Hunveyor
  Magyar Egyetemi Kísérleti Gyakorló Űrszonda

A HUNVEYOR KÍSÉRLETI GYAKORLÓ ŰRSZONDA ÉPÍTÉSE
(Bérczi Szaniszló)

A Hunveyor kisérleti  űrszonda építése:  A váz, a fedélzeti elektronika és a műszerek
Diósy Tamás, Tóth Szabolcs, Borbola Tamás (összefoglaló)

  Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi
  Kar, Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Urkutató Csoport,
 Általános Technika Tanszék, H-1117 Budapest, Pázmány P. sétány 1/a.


A HUNVEYOR

A NASA Surveyor 7 űrszondája 1968 februárjában simán leszállt a Holdra. A helyszín szokatlan volt: első ízben távolodtak el a holdi egyenlítőtől. A Surveyor 7 űrszonda
a Tycho kráter északi lejtőjén, öles sziklák között landolt, és nemcsak mechanikai, mágneses meg optikai méréseket végzett, hanem röntgenfluoreszcens műszerével a
talajösszetételt is meghatározta...

A korábbi Surveyor-leszállásokból már ismert tévékamerával az űrszonda szokatlanul sziklás tájat fényképezett le maga körül, és a talajvizsgáló ásója is nehezen mozgott a sziklás talajon. Ez a Surveyor-kísérlet volt az utolsó műszeres leszállás azelőtt, hogy az Apolló-expedíciók során az ember a Holdra lépett. A sorozatból az első, a harmadik, az ötödik és a hatodik is sikeres volt a Surveyor 7 előtt. A Surveyor űrszondák munkáját az egyszerű vázszerkezet és a jól kigondolt műszerpark is segítette, továbbá az alapos előkészítés és a remekül működő irányítás is fontos összetevő volt. Ezt az űrkísérletet elemeztük azzal a céllal, hogy mi is hozzákezdjünk egy gyakorló űrszonda építéséhez. Egyikünk akkor levelezett Eugene Shoemaker amerikai kutatóval, aki megküldte a Surveyor-expedíciók tudományos vizsgálatairól készült dokumentációkat. Az 1969-ben megérkező anyag tartalmazta a Surveyorok vázszerkezetét és fontosabb műszereinek elhelyezkedését is. Ebből eredt az az ötlet, hogy építsünk meg egy minimálűrszondát.
A célunk az volt, hogy a hazai lehetőségek szerint dolgozzunk. Mérnök csapattársunk javaslatára a váz vörösrézből készült el, forrasztással, harmadnyi méretben a közleményekből sejthető eredeti nagysághoz képest. Az elektronikát teljes egészében a technika tanszék diákkörös elsőéves hallgatói tervezték és készítették. Fel akartunk építeni egy minimálűrszondát. Tekintettel a kiindulási gondolatokat sugalló Surveyor űrszondára, a mi egyetemi gyakorló űrszondánkat a Hunveyor névre kereszteltük.
A gyakorló jelző sok fontos szerepkört magában foglal. Egyrészt az űrszonda laboratóriumi jellegét, testközelségét és szerelhetőségét, másrészt azt a tényt, hogy továbbfejleszthető lesz az idők során, s egyre fejlettebb technikájú és összetettebb műszerparkkal szerelhetjük fel. Azért is gyakorló űrszonda lesz, mert a diákok számos nem földi környezet viszonyait modellezhetik vele programozással, a talajok cserélgetésével.
A Hunveyor két fontos célt is elérhetővé tesz. Egyrészt oktatási eszköz, egy összetett robot. A műszerek együtt dolgoznak rajta, ami összehangoltságot kíván. Ezt a fedélzeti elektronika, számítógép, interfészek stb. teszi lehetővé. Másrészt a Hunveyor kutatási eszköz, a már meglevő műszerpark fejleszthető és kiegészíthető rajta. Minden egyes fejlesztés után ismét együttes egésszé kell tenni a fedélzeti műszeregyüttest. Talán ez a legfontosabb tulajdonsága a Hunveyornak: mindig egységes egészként jelenik meg a hallgatók előtt. A Hunveyor összehangolt technológiák láncolata, szövete. S ez az a pont, ahol a technika tanszéken és az ELTE TTK kozmikus anyagkutató csoportjában folyó űrszondaépítés technika
sorozatunkhoz kapcsolódik.
Az űrszonda összehangolt, a leszálló robotba kicsinyített technológiák együttese. Fontosak benne az anyagtechnológiák is, például a talajt elemző kar vagy a talajvizsgáló berendezések esetében. De a legfontosabb szerep az információs technológiáké. A jelek feldolgozása sokkal lényegbevágóbb feladat az űrszondán, mint a hagyományos földi technológiákban. S a harmadik technológia is nélkülözhetetlen: az energetika. Napelemes erőforrást is tervezünk, bár kezdetben csak hálózatról üzemeltetjük majd a szerkezetet. Mégis, a háromféle technológia szerves egész, s ez lesz a Hunveyor gyakorló űrszonda legnagyobb előnye és vonzereje az oktatásban a technológiák bemutatásakor.

Bérczi Szaniszló, Cech Vilmos, Hegyi Sándor, Drommer  Bálint, Diósy Tamás, Tóth Szabolcs, Borbola Tamás, Köllő Zoltán, Horváth Tamás



Egy gyakorló űrszonda kétféle okból is nagyon  vonzó program az oktatásban.
- Egyrészt elérhetővé teszi az űrkutatási tevékenységet, e tevékenység mindennapi munkáit a diákok , hallgatók, tanárok számára.
 - Másrészt, egy minimálűrszonda megépítése a jelénleg is érvényes tanterv szerinti Technika tárgyat elevenné, izgalmas természettudományos kutatói tantárggyá alakítja át.
 A minimálűrszonda, melynek megépítésére kis csapatunk vállalkozott, nemcsak űrkutatási elveket, feladatokat, programokat tömörít, tömöríti a technológiákról szerzett ismereteinket is. Az űrszondát ugyanis technológiák összekapcsolásával, kicsinyítésével és tömörítésével tervezik meg. A technológiák nagyobb része adatkezelő, de azok a műveletek, amelyeken keresztűl a kis űrszonda érintkezik a bolygótest felszínével, valódi anyagviszgáló, anyagkezelő, anyagátalakító technológiák. Ezért aztán összegezve elmondhatjuk, egy minimálűrszonda sokféle izgalmas oktatási és konstruktőri munka csomópontja. Benne rejlik:
 1.) a technológiák átlátása, tervezése, összekapcsolása, és
2.) minimális égitestfelszíni
 kutatási feladatok tervezése.

      (c) 2001 ELTE TTK Planetológiai csoport, weblap: Hargitai Henrik