9]
2010: Az Év Ismeretterjesztő Tudósa díj, a Tudományos Újságírók Klubjától.[8][9]
2011: Sárneczky Krisztián róla nevezte el az általa felfedezett 191857 Illéserzsébet kisbolygót (ideiglenes jelölése 2004 VA70). A névadást a Nemzetközi Csillagászati Unió 2011. december 9-én hagyta jóvá.[8][9]
2016: Bay Zoltán-díj, a hazai űrkutatás legnagyobb szakmai elismerése.[2]
2017: Szabó Imre-díj, az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület Szenior Klubjától.[21]

Magánélete
Férje Almár Iván csillagász, űrkutató volt. 1959-ben házasodtak össze, két gyermekük született.[9] Több mint 65 évig éltek házasságban.[4]

Válogatott tudományos publikációi
Illés-Almár, E.; Almár, I.; Bencze, P.; Horváth, A. (1987). „Investigation of the thermosphere-ionosphere interaction by means of the neutral post-storm effect”. Advances in Space Research 7 (8): 53–57. Bibcode: 1987AdSpR...7h..53I. doi: 10.1016/0273-1177(87)90189-X.
Illés-Almár, E.; Almár, I.; Bencze, P.; Horváth, A. (1989). „On a possible ring current effect in the density of the neutral upper atmosphere”. Advances in Space Research 9 (12): 205–208. Bibcode: 1989AdSpR...9l.205I. doi: 10.1016/0273-1177(89)90330-X.
Illés-Almár, E.; Almár, I.; Bencze, P.; Horváth, A.; Jakowski, N.; Jungstand, A. (1992). „Similar behaviour of the thermosphere and the ionosphere in the recovery phase of geomagnetic disturbances”. Advances in Space Research 12 (6): 175–178. Bibcode: 1992AdSpR..12f.175I. doi: 10.1016/0273-1177(92)90052-Y.
Illés-Almár, E. (1997). „Alba Patera: A possible trace of a corona structure on Mars”. Advances in Space Research 20 (8): 1561–1564. Bibcode: 1997AdSpR..20.1561I. doi: 10.1016/S0273-1177(97)00878-8.
Illés-Almár, E.; Almár, I.; Bencze, P. (1998). „Neutral density depletions attributed to plasma bubbles”. Journal of Geophysical Research: Space Physics 103 (A3): 4115–4116. Bibcode: 1998JGR...103.4115I. doi: 10.1029/97JA02963.
Almár, I.; Illés-Almár, E. (2004). „A proposal to improve the CIRA '86 model in the equatorial region: the ddMSIS model”. Advances in Space Research 34 (8): 1768–1772. Bibcode: 2004AdSpR..34.1768A. doi: 10.1016/j.asr.2003.04.060.
Illés-Almár, E. (2004). „Two distinct sources of magnetospheric heating in the atmosphere: the aurora and the ring current”. Advances in Space Research 34 (8): 1773–1778. Bibcode: 2004AdSpR..34.1773I. doi: 10.1016/j.asr.2003.04.059.
Illés-Almár, E.; Almár, I. (2006). „A North–South asymmetry in thermospheric density”. Advances in Space Research 38 (11): 2461–2464. Bibcode: 2006AdSpR..38.2461I. doi: 10.1016/j.asr.2006.04.031.
Illés-Almár, E. (2007). „Comet Borrelly and the two kinds of cometary sub-nuclei”. Advances in Space Research 39 (3): 468–471. Bibcode: 2007AdSpR..39..468I. doi: 10.1016/j.asr.2007.04.001.

Jegyzetek
1. „Illés Erzsébet”. Magyar Tudományos Akadémia. Hozzáférés: 2026. június 3.
2. „Illés Erzsébet (1936–2026)”. Magyar Asztronautikai Társaság, 2026. április 4. Hozzáférés: 2026. június 3.
3. „Egy magyar űrkutatónő története a lányoknak – adománygyűjtés”. Magyar Asztronautikai Társaság, 2026. április 25. Hozzáférés: 2026. szeptember 2.
4. „Motivációs könyv lányoknak az első magyar űrkutatónőről”. Adjukössze, NIOK Alapítvány. Hozzáférés: 2026. szeptember 2.
5. Horváth András (2026). „Búcsú egy planetológustól”. Aeromagazin (5).
6. „Erzsébet Illés-Almár”. The Planetary Society. Hozzáférés: 2026. június 3.
7. Balázs Lajos – Szabados László: A csillagászati kutatás és oktatás újjászervezése az 1945–1960 közötti másfél évtizedben (PDF). Magyar Tudományos Akadémia, 39. o. Hozzáférés: 2026. június 3.
8. „Illés és Almár elnevezésű kisbolygók a világűrben”. Űrvilág, 2011. december 12. Hozzáférés: 2026. június 3.
9. Elek László (2014). „Illés Erzsébet”. In: Tudomány születik: Elek László beszélgetései a magyar űrkutatás megteremtőivel (PDF). Magyar Asztronautikai Társaság, 153–181. o. Hozzáférés: 2026. június 3.
10. Berényi, K. A.; Heilig, B.; Urbář, J.; Kouba, D.; Kis, Á.; Barta, V. (2023. április 24.). „Comprehensive analysis of the ionospheric response to the largest geomagnetic storms from solar cycle 24 over Europe”. Frontiers in Astronomy and Space Sciences 10: 1092850. Bibcode: 2023FrASS..1092850B. doi: 10.3389/fspas.2023.1092850.
11. Illés-Almár, E. (1997). „Alba Patera: A possible trace of a corona structure on Mars”. Advances in Space Research 20 (8): 1561–1564. Bibcode: 1997AdSpR..20.1561I. doi: 10.1016/S0273-1177(97)00878-8.
12. Illés-Almár, E. (1994). „A Possible Terrestrial Analogy of the »Cantaloupe Terrain« on Triton's Surface”. In: Evolution of Extraterrestrial Materials and Structures. Budapest, 102–103. o. Hozzáférés: 2026. június 3.
13. Illes, E.; Horvath, A.; Horvath, F.; Gesztesi, A. (1983). „A recommendation to check the layered structure of Phobos by in situ measurements”. Budapest International Astronautical Federation Congress. Bibcode: 1983buda.iafcQ....I. Hozzáférés: 2026. június 3.
14. Illés-Almár, E.; Hargitai, H. (2024. június 13.). „Atmospheric Blast Feature”. In: Hargitai, H.; Kereszturi, Á. (szerk.): Encyclopedia of Planetary Landforms. Springer, 1–4. o. doi: 10.1007/978-1-4614-9213-9_666-1. ISBN 978-1-4614-9213-9. Hozzáférés: 2026. június 3.
15. Illés-Almár, E.; Hargitai, H. (2025. május 6.). „Splotch (Radar)”. In: Hargitai, H.; Kereszturi, Á. (szerk.): Encyclopedia of Planetary Landforms. Springer. doi: 10.1007/978-1-4614-9213-9_541-2. Hozzáférés: 2026. szeptember 2.
16. Illés Erzsébet (2004). „Bolygótestek a Naprendszerben” (PDF). Magyar Tudomány CXI (6): 710–722. Hozzáférés: 2026. június 3.
17. Illés Erzsébet: „A Naprendszerről alkotott kép változása Galileitől napjainkig”. Természet Világa. Hozzáférés: 2026. június 3.
18. Horvai Ferenc (2006). Egyesületünk 50 éves története. Magyar Asztronautikai Társaság.
19. „Magyar Űrkutatási Nap 2002”. Origo, 2002. november 22. Hozzáférés: 2026. szeptember 2.
20. „Szabó Imre-díj, Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület” (PDF). Magyar Asztronautikai Társaság, 2017. Hozzáférés: 2026. június 3.
21. Illés Erzsébet – Almár Iván (2009). „Felsőlégköri kutatásaink az űrkutatás hajnalától napjainkig”. Magyar Tudomány (3): 311–322.

Bay Zoltán
(Gyulavári, 1900.07.24. - Washington, 1992.10.04. )
1938-ban megszervezte a BME-n az Atomfizika tanszéket a Tungsram támogatásával. 1946.02.6.-n sikeres Holdradar-kisérletet hajt végre. A radarcsillagászat történetirói Bayt e tudományág „szülőatyjának” tartják és
nevezik. 1946 elején Napvisszhang-kisérleteket végez. 1948-ban elhagyta Magyarországot és 1948-55 közt a George Washington Egyetem professzora. Neumann Jánossal folytat eszmecserét a számitógépek fejlesztéséről.
1955-72 között az Egyesült Államok Nemzeti Szabványügyi Hivatalának munkatársa (a méter új definicióján dolgozik, melyet a fénysebesség alapján mondanak ki)

Detre László
1906. április 19-én született Szombathelyen. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Egyetemen végzi, majd 1929-ben a Svábhegyi Csillagvizsgálóba nevezik ki aszisztensnek. Németországi tanulmányútjáról hazatérve a 30-as évek elején a rövidperiódusú változócsillagokkal az un. RR Lyrae típusúakkal kezd el foglalkozni. 1943-ban a Csillagvizsgáló Intézet igazgatójává nevezik ki és ezt a tisztséget tölti be egészen haláláig. 1955-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának, majd 1973-ban rendes tagjának választják meg. 1970-ben az Állami dij első fokozatát kapja meg. 1970 és 1973 között a Nemzetközi Csillagászati Unió Változócsillag komissziójának elnöke.
Páratlan értékű észlelési anyagot gyűjt össze és számos munkája jelenik meg az RR Lyrae típusú csillagok periódusváltozásairól. A 70-es évek elején kimutatja, hogy az RR Lyrae jelű csillag egyik periódusa a Napnál is megfigyelhető mágneses ciklusnak felel meg.
Jelentős pedagógiai munkásságot is kifejt, 1964-től haláláig egyetemi tanár az Eötvös Loránd Tudományegyetem Csillagászati Tanszékén.
1974. október 15-én hunyt el Budapesten
Forrás: Nyerges Gyula honlapja

Dezső Lóránt
(Budapest, 1914.máj. 7.) Csillagász, az MTA csillagászati bizottság tagja, egyetemi tanár, a fizikai tudományok doktora (1962). A modern hazai napkutatás megszervezője. A budapesti Pázmány Péter Tudomány Egyetemen, majd Zürichben végezte tanulmányait. 1941-'45 a kolozsvári egyetemi csillagvizsgáló megszervezője és vezetője. 1948-tól a svábhegyi Asztrofizikai Obszervatórium napfizikai osztályának vezetője. 1958-tól az önállóvá vált MTA debreceni Napfizikai Obszervatóriumának igazgatója. Az IAU Nap-bizottságának állandó tagja. Állandó támogatója a hazai amatőrcsillagászoknak. Évtizedekig szerkesztette a Csillagászati Évkönyv táblázatait, számos ismeretterjesztő cikket írt. Akadémiai díjas. Kutatási területei: A protuberanciák mozgása, a napfoltok statisztikus sajátságai, csillagászattörténet.
Jelenleg Debrecenben él.

P. Fényi Gyula S.J.
Asztrofizikus. Sopronban született 1845.január 8-án. (Finck István néven látta meg a napvilágot, a Julius keresztnevet jezsuita szerzetesként választotta, családnevét pedig fiatal tanárként belügyminiszteri engedéllyel magyarosította Fényire.)
A soproni bencés gimnáziumban tett kitűnő érettségi vizsgát 1864-ben, majd belépett a Jézus Társaságba. 1871-től a kalocsai Érseki Főgimnázium fizikatanára.
1877. július 31-én szentelték pappá. 1880-ban kinevezték az akkor berendezett Haynald csillagvizsgáló asszisztensévé. 1882-től 85-ig Pozsonyban tanított a főiskolán, majd átvette a kalocsai obszervatórium vezetését, melyet 1913-ig igazgatott.
Legjelentősebb munkája a Nap, ezen belül a protuberanciák megfigyelése volt. Meg kell még említenünk légkörtani és geofizikai vizsgálatait is. 1916-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
1927. december 21-én hunyt el Kalocsán
Forrás: Nyerges Gyula honlapja

Fonó Albert
(1881-1972)
A tolósugárhajtóművek és a sugárhajtás terén végzett értékes munkát. A róla elnevezett érmet a Magyar Asztronautikai Társaság az asztronautika területén végzett kiemelkedő munkásságot végzetteknek adja.
Forrás: Pribusz Katalin Űrkutatás az Interneten

Gothard Jenő
1857. május 31-én született a Szombathely melletti Herényben. A bécsi műegyetemre járt és az ottani obszervatóriumokban is dolgozott. 1881-ben a herényi családi birtokon magán-csillagvizsgálót szerel fel, amelynek főműszere egy 26 cm-es tükrös távcső. Főleg csillagászati fényképezéssel és színképelemzéssel foglalkozik. Bebizonyítja, hogy az asztrográfiában a fényerős reflektorok a refraktoroknál előnyösebben alkalmazhatók. Ezt látványosan igazolta a Lyra gyűrűsköd (M57=NGC 6720) mindössze 14 magnitudós központi csillagának felfedezésével, amelyet az ibolyántúli fényelnyelés miatt a nagyobb méretű lencsés távcsövekkel is csak nehezen lehetett megörökíteni. Nagy érdemeket szerzett a halvány, diffúz égitestek – üstökösök, gáz- és spirálködök – fényképezése terén is.
1884-ben felfedezi a β Lyrae fedési változó színképében a hidrogén alfa emissziós vonal periódikus változását. Ezt a jelenséget csak ötven évvel később értelmezte O. Struve. 1891-ben kimutatta a nóvák és a planetáris ködök színképének hasonlóságát, ezt 1901-ben újból igazolja. Ezzel kimutatja, hogy a csillag körül a felvillanást követően egy szétszóródó gázburok keletkezik. Azt is megállapítja, hogy a szétszóródó gázburok nem azonos a nóva fellángolását követően rövid idő múlva felfedezhető ún. "aureolá"-val. Elsők között sikerült az üstökösök színképének finom részleteit lefényképeznie. Munkássága alapján a British Astronomical Association (1886) tiszteletbeli tagjává, a Magyar Tudományos Akadémia (1890) levelező tagjává választotta.
Foglalkozik a fotóművészettel, számos jól sikerült felvétele külföldi pályadíjakat nyert. Mint elektromérnök részt vett a hazánkban akkoriban egyedülálló ikervári erőmű tervezésében, majd a szombathelyi és soproni villamosvasút megvalósításában. Műhelyében számos csillagászati észlelő műszert készített, ezek egy része külföldre került.
Élete végén értékes gyűjteményt állított össze a csillagászat és fizika történeti könyvek régi ritkaságaiból.
Herényben hunyt el, 1909. május 27-én.
Forrás: Nyerges Gyula honlapja

Hell Miksa Rudolf S. J.
(Maximilian Hell)
1720. május 15-én született Selmecbányán. (Eredeti családneve Höll volt, 1760-ban változtatta Hellre.)
A selmecbányai gimnáziumban tanult, majd 1738-ban Besztercebányán belépett a jezsuita rendbe. Noviciátusi éveit Trencsénben töltötte, majd 1741-től Bécsben tanult.
1744-ben már saját csillagászati megfigyeléseket közölt. 1745-től a lőcsei gimnázium tanára, 1748-tól 52-ig teológiát hallgatott Bécsben, itt írt társai számára egy tudományos kisenciklopédiát. 1751-ben szentelték pappá.
Besztercebányára került és innen irányította a nagyszombati csillagda építését, majd Kolozsvárra utazott tanárnak és az ottani csillagda építésének irányítására.
1755-ben Mária Terézia kinevezte udvari csillagásznak a bécsi csillagdába. A kor legnagyobb csillagászai is elismerték lelkiismeretes munkáját. Az egri és a budai obszervatórium tervezésében és felszerelésében is részt vett.
VII. Keresztély dán király a Vénusznak a Nap előtti 1769. június 3-i átvonulása megfigyelésére Vardöbe hívta meg Hellt.
Sajnovics János társaságában 1768 áprilisában indultak útnak; sokrétű természettudományos megfigyelést végeztek útjuk során. Sikeresen elvégezték az útjuk céljául szolgáló mérést, közben Sajnovics felfedezte a magyar-lapp nyelvrokonságot.
A rend 1773-as eltörlése miatt megszűnt Hell támogatása, így a világi papság kötelékébe lépett. A nehézségek ellenére folytatta tudományos kutatásait a csillagászat, földrajz, néprajz, történelem, fizika, teológia tárgykörében. 1776-ban Csillagászati naptárt adott ki.
1792 tavaszán meghült, és betegségéből már nem gyógyult fel. Április 18-án hunyt el.
Forrás: Nyerges Gyula honlapja

Hédervári Péter
(Budapest, 1931. április 29. - Budapest, 1984. június 27.)
Újságíró, író. 1950-ben érettségizett Budapesten, majd a Pajtás című gyermeklap munkatársa lett. 1952-1963-ig a Geofizikai Intézetben dolgozott először technikusként, majd miután az ELTE-n diplomát szerzett, tudományos főmunkatársként. 1963-ban a Gamma Geofizikai szerkesztőségébe került ahol műszaki dokumentátori minőségben tevékenykedett 1967-ig. 1968-tól az Élet és Tudomány című folyóirat belső munkatársa majd rovatvezetője volt. Csillagászati, őslénytani, földrajzi, meteorológiai jellegű természettudományos cikkeket, könyveket publikált.

Izsák Imre Gyula
Zalaegerszegen született 1929. febr. 21-én. Elemi iskoláit Zalaegerszegen végezte, majd a kőszegi katonai reáliskolába került. Kiváló matematikai képességeire hamar felfigyeltek tanárai, s az Esztergomi Görgey Artur Műszaki hadapród iskolába irányították. Itt tanult 1944-ig, amikor a világháború során osztályával Németországba került. 1945. május 3-án amerikai hadifogságba esett, s így kora ősszel hazaérkezhetett Zalaegerszegre. Beiratkozott a Deák Ferenc Gimnázium hatodik osztályába, amelyet kitűnő eredménnyel teljesített. A következő tanévben egy év alatt két osztályt végzett el, így pótolta a háború miatt kiesett évet. 1947 őszétől már a budapesti Tudományegyetem matematika-fizika szakos hallgatója, s az Eötvös kollégium lakója volt. Kiváló eredménnyel végezte el az egyetemet, már hallgató korában szakcikkeket publikált, s a Konkoly-Thege Alapítvány Obszervatóriumában végzett kutatásokat. 1951-től a Csillagvizsgáló Kutatóintézet dolgozója lett. Matematikai, fizikai és csillagászati ismereteit ötvözve hamarosan az égi mechanika kérdéseit kezdte vizsgálni. Rakétapályák matematikai elemzései, mesterséges holdak elméleti és gyakorlati kérdései foglalkoztatták. Mivel az 50-es évek Magyarországán erre nem volt lehetősége, az 1956-os forradalom időszakában Ausztrián át nyugatra távozott. Egy ideig a zürichi csillagvizsgálóban dolgozott, de már 1958-ban amerikai állásajánlatot kapott. Cincinnatiben a mesterséges holdak mozgásának elméletével foglalkozhatott, angol nyelvű szakcikkeket publikált. 1959-ben már a Cambridgei Smithsonian Institution Astrophysical Observatoryban dolgozott, amely a befutó észlelések feldolgozásának központja az Egyesült Államokban. Számos szakcikk után 1961-ben jelentette be a Föld alakjának és felszíni pontjainak pontos meghatározására vonatkozó számításait, amely világhírűvé tette nevét. (A mesterséges holdak fényképfelvételei alapján kiszámította, hogy a Föld nem gömb alakú, hanem 1400 lábnyira kiduzzad a D-Atlantictól induló vonal közepétől Brazilíáig, az Admirál-szigetektől Ausztráliáig, a Dél-Kalifornia és Irán közötti pontok mentén.) Rengeteget dolgozott, írt, előadott. A NASA osztályvezetője, a Harvard egyetemen tanított. 1965. április 21-én egy párizsi satellit-geodéziai szimpozionra utazott. Ott kapott szívinfarktust 1965. április 21-én. Sírja Cambridge-ben található. Zalaegerszegi lakóházán emléktábla található, s 1994-től egy általános iskola viseli nevét szülővárosában.
Forrás: Nyerges Gyula honlapja

Kármán Tódor
(1881-1963)
Aerodinamikai és rakétatechnikai kutatásait világszerte ismerik. 1944-ben alapította meg a Jet Propulsion Laboratory-t, ő volt az első vezetője is. A Nemzetközi Asztronautikai Akadémia alapítója és első elnöke nevét a Holdon és a Marson kráter őrzi.
Forrás: Pribusz Katalin Űrkutatás az Interneten

Konkoly-Thege Miklós
1842. január 20.-án Budapesten született. 1864-ben hajóskapitányi és hajógépészeti vizsgát tesz.
1871-ben ógyallai birtokán csillagvizsgálót létesít, amelyet részben saját készítésű modern műszerekkel szerel fel. 1898-ban birtokait és a csillagvizsgálót átadta a magyar államnak azzal a kéréssel, hogy a továbbiakban ő legyen az intézet igazgatója.
Tudományos működése elsősorban az asztrofizika tárgykörébe esik. 1913. végéig 29 üstökös spektrumát méri ki. Rendszeres meteormegfigyeléseket és napfoltészleléseket is végez. Elsők között végzett meteorszínkép észlelést. 1876-ban részt vett az égbolt színkép-katalógusának előkészítésében, később a potsdami csillag-spektrum katalógust kiterjesztette az égi egyenlítőtől délre fekvő övezetre. Igen járatos volt a csillagászati műszertechnikában. 1883-ban megjelent Praktische Anleitung zur Anstellung astronomischer Beobachtungen című műve hosszú időn keresztül a témakörrel foglalkozók általánosan használt kézikönyve volt. Észleléseit 16 kötetben foglalta össze. A fényképezéssel sokat foglalkozott és Bevezetés a fotográfiába címmel könyvet is írt 1891-ben. 1890-ben megbízták az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet igazgatásával is. Nevéhez fűződik a hazai meteorológiai szolgálat nagy arányú fejlesztése.
1875-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, majd 1884-ben tiszteletbeli tagjává választják. 1911-ben nyugállományba vonul, de csillagászati megfigyeléseit 1916-ban bekövetkezett haláláig folytatja. Nevét a szabadsághegyi obszervatórium őrzi.
Konkoly kiváló műszertervező volt, és jelentős szerepe jutott a korszerű spektroszkópok kifejlesztésében. Számos csillagászati fotografáló berendezést is szerkesztett. 1887-ben megírta az első asztrográfiai kézikönyvet.
Budapesten hunyt el, 1916. február 17.-én.
Forrás: Nyerges Gyula honlapja

Kulin György
Nagyszalontán született 1905. január 28.-án. A budapesti tudományegyetemen 1932-ben szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomát. Utána évekig állástalan. 1935-ben a Sváb-hegyi Csillagvizsgáló Intézetbe került, előbb a pontos idő szolgálatot látta el, majd a kisbolygókutatással és pályaszámítással foglalkozott. Két üstököst is felfedezett.
1943-ban megszervezte a Természettudományi Társulatban az amatőrcsillagászati szakosztályt. A II. világháború után létrehozta a Magyar Csillagászati Egyesületet. Az 1947-ben létesített első népi csillagvizsgáló az Uránia vezetője lett. Az Urániában folyó rendezvényeken tudósok, írók, képzőművészek vettek részt.
1949-53-ban Újpesten volt tanár. Tanári munkája közben kitanulta a gyakorlati optika műfogásait. 1953-tól nyugdíjazásáig az Uránia igazgatója volt. 1954-ben létrehozta az Uránia optikai és távcsőépítő műhelyét. Irányításával több tízezer távcső és távcsőoptika készült. Állandó levelezésben állt az amatőrcsillagászokkal. Kezdeményezésére alakultak a vidéki bemutató csillagvizsgálók. 1963-ban megalakította a Csillagászat Baráti Körét. Haláláig tagja volt az Élet és Tudomány című folyóirat szerkesztőbizottságának. Számtalan ismeretterjesztő cikk, lexikoncikk szerzője volt. Róka Gedeonnal együtt szerkesztik az 1969-ben megjelenő Csillagászati Kisenciklopédiát. Tudományos-fantasztikus regényeket írt Qu. G. Lynn álnév alatt. 1973-ban SZOT-dijjal tüntették ki.
1989. április 22.-én hunyt el Budapesten.
Forrás: Nyerges Gyula honlapja

Lassovszky Károly
(Gyetva 1897.márc.23. - Boston, 1961.dec. 20.) Csillagász, a fizikai tudományok kandidátusa.
A Pázmány Péter Tudomány Egyetem Csillagászati Intézetének asszisztense, majd az Asztrofizikai Obszervatórium adjunktusa, 1938-43 igazgatója. A Csillagászati Lapok megalapítója (1939) és első főszerkesztője. Külföldi tanulmányútja során megismerkedett a modern gyakorlati módszerekkel, ezért a Bp.-i Csillagvizsgálóban is a fotometriát szorgalmazza. Főleg változócsillagok észlelésével foglalkozik. 1943-49 az Egyetem tanszékvezetője. Az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet gravitációs kutatásaiban is részt vett. 1956-tól a Cambridgei Smithsonian Astrophysical Observatory munkatársaként a műholdak számítógépes helymeghatározásával foglalkozik.
Forrás: Nyerges Gyula honlapja

Marik Miklós

1936. május 28-án Budapesten, mérnöki családban született. Középiskolai tanulmányait a budai Toldy Ferenc Gimnáziumban végezte. Nagybátyja – Gumann István – a Svábhegyi Csillagvizsgáló tudományos munkatársa volt. Ő ismertette meg a csillagászat szépségével és az észlelés romantikájával. 1954-ben érettségizett jeles eredménnyel, majd az ELTE fizikus szakára jelentkezett. Származása miatt átirányították matematika–fizika szakra. Így 1958-ban matematika–fizika szakos tanári diplomát kapott. 1957-ben és 58-ban demonstrátorként ő tartotta a bevezető csillagászati előadásokat a Tanszéken.
1959-ben az ELTE Csillagászati Tanszékén tanársegédnek nevezték ki. 1962 őszétől aspiránsként dolgozott a moszkvai Lomonoszov Egyetem Sternberg Csillagászati Intézetében. 1966-ban Moszkvában védte meg “A napfoltok feletti kromoszféra fűtése magnetohidrodinamikai hullámokkal” című kandidátusi értekezését.
A Csillagászati Tanszék vezetése (1990-től haláláig) mellett tudományszervező tevékenységet elsősorban a Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati Bizottságának keretei között végzett, melynek 1970 óta folyamatosan tagja volt. 1970 és 76, valamint 1990 és 93 között a Csillagászati Bizottság titkári tisztét is betöltötte, és ebben a minőségében rendszeresen részt vett az Akadémia akkori III. Osztályának munkájában.
A művelődési és közoktatási miniszter 1995-ben A Magyar Felsőoktatásért Emlékplakettel, az ELTE TTK Kari Tanácsa pedig 1996-ban A Kar Kiváló Oktatója címmel tüntette ki . A Trefort-kerti Gólyavári Esték sorozaton tartott kiváló előadásáért kapott emléklap, továbbá a tétékás Nyúz hallgatói lap Mondok egy… rovatának legtöbbet idézett oktatójaként elnyert Aranyköpet ’96-díj már csak tovább finomítja az oktatást és nevelést valóban élethivatásának tartó emberről kirajzolódó képet.
A tudományos minősítés területén is élénk tevékenységet fejtett ki. A 60-as évek közepe óta szinte nem volt olyan csillagászati tárgyú akadémiai doktori, kandidátusi, illetve egyetemi doktori védés, amelynek opponenseként vagy bírálóbizottsági tagjaként ne lett volna részese.
Igen széles körű ismeretterjesztő tevékenységet is folytatott. Ilyen irányú munkásságát sok-sok cikk, egész sor könyv és szinte megszámlálhatatlan előadás, rádió- és TV-fellépés fémjelzi. Hat éven keresztül volt az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Csillagászati Csoportjának alelnöke, és 1968 óta folyamatosan betöltötte a TIT Budapesti Szervezete (ma Budapesti Ismeretterjesztő Társulat) Csillagászati és Űrkutatási Szakosztályának elnöki tisztét.
1998. június 23-án, életének 63. évében, tragikus hirtelenséggel hunyt el.
A Kulin által felfedezett 1940AB kisbolygó vár arra, hogy felvegye Marik tanár úr nevét.
Forrás: Nyerges Gyula honlapja

Móra Károly
A morvaországi Sternbergben született 1899. szeptember 30.-án. (Moravecz) Kövesligethy Radó tanítványa a budapesti tudományegyetemen. 1924-től a kozmográfiai tanszéken lett tanársegéd, 1931-32 között a lipcsei csillagvizsgálóban, majd Hamburgban és Heidelbergben dolgozott. 1932-ben avatták a csillagászat, a fizika és matematika doktorává. Doktori értekezését az MTA adta ki. 1933-ban az Asztrofizikai Obszervatóriumhoz került, és Tass Antal igazgató nyugállományba vonulása után 1935-ben őt bízták meg a Svábhegyi Csillagvizsgáló vezetésével. A budapesti egyetemen két féléven át a csillagászat helyettes tanára volt.
Nevezetesebb dolgozatai az RV Tauri-típusú változócsillagokra, az M67 csillagainak helyzetére és sajátmozgására, valamint kisbolygók mozgására vonatkoztak. Több fejezetet írt a Természettudományi Társulat kiadásában megjelent A csillagos ég című kiadványban.
1938. március 29.-én halt meg Budapesten
Forrás: Nyerges Gyula honlapja

Oberth Herman
(1894-1989)
A Nagyszebenben született Oberth Herman volt az egyetlen az űrkutatás úttörői közül, akinek megadatott, hogy álmai megvalósulását lássa. A mai rakétatechnika elméletét Oberth dolgozta ki, igaz tőle függetlenül az orosz Ciolkovszkij és az amerikai Goddard is hasonló eredményekre jutott.
Forrás: Pribusz Katalin Űrkutatás az Interneten

Róka Gedeon
1906. május 7.-én született Budapesten. Hároméves korában gyermekbénulást kapott, haláláig járógéppel járt. Tanulmányait a budapesti tudományegyetem fizika-kémia szakán végezte, diplomáját 1929-ben szerezte meg. Évekig alkalmi munkákból élt, majd a kultuszminisztériumban az óvodai osztály számvevőségének tisztségviselője volt. 1945 után a Népjóléti Minisztériumban működött.
1945-tól vett részt a csillagászati ismeretterjesztő munkában. mint a Magyar Csillagászati Egyesület alelnöke. 1951-től a Természettudományi Társulat csillagászati szakosztályának titkára. Ezután haláláig a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Csillagászati és Űrkutatási Választmányának titkára volt. Hosszú ideig szerkesztette a Csillagászati Évkönyvet. Csillagászati előadásokat szervezett, előadókat oktatott. Megindította az évente megrendezésre kerülő Csillagászati Hetet. Sok cikke jelent meg a Csillagászati évkönyv, a Föld és Ég, a Természettudományi Közlöny, a Népszabadság és a Világosság című lapokban. A Föld és Ég és a Világosság című folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja volt. A Gondolat Könyvkiadó természettudományi szerkesztőségét is vezette.
1974. október 5.-én hunyt el Budapesten.
Forrás: Nyerges Gyula honlapja

Schulhof Lipót
(1847-1921) A múlt század utolsó negyedének és a századévforduló éveinek egyik legjelentősebb számoló csillagásza.
Baján tanult 1858 és 1866 között. Az érettségi után Bécsben és Párizsban folytatott egyetemi tanulmányokat. 1870-ben a bécsi egyetemi obszervatórium asszisztense lett.
Elsősorban elméleti számításokkal, főként a bolygók Nap körüli keringési idejének kiszámításával foglalkozott.
1872. november 27-én rokonlátogatásra érkezett haza. Itthon figyelte meg a nevezetes "csillagesőt", amikor néhány óra alatt több ezer meteor hullott. Az osztrák E. Weiss segítségével kimutatta, hogy az ismétlődő hullócsillagrajok az üstökösök szétszóródásából erednek.
1875. július 11-én a bécsi obszervatóriumban munkálkodva egy új kisbolygót fedezett fel, amelyet Protogeneiának neveztek el. 1878-ban elnyerte Párizsban a 400 arany frankos akadémiai Vaillart-díjat a kisbolygók mozgásában mutatkozó zavarokról írt dolgozatáért. Három kisbolygót sikerült még újra felfedeznie (Maja, Camilla, Liberatrix).
Hazája is megbecsülte a kiváló tudóst: 1878-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta
Forrás: Nyerges Gyula honlapja

Szentmártoni Béla
Szentmártoni Béla 1931. február 6-án született Hencsén. Már kora ifjúságától kezdve érdekelte a csillagászat. 1956 elején egy vállalati tanfolyam révén Pestre került. Ebben az időben főleg a távcsőoptikák érdekelték. Budapesten Kulin Györgytől személyesen tanulhatta meg a távcsőtükör készítés módját. Hazatérve folytatta a tükörkészítést. A fényerős távcsövek házi készítésével ő próbálkozott meg először Magyarországon. A Föld és Égben 1967-ben megjelent ismertetés hatására nagyon sokan kérték meg fényerős tükör készítésére.
1955-től kezdve rendszeresen figyelemmel kísérte a Sky and Telescope cikkeit. Levelezni kezdett R.E. Cox-szal, a távcsőkészítési rovat akkori vezetőjével. Ennek eredményeként a lap 1967. augusztusi számában megjelent egy kis írása és fényképe a 15 cm-es RFT-jével. Ennek egyenes következménye volt a kapcsolatfelvétel a Webb Society-vel, az ALPO-val és más külföldi szervezetekkel. Az angol BAA 1986-ban kiadta a Szentmártoni Béla által összeállított AAK Mély-ég objektum katalógust. David Allen csillagász külön az Albireo számára írt éveken át egy cikksorozatot nagy távcsövekkel végzett megfigyeléseiről.
1971-ben egy Albireo című, gépelt füzetben gyűjtötte össze a kaposvári amatőrök észleléseit. Ez volt a lap őse. Időközben a TIT-nél lehetőség nyílt egy klub megalapítására és az Albireo rendszeres, havi megjelentetésére. Az Albireo a 70-es évek magyar amatőrcsillagászatának vezető kiadványává, nagyszerű
megalapozójává és fejlesztőjévé vált.
Több, mint egy évtized nagyon hosszú idő, s Béla belefáradt a sok gépelésbe, a lap fűzésébe, postázásába. Az aktív szerkesztői munkától megválva az összegyűlt hatalmas észlelési anyag rendszerezését akarta elvégezni. Sajnos a szeme súlyosan megbetegedett, s ebből csak lassan lábalt ki. Ezért is ment 1987-ben idő előtt nyugdíjba. Az utolsó hónapokban bizakodva számolt be egészsége javulásáról. Terveit mégsem válthatta valóra. 1988. május 28-án éjszaka a szíve felmondta a szolgálatot.
Forrás: Nyerges Gyula honlapja

Weinek László
Budán született németajkú polgárcsalád gyermekeként 1848. február 13-án. Felsőbb tanulmányait Eötvös József ösztöndíjával, 1865-ben Bécsben kezdi, ahol fizikát, matematikát és csillagászatot tanul, sokat foglalkozik fényképezéssel. 1869/70-ben Gödöllőn nevelő, 1870-től magyar alapítvánnyal Berlinben és Lipcsében folytatja tanulmányait, 1873-ban beválasztják a Német Birodalom Vénuszátvonulás-expedíció Előkészítő Bizottságába. Itt a fotografikus mérések hibáit, a fényképlemez torzításait tanulmányozza, ezeknek a kutatásainak elismeréseként választják 1877-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává. Részt vesz a Kerguelen szigetére küldött Vénusz-átvonulás megfigyelő csoport munkájában (1874), mint a fotografikus program irányítója és helyettes vezető. Mivel Magyarországon nem kap tehetségének megfelelő állást, 1875-ben a lipcsei csillagvizsgáló obszervátora lesz, 1883-ban pedig elfogadja a prágai Károly Egyetem csillagászati tanszékének meghívását.
Előbb a fotometrikus asztrometria hibáinak kimutatásában végez úttörő munkát, Prágában kezd foglalkozni a Hold megfigyelésével, részletes és pontos rajzokat készít a holdfelszínről. Kidolgozza a holdfényképek és holdrajzok együttes felhasználásával készített holdtérképezés módszerét, 1897-ben kiadja nagy holdatlaszát. Prágában megkezdi a sarkmagasság ingadozás mérését (1889).
Élete végéig magyarnak vallotta magát, több cikket írt a Természettudományi közlöny számára.
Prágában hunyt el 1913. november 14-én.
Forrás: Nyerges Gyula honlapja

Zach Ferenc Xavér
Magyarországi származású német csillagász. Pesten született -német katonaorvos gyermekeként- 1754. június 2-án. Pozsonyban, majd Bécsben tanul, a császári hadsereg mérnökkarának tisztje, itt matematikával és térképészettel foglalkozik. A hadseregből hamarosan kilép, Londonban házitanító Brühl gróf, szász követ házánál, ahol csillagászattal kezd foglalkozni. A szász követ ajánlatára 1786-ban Ernő szász-gothai herceg udvarmestere lesz, egyúttal a gothai csillagvizsgáló vezetője.
Zach elsősorban kiváló szervező volt, felismerte, hogy nagyszabású csillagászati munkát csak nemzetközi együttműködés révén lehet végezni. Ennek érdekében nemzetközi csillagászati-geodéziai szakfolyóiratot indít 1798-ban. Ugyanebben az évben összehívja Gothába az első, céljait tekintve is nemzetközi csillagász konferenciát.
Észlelőként főleg a földrajzi helymeghatározásokban tűnt ki. Ő dolgozta ki a földrajzi hosszúság mérés lőpor-jelzéses módszerét. Több kiigazított és tökéletesített csillagászati táblázatot közölt (Nap, Hold és bolygó pozíciókról), nagy érdemei vannak az első kisbolygó felfedezésének adatfeldolgozása és közlése terén, elsők között hívta fel a figyelmet a változócsillag észlelések jelentőségére. Bár magyarul nem tudott, élete végéig "igaz Madjar lovag"-nak nevezte saját magát, igen sokat tett a magyarországi csillagászat fellendítéséért, eredményeinek széleskörű megismertetéséért. Több pontos és részletes koordináta-jegyzéket közölt Magyarország fontosabb helységeiről. Egyike volt a "Tudós Társaság" (MTA) első "külhoni" tagjainak.
Párizsban hunyt el, 1832. szeptember 2-án.
Forrás: Nyerges Gyula honlapja