Előszó, avagy némi mentegetődzés és magyarázkodás
Jó okom van a mentegetődzésre. Olyasmibe vágok bele ui., amihez vajmi keveset értek. Regényírás!  Hogy kerül a csizma az asztalra? Helyesebben, hogy kerül egy hekus az írógép mögé? Ja persze, még be  sem mutatkoztam. Csutora Dénes őrmester vagyok, a Különleges Elhártástól. Vagyis különleges hekus. Az igazság az, hogy az eset, amit végül is szeretnék elmeséli, az is különleges. Még azt Is meg merném kockáztatni, hogy a legkülönlegesebb, amiről valaha is hallottam. Vagy álmodtam. Már két éve, hogy az ügy lezárult, így a Központi Nagy Komputer engedélyezte a közzétételt. A fiúk pedig addig maceráltak, míg végül is rászántam magam, hogy elmeséljem a nagy sztorit. Hogy kik a fiúk? Természetesen a Mackó, Doki, Dugó és a többiek. Valamennyien a rókavári lakótelep Kék Iskolájában a 7/b osztály derék tanulói. 19 fiú és két lány. A rókavári lakótelepről sok mondanivalóm nincs, hiszen pont olyan, mint Budapest bármelyik lakótelepe. Hogy mi történt? Eltűnt a Pannónia Űrbázis!!!
Minden óvodás kisgyerek tudja, hogy mit takar ez a név. A Pannónia Űrbázis, illetve a fedélzetén lévő Központi Legfelsőbb Nagy Komputer az ország vérkeríngésének a központja. Hazánk mértani középpontjá nak délkörén lebeg, az Egyenlítő felett 27 ezer km ma- mának közzétételét! gasságban, és irányít. Ipart, mezőgazdaságot, keres kedelmet, adminisztrációt, közlekedést, egyszóval MINDENT. Persze nem egymagában, hanem az alárendelt Központi Nagy Komputerek és Nagy Komputerek bonyolult hálózata segítségével. De míg valamennyi alárendelt komputer csak végrehajt, addig a  Pannónia ama bizonyos Központi Legfelsőbb Nagy komputerének döntési joga is van. És ez tűnt el. . .
A Különleges Elhárítás részéről én vezettem a nyomozást. Így kerültem szoros kapcsolatba a srácokkal is. Persze az események me írása nem volt egyszerű.
Már a legelején nagy nehézségekbe ütköztem, a közzétételhez szükséges engedély megszerzését illetően, jóllehet, már régen letelt a kétéves, kötelező „kivárási idő". Az érdekesség kedvéért alább közlöm levelezésem egy töredékét:
 
 

Levél Körzeti Nagy Komputer  333-1526-XIII- AAbbC-Z Kérem engedélyezni a PaÜB/2085-12/15-25 buborékmemória tartalmának közzétételét! Különleges Elhárítás Csutora Dénes őrm.	Válasz  Különleges Elhárítás Csutora  333-1526-Oolla A Kerületi Nagy Komputer illetékes!
Kerületi Nagy Komputer  333-1526-XIII-  AAbbC-ZZ  Kérem engedélyezni a PaÜb12085-12115-25 buborékmemória tartalmának közzétételét!  Különleges Elhárítás  - Csutora Dénes őrm.	Különleges Elhárítás Csutora 333-1526-0071a A Nagy Komputer illetékes!
Nagy Komputer  333-1526-IIIXV-AAbbC-  Kérem engedélyezni a a PaÜB12085-12115-25 buborékmemória tartalmát. Különleges Elhárítás Csutora Dénes őrm.	Különleges Elhárítás Csutora 333-1526-0071 A Központi Nagy Komputer illetékes!
Központi Nagy Komputer  - 333-1526-IIIVX-AAbbC Kérem engedélyezni a PaÜB/2085-12115-25 memóriabuborék, helyesb. buborékmemória tartalmának közzétételét! Csutora Dénes őrm.	Különleges Elhárítás - Csutora 333-1526-0071a A Központi Legfelsőbb Nagy Komputer Első Helyettese illetékes!
Központi Legfelsőbb Nagy Komputer Első Helyettese 33--1526-IVXII-AAbbC'~ZZZ Kérem engedélyezni a PaÜBI 2085-12115-25 buborékmemória tartalmának közzétételét!  Csutora Dénes őrm.	KüIönleges Elhárítás  Csutora 333-1526-0071a  Kérelmével forduljon a Körzeti Nagy Komputerhez!
MTV  „Padlásajtó-Pinceablak" szerkeszt. 33--1526-5-mtv-paaj pi ab: zZz Mellékelem levélváltásom másolatát teletelefonon beszélgetésünkre hivatkozva!  Különleges Elhárítás  Csutora Dénes őrm.	Különleges Elhárítás  Csutora Dénes őrm. úr kezeihez 333-1526-0071a  Interjú és dokumentumok pénteken kerülnek adásba, 18.23 és 18.55 között MTV-PaPa-Szerk.  Liheghy

A „Padlásajtó-Pinceablak" adását követően, Másnap kaptam az alábbi levelet:

Küönleges Elhárítás
Csutora
Közzéteheti
Központi Legfelsőbb Nagy Komputer Első Helyettese sk.

***

Ilyen előzmények után láttam az íráshoz.

1.fejezet
A rókavári lakótelep Budapest legromantikusabb perernkerülete, az energiaközpont hűtővizéből kialakított kis mesterséges tónak és a három, parányi, mesterrséges szigetnek köszönhetően. A levegő szinte túltelített a virágillattól, s már-már bódító. Amerre a szem ellát, gyönyörű, dús lombú fák, virággal telehintett bokrok. Az ezernyi madár füttye és boldog csivitelése szinte mosolyra fakasztja a legmorcosabb koránkelőt is. Ilyenez a lakótelep késő márciustól szeptember végéig. Sajnos az események decemberben kezdődtek, mikor is minden csupa latyak, jég és köd, a fák és bokrok csupaszok, a madarak elvonultak, és még a legkésőbben kelők is morcosak, sőt, egész nap azok. Mert az igazság az, hogy a tél is szép, de nem a rókavári lakótelepen. Ott ui. a hó nem marad meg, csak a nyoma, de az sokáig.
A Kék Iskola 7/b osztályában olyan volt a hangulat, mint egy átlagos, köznapi szerdán. Az osztály megszokott módján várta Letolsztoj 'Leonórát, vagyis bocs', természetesen Nelli nénit, az irodalomtanárt és osztályfőnöknőt. Áz igazsághoz tartozik, hogy Nelli nénit mindenki szerette, mert igazságos volt, s bár mindenkit mindig letolt - innen a Letolsztoj Leonóra név -, mindig és mindenkor volt rá jó oka. Azt ígérte, hogy valami karácsony előtti meglepetésben részesíti az..osztályt. Még jó tíz perc volt a becsengetésig. A fiúk megszokott programjukat űzték. Doki a padjában ült, és egy vaskos iratcsomót tanuÍmányozott, nyilván . valamelyik új komputerprogram remekét nézegette. Mackó az osztály bal sarkában ült ZAZEN ülésben, és meditált. Mit várjón az ember egy kék öves karatékától? Suhajda szótlanul csépelte Blahót, aki közben megpróbálta elgáncsolni Colost, de ez nem sikerült. Az osztály leányzói, Bumella és Copfos egy divatlapot nézegettek volna, ha a 66 kilós Pici nem borítja rájuk a nehéz kabátokkal teli fogast.
Már-már közel látszott a háború kitörése, amikor felharsant a csengő kellemetlen hangja, és vége lett a sziesztának. Az osztály kelletlenül padjába vonult, kivéve a Dokit, aki eleve ott ült. Mackó éppen akkor tápászkodott fel a padlóról, amikor belépett Nelli néni, az osztályfőnöknő.
- Nelli néni jelentem - csipogta Bumella -, osztálylétszám 21, hiányzó nincs.
- Üljetek le, gyermekeim! - mondta Nelli néni. - Ki volt az a disznó, aki telefirkálta hülyeségekkel a táblát? - kezdte el szokásos letolássorozatát.
A táblán egyébként ez állt:
Karácsonyig már csak négy matekóra van!
Ehhez tudni kell, hogy a matekot a Keselyű tanítja. A Keselyűnek is van polgári neve, állítólag Betti néninek hívják. De ÍGY senki sem nevezi. Szemtől szembe TANÁRNŐ KÉREM. Háta mögött pedig. . . Valószínűleg tanártársai is Keselyűnek hívják. Nemcsak sajátos profilja miatt, ami valószínűtlenül emlékeztetett egy keselyűre, de a viselkedése miatt is. A legelnézőbb vélemények szerint is a Keselyű természete kibírhatatlan. Az volt az egyöntetű vélemény, hogy az egész emberiséget utálja, és ennek többször napjában kellő hangot is ad. Utálta mindenki, s ennek köszönhetően az osztály nem volt a matek terén valami szuper. Mert sajnos az élet olyan, hogy a matekot a Keselyűvel azonosították. Baj! Persze a Doki ez alól kivétél. A Doki CSAK a komputereinek él. Mert több van neki. Van, amit kapott a szüleitől, van, amit már ő maga épített. És a könyveinek, melyekből újabb és újabb, egyre rafináltabb programokat gyárt imádott gépei számára. Ő a matekot sem a Keselyűtől tanulja, hanem odahaza, kényelmesen, valamelyik komputerétől. ÍGY könnyű...
De van még valami. Nemcsak az az érdekes, hogy a Doki OTTHON tanulja a matekot. Piha! A Doki TÖBBET tud matekból, mint a Keselyű! EZ a lényeg. Így tehát nem a Doki fél a Keselyűtől, hanem fordítva. Már jó néhányszor előfordult, hogy a Doki jelentkezett a Keselyű magyarázata alatt, és rettenetesen tisztelettudóan közölte:
-Tanárnő, kérem szépen, nyilván a könyvben volt a hiba, de az egyenlet bal oldala nem e.f.q.12-a'+b" + c"', hanem a q gyök alatt van, a c pedig csak kétvesszős.
Ilyenkor a Keselyű legszívesebben karmaival felkapná a Dokit, és elhurcolná szétmarcangolásra, de ehelyett kardot nyelt testtartással, pléharccal mondogatja:
- Persze, ez nyilvánvaló, éppen szólni akartam.
A szerencsétlen pára már beiratkozott a Fiatalok Komputer- és Matekdiszkójába, ott tölt órákat, minden szombaton, költ egy halom pénzt tagdíjra, de nem sok eredménnyel. Már ami a matekot illeti. Hiába, már majdnem 26 éves, és ebben a korban már nehéz a gyerekek agyát követni. . .
Van az osztályban még valaki, aki immúnis a Keselyűvel szemben. Mármint matematikai praktikáival szemben. A Mackót sem tudja a Keselyű kibillenteni nyugalmából. Mackónak nincsenek komputerei. Persze egy-kettő biztos van náluk is, mert hiszen minden háznál van ennyi. De Mackót ez kevéssé érdekli. Mackót az ÖNFEGYELEM, az ERŐ és az állandó KÉSZENLÉT érdekli. Mackó ui. korosztályának egyetlen kék öves KAKATÉKÁJA. Mackó súlyos egyéniség, de csupa izom, nem is merné senki az osztályból felcukkolni. Idegen osztálybeli srácok - akik nem ismerik Mackót -, néha bizony alaposan ráfáznak, amikor piszkálni, vagy csúfolni kezdik. Mackó tisztában van irtózatos erejével, ezért sosem csap oda. Ha odacsapna, törne a csont.
Egy karatéka ezt nem engedheti meg magának. Csak ha igazi ellenfélről lenne szó, tisztességes harcban. De egy nyamvadt srác Mackónak nem ellenfele. Ha valaki MÉGIS elkezdi piszkálni, előbb meghajol, kinyújtja két karját, összeszorított öklökkel; „OSS" mondja, ahogy illik, csak ezután kapja el a srác felső karját, úgy szorulnak rá ujjai, mint egy-egy satu, majd lassan felemeli áldozatát, az egykor oly nagy hangút, éppen csak annyira, hogy a Iába ujja se érjen a padlóra. Aztán szép nyugodtan megkérdi:
-Tiszteletre méltó barátom, kíván tőlem valamit? Vagy netán meg akarja mondani a pontos időt?
A kalimpáló srácnak sok esélye nincs. Legfeljebb kínjában közli a pontos időt, ha tudja.
Visszatérve a Keselyűre: Mackó ezt az egész ügyet úgy tekinti, hogy ez is egy BUDO. Kíb(rni a Keselyűt meg a matekot. A halmazelmélet sem egyéb, mint négy NINJA, akik hátulról szeretnék megtámadni.
Elkalandoztam, bocsánat. Ott tartottunk, hogy NELLI néni a táblára írt lelkesítő jövendölést kifogásolta. Mármint hogy karácsonyig stb. De ezt már tudják. Természetesen senki sem jelentkezett, amit Betti néni sem talált sajátosnak, mert elsősorban Ő volt az, aki arra nevelte a fiúkat és két szem lányát, Bumeliát és Copfost, hogy vannak az életben olyan helyzetek, amikor egy kollektíva kell, hogy vállalja a felelősséget, ha az a bizonyos valami a közösség érdekeit szolgálja. A matekórák számát tekintve pedig az nyilvánvalóan a közösség érdekeivel volt összhangban. Nem is gondolta komolyan, hogy bárki is jelentkezzen kérdésére.
- Gyerekek, fontos bejelentésem van a számotokra. A második félév végén, a nyári vakáció előtt ELŐÉRETTSÉGI VIZSGÁT fogtok tenni. A ti osztályotok lesz az első az országban, s a ti eredményeitek alapján fogják eldönteni, hogy mit és milyen mértékben kell majd módosítani. Legyetek nagyon büszkék! - mondta eléggé meggondolatlanul Betti néni, majd így folytatta: - Egyébként matekból, fizikából, irodalomból, történelemből és földrajzból fogtok vizsgázni. Természetesen a hét év anyagából. Lesz írásbeli és szóbeli. Aki nem éri el a 23 pontot, osztályt ismétel.
Június 2-án lesz az írásbeli, délelőtt a természettudományokból, délután az egyéb tantárgyakból. Tesztlapokat kaptok, és mindenki használhatja csuklókomputerét, de csak EGY adattárral. Kaptok finom ebédet, erről én magam gondoskodom, és délután lesz a szóbeli. Ehhez viszont SEMMIFÉLE segédeszközt (komputert, könyvet, szalagot stb.) nem használhattok. A már említett 23 pont a minimum - aki ezt nem teljesíti, nem léphet a 8. osztályba. Aki viszont ennél többet nyújt, az a továbbtanulás szempontjából zöld utat kap. Így hát, GYERMEKEI M, ez az egész a TI ÉRDEKEITEKET szolgálja. A tételek már az igazgató úr komputerében vannak, tegnap továbbította őket a Központi Adatbank. Így hát, GYERMEKEIM, a téli szünetben vegyétek át az elmúlt hat év anyagát, mert különben nem jön össze a 23 pont.
Elszabadult a pokol. Bumella sírógörcsöt kapott.
Copfos felállt, hebegni kezdett, majd elájult. Szemtanúk szerint úgy vágódott el, mint egy karó.
Mackó kiment a tanterem jobb első sarkába, és miután az osztály felé hajolt, és közölte: „OSS", egyetlen suhintással kettétörte a bejárati ajtó mellett álló könyvespolcot, majd újra meghajolt, ismét közölte, hogy „OSS", és kiment. Ki tudja, hová? A fiúk többsége összevissza kiabált - de közben Suhajda felpofozta Blahót és Edmundot is. Copfos pedig egyszerűen újrá elájult.
Csak Doki ült továbbra is egykedvűen a helyén, az előtte fekvő iratcsomót mindenesetre elpakolta, és egy tiszta papírlapot vett maga elé. Szemmel láthatóan érdeklődéssel figyelte Betti néni további információit. Ami nem is váratott sokáig magára.
- Ha befejeztétek az őrjöngést, talán elmondanám . . .
Blahó is eltűnt, majd kis idő múlva megjelent Mackóval. Senki sem lepődött meg azon, hogy Mackó szokásos nadrág + pulóver szerelése helyett KARATE-GIben jelent meg. Dereka körül ott villogott az a bizonyos kék öv. Az egész osztály tudta, hogy Mackó lelkében nagy vihar dúl, és CSAK a KARATE-GI akadályozza meg abban, hogy az a vihar felszínre kerüljön, és összetörje az osztály berendezését. Betti néni igyekezett nem észrevenni az öltázékben beállt változást.
Az osztály egyszerűen fejét vesztette. Pardon. A Doki és Copfos kivételével. A Doki továbbra is meredten nézte az előtte fekvő üres papírt, a Copfos pedig még
mindig merev ájult volt. A fiúk egyszerűen összeverekedtek, miközben Mackó módszeresen kezdte felaprítani puszta kezével a padokat. A csengetés vetett véget az őrjöngésnek. Betti néni jobbnak látta elhúzni a csíkot, Mackónak elfáradt a keze a harmadik pad felaprítása után, a fiúk meg minek verjék egymást szünetben? A szegény Copfos felélesztéséhez is hozzákezdtek, Bumella aktív közreműködésével. Már majdnem helyreállt a rend, amikor megszólalt a Doki:
- Srácok! Rendkívüli csapatgyűlés! Gyertek a búvóhelyre délután ötre! MINDENKIRE számítok!
Az osztályban olyan csend lett, mint éjszaka a kozmoszban. A Doki még az életében nem hívott össze csapatgyűlést!!! Pláne nem rendkívülit! Ami egyre megy. MIT AKARHAT A DOKI???? Pont most? Amikor a baj EKKORA???
Nagy oka lehet a Dokinak, ha pont most mondta, amit mondott. Nem is volt több ricsaj, pofon és teperés. Még ájulás sem. Sőt. Mackó kiment, és átöltözött. És szólt Dugónak. Nehogy elkéssen. Mármint a rendkívüli csapatgyűlésről.
Hja, ha most május lenne, vagy augusztus! A csapatgyűlés helye a Kissziget lenne. Kérem, ne gondolják, hogy nemcsak írni, de HELYES-írni sem tudok. A srácok búvóhelyének becsületes neve a Kissziget. Nem mintha a másik két mesterséges sziget nagyobb lenne, mint azövék. Egyformák. De az övékét Kisszigetnek hívja mindenki a rókavári lakótelepen. A másik kettőnek is van neve, de közel sem olyan kedves és szeretettel teli, mint a srácoké. Az egyiket Északi-szigetnek, a másikat meg Akácosnak hívják. Ne kelljen most szájba rágnom, hogy miért északi az egyik és akácos a másik. Nem is fontos. A Kissziget LENNE a fontos. Mert eszményi búvóhely. Az egész nem nagyobb, mint egy tornaterem. De víz veszi körül, rajta egy hatalmas, árnyat adó fűzfa s nyolc málnabokor. Eszményi búvóhely a srácoknak. Sok időt töltenek ott. A Kisszigetre kedves, rönkfákból ácsolt hidacska vezet, illetve havalaki akar, hát ladikkal is mehet. A srácok többnyire így közlekednek. A ladik 12 személyes, kétszer fordul, s ott van az egész társaság. Többnyire Blahó és Mackó eveznek, mint az osztály izomemberei.
Télen minden más. A búvóhely is. Ha Benjámin bácsi nem lenne a srácok odaadó barátja, talán búvóhely sem lenne. De szerencsére van Benjámin bácsi, és van kölcsönös barátság. Benjámin bácsi a telep energiaközpontjának öreg technikusa. Ő kezeli a fűtést-hűtést, a vizet, áramot és mindent, ami idevág. Van egy kis központja, amiben az atomreaktora duruzsol. Hát annak a padlásán ad helyet a srácoknak. Amikor az időjárás rosszra fordul, már nem lehet a Kisszigetre menni, irány a Benjámin bácsi birodalma, annak is a padlása. Jól berendezkedtek. Van fűtés, világftás, hűtőszekrény a kajának és innivalónak, párnák a padlón, amire lekucorognak, és van egy szekrény is a kincsek részére. Mert egy osztályban mindig vannak kincsek. Amikre vigyázni kell. Persze mindennek van valami rendje. Itt a kajának és innivalónak a főnöke Dugó. Vagyis Mackó öccse. Mert hogy ő a legkisebb, és egyébként szeret is ilyesmivel bíbelődni.
Persze furcsa, hogy nem Bumella vagy Gopfos a „szakácsnő", de hát Bumellát jobban érdekli a zene - ennek kőszönhetáen ÁLLANDÓAN cipeli gordonkáját és kis flótáját. Copfos pedig a kézimunkák őrültje. Olyan pulóvereket és mellényeket köt a fiúknak, hogy az egész lakótelep sárgul az irigységtől. De kaját egyik csaj se adna. . . Még szerencse, hogy van a Dugó. . . És a Benjámin bácsi. Mert ha az öreg nem tűrné meg a srácokat, nagy baj lenne. Ugyan kinek a lakásába férne el 19 fiú és két lány? Erről se kell többet szólni. Slussz!
Mire a rendkívüli csapatgyűlésre szállingózni kezdett az osztály, Dugó egy műanyag tálcán hat terjedelrnes kenyérszeletet kenegetett vajjal, majd aprólékosan sonkát és sajtot kezdett rájuk rakosgatni. Mire végzett, kezdte a retket és hagymát vagdosni, és azzal borította be a tekintélyes szendvicseket. A kákabélű Bumella a hatalmas szendvicsek láttán kis híján elájult.
- Csak nem EZT akarod velünk felzabáltatni?! - kérdezte undorodva.
- Frászt! - mondta Dugó tömören. - EZ a Mackóé. Ti egy-egy pogácsát kaptok. - Azzal még egy kis sajtot helyezett az egyik, szerinte nyilván szegényes szendvics tetejére. Hiába, biztos ismeri egy JIYU-KUMITEKARATÉKA étvágyát.. .
Senki sem késett. 19 fiú és 2 lány várta, mit tud mondani a Doki ebben a katasztrofális helyzetben. Még hogy előérettségi! Hat év anyagából! Még azt sem tudják tisztességesen, amit két hete tanultak! És TANULNI a téli szünetben olyan, mint fagylaltot árulni az Északi-sarkon... Meg egyébként is! Mi az, hogy NEKIK JÓ EZ! Tipikus felnőttgondolkodás.
A Doki sápadtabb és vékonyabb volt a rnegszokottnál. És BORZASZTÓAN szótlan. Látszott rajta, hogy RETTENETES feszültség van benne. Nem is nógatta egyik sem, hogy mi a frásznak hívta össze a rendkívüli csapatgyűlést. Majd elmondja... EI is kezdte. Szokatlanul izgatottan.
-Srácok, ha segítetek, meg tudnám csinálni! Azt mondta Leonóra, vagyis Letolsztoj, izé, a Betti néni, hogy a tételek a diri komputerében vannak! Hát én megpróbálom onnan kicsalni őket! Van a fateromnak egy irtó klassz CB-rádiója. Ha én azt rákapcsolnám a Bercire, aki az én legokosabb komputerem, és ráhangolnám a diri telefonjára, illetve azon keresztül az iskola komputerére, egy transzmitter segítségével meg tudnánk szerezni a tételeket. Ha ez sikerül, az egész előérettségi egy nagy túró.
Fantasztikus hangzavar támadt. -Doki! Hogyan képz...?
- Még hogy CB-rádió! - Kinek a mije. . .
- Mi az, hogy transzmitt. . . ? Mackó elbődült:
- CSENDET! Vagy. . . Csend lett, AZONNAL.
Mackó meghajolt és rezzenetlen arccal szólt:
- Doki! Hogy is mondtad? NETÁN meg tudnád szerezni a tételeket? A komputereddel? És seg(tségünkre van szükséged?
Templomi csend várta Doki nyilatkozatát. Nem hiába.
- Mondtam már! - (gy Doki, változatlanul nagy feszültséggel. - A segítségetekkel.
- De hogyan? - kérdezte 19 fiú és 2 lány, szinte egyszerre.
- Ez legyen az én dolgom - mondta Doki megfontoltan. - HA sikerülne a diri szobájába bejuttatni a TRANSZMITTERT. A programot ehhez meg tudom csinálni. De nem tudom, hogy juttathatnánk el a transzmittert a diri szobájába. Ez nagyon fontos.
A diriről tudni kell, hogy egy kissé bizalmatlan. SENKIT sem enged a szobájába lépni, kivéve, ha büntet. Mert a fegyelem, az szent. Büntetés céljából lehet belépni. Egyébként soha. Pedig Jácint Andor igazgató - akit tanítványai csak Winnetounak hívnak - nem rossz ember. Csak ilyenje van.
Hát ez bizony nem kis probléma. AKARKI kopogtat az ajtaján, szívesen látott vendég, a KÜSZÖBIG. De azon túl slussz! Belépés csak büntetésből. A transzmitter bejuttatása reménytelennek látszott.
A társaság lelombozódott. Még a pogácsa sem kellett. Csak Mackó csendes rágcsálása hallatszott. Na meg hirtelen mély, nyugodt hangja:
- Vállalom! - mondta megfontoltan Mackó. - Doki, csütörtökön beviszem a dirihez.
Elképedtek! Kedd van! MIT AKAR TENNI MACKÓ CSÜTÖRTÖKIG???
- Csak nem akarsz betörni? - kérdezte aggályoskodva Bumella.
Mackó válaszra sem méltatta. Egy KAKATÉKA kifürkészhetetlen nyugalmával csak ennyit mondott:
- Kérem a bigyót csütörtök reggel a suliba! A többi az én dolgom.
- Meglesz! - mondta Doki, nem firtatva a részleteket. - Én mindenesetre hazaszáguldok és nekifogok. Még MA ÉJJEL megpróbálok kapcsolatot teremteni a suli komputerével, függetlenül a transzmittertől. Egyelőre legyen kapcsolat, információszivattyúzásra ráérünk aztán is.
Hazamentek. Csak Mackó maradt. ZAZEN-ülésben. Meditált még egy kicsit. Ja és Dugó. Aki, ha csak lehet, mellette van.

2. fejezet
Éjjel hárómkor riasztottak.
Hányszor mondta volt feleségem, Margitka:
- Mi a frásznak kellett nekem egy hekushoz mennem feleségül, mért nem inkább egy könyvtároshoz vagy henteshez??? Kí ver ki az ágyából éjjel háromkor egy könyvtárost vagy hentest?
EI is húzta a csíkot végül egy elektronburkolóval.
Az igazat megvallva engem is sokszor gyötört a kérdés, mi a frásznak kellett hekusnak mennem! De valahányszor ez foglalkoztatott, mindig kiderült, hogy. azért, mert csak ez a meló izgat, és csak ezt szeretem csinálni. Még éjjel háromkor is.
Fél négyre értem a Bázisra. Amint beléptem, tudtam, hogy sokkal nagyobb a baj, mint amilyenre tulajdonképpen fel voltam készülve. Már ott ült ui. főnököm, az ezredes. Zubbonyának hajtókájában még mindig villogott a riasztó-mozgósító bigyó. Nyilván elfelejtette kikapcsolni. Ha egyszer ILYENKOR az ezredes itt üi puccparádéban, akkor marha nagy zűr lehet.
- Le se üljön, indulunk! - szólt rám, és már emelkedett is öblös karosszékéből. Hogy hová? Minek? Kihez? Semmi. De hát nem akkor kezdtem a szolgálatot, tudtam, hogy majd megmondja, ha itt lesz az ideje. Így hát mentem mellette szótlanul. Nem a kocsijához ment, hanem a minikopter-állomásra. Úgy látszik, még annál is nagyobb a zűr. A minikopterek ügyes kis szerkezetek, de istentelenül sokat fogyasztanak, és a Különleges Elhárítás havi üzemanyag-ellátottsága bizony igén csak szerény. Nem sokszor furikáztam az elmúlt három év alatt minikopterrel. A Vércse-II. várt minket a C-állásban. Ott toporgott már Misolits is, a bázis legjobb minikopter-pilótája.
- Az elnökhöz! - reccsentette az ezredes.
Elhűlt bennem a sör. Az ELNÖKHÖZ??? Csak nincs PUCCS? Vagy háború? Vagy valami természetfeletti katasztrófa! UFO-invázió? MIKOR szoktunk mi éjszaka az elnökhöz minikopterezni? Hát ÉN még egyszer sem, pedig már kilenc éve vagyok az Elhárításnál! . . . Magamba folytottam a kérdészuhatagot, hiszen időben úgyis meg fogom tudni, mi ez az egész cicó. Vagyis cécó.
17 perc alatt értünk az elnöki palotához. A főbejárat előtt már tizenkét minikopter parkolt. Mi érkeztünk a jelek szerint utolsónak. Vagyok ANNYIRA hekus, hogy rájöjjek, hogy összehívták a katasztrófabizottságot. Ez áll tizenhárom tagból. . .
Az ezredes egész utunk alatt meg sem nyikkant. Amikor beléptünk az elnöki tanácsterembe, halk beszélgetés töltötte meg a levegőt. A mondatfoszlányok körülfogtak, mint megannyi szellem:
- . . .legmélyebb álmomból, amikor. . .
- . . . töltött káposztával, és azt hittem, hogy csak attól . . .
- . . . háromszor. Aztán úgy elaludtam, mint egy siketfajd . . .
- . . .és egy fél Durmolint. Fejbe vert, mintha egy homokzsák. . .
NYILVÁNVALÓ volt, hogy SENKI sem sejti, MIÉRT vagyunk itt most, és MI TÖRTÉNT, hogy a katasztrófabizottságot kellett riasztani. Ja, még az is feltűnt, hogy a bizottság tagjainak többsége még ki sem iktatta a riasztógombocskát. MIÉRT???
Pontosan tudom, hiszen ellenőriztem csuklóterminálomon, majd sokkal később jegyzeteimben, hogy az elnök 4.07-kor lépett a terembe. Rettenetes állapotban volt. Mintha áramütés ért volna bennünket, úgy némult el mindenki. ILYENNEK még sosem láttuk ezt
az energikus, gyorsan döntő, remek államférfit. Nyilván néhány óra leforgása alatt éveket öregedett. Mozgása lelassult, arca halottnak tűnt, sápadt, gyűrött szemei beesettek. Hogy mit éreztek a többiek, meg nem tudnám mondani. Hogy én mit éreztem? Kis híján összeestem. Ha a baj AKKORA, mint AHOGY az elnök kinéz, akkor végünk van. Jobb, ha megismétlem: AKKOR VÉGÜNK VAN.
Az elnök az U alakú asztal középső székéhez ment, majd nehézkesen leült. Szótlanul intett, hogy mi is üljünk le. Leültünk. A három elnökhelyettes, a titkárság s vezetője, a honvédelem, az energetika, a fejlesztés mi nisztere, a Központi Központ helyettes vezetője; a Központi Nagy Komputerhálózat vezetője, mi ketten a Különleges Elhárítástól és Tatorti professzor, a Távközlési Központ igazgatója. Ültünk, és vártuk, hogy megtudjuk, mi történt. Mert az már teljesen bizonyos volt, hogy nem holmi gyakorlat vagy próbariadó vagy mit tudom én micsoda. Végtelennek tűnő várakozás után megszólalt az elnök:
- Megszakadt a kapcsolat a Pannónia Űrbázissal. Az ország élete néhány órán belül megbénul. Éjszaka a katasztrófa csak kevéssé látványos, hiszen az ipar, ,mezőgazdaság, kereskedelem, közlekedés és adminisztráció nagy része pihen vagy tartalékon megy. De pár órán belül ki fog derülni, hogy nincs irányítás. A  katasztrófa mértéke aligha felmérhető.

Ma este már másodszor kivert a sör. Ez rosszabb egy puccsnál, egy UFO-inváziónál, egy akárminél. ENNÉL rosszabb nem történhet, hiszen a Pannónia Űrbázis az ország MINDEN tevékenységének az irányítója. De mi történhetett?
Ez a bizottság MINDEN tagjának eszébe jutott, így nem csoda, ha mind a tizenketten szinte egyszerre kérdeztük:
- Felrobbant? Megsemmisült? Ki tette? Az elnök szinte suttogva válaszolt:
- Alig tudunk valamit. Nem történt katasztrófa, , semmi sem utal arra, hogy a Pannónia megsemmisült volna. ERRŐL azonnal biztos információnk lenne. Egyszerűen NINCS, KAPCSOLAT. Lehet, hogy OTT VAN, és lehet, hogy ELTŰNT. Ha ott van, az borzasztó, mert a sugárnyalábját ELTÉRÍTENI csak Földön kívüli energiamező képes. Ha nincs ott, de nem semmisült meg, az sem jobb, de ehhez nem kell FELTÉTLENÜL Földön kívüli energiamezőt feltételezni. Viszont ha a Pannónia Űrbázis nem semmisült meg, de nincs OTT, akkor HOL VAN??? Végül is egyik kérdés sem különösebben jobb, de a tényeket megszépíteni nem lehet. Egyet tehetünk: azonnal hozzákezdeni a Pannónia Űrbázis felkutatásához, a kapcsolat visszaállításához és a felelősök szigorú felelősségre vonásához.
Elnöki határozat:
1. 4.07-től kezdve RENDKÍVÜLI ÁLLAPOT.
2. A katasztrófabizottság dolgozza ki az akciótervet, határidő: 6.00.
3. A akciótervért felelős a Különleges Elhárítás vezetője.
(Ebben a pillanatban döbbentem rá, hogy mi vár rám. Ha egyszer az ezredes a felelős, akkor én fogok gürcölni. Eddig is így volt, ezután is így lesz. DE EKKORA balhét elvinni, háááát...)
4. Jelentéstétel minden óra 0 perckor. Felelős a titkárság vezetője.
Az elnök felállt, és éppen olyan fáradt lépésekkel elvonszolta magát, mint ahogy bejött. Vége! Sfirsit! Konec. The End! Most aztán fújhatjuk Lehel kürtjét. Hátha meghallja a Pannónia.
Nem kellett sokat várnom. Rám reccsentett az ezredes:
- Harminc percen belül kérek javaslatot az akcióprogramra! Végeztem. - Azzal elvonult. Feltehetően az elnöki palota egy nyugodt kis szalonjába, durmolni egy jót.
Én pedig mentem a minikopterünkhöz. - A Bázisra! - mondtam lezseren.
De nem történt semmi, mert Misolits, a Bázis legjobb minikopter-vezetője is feltehetően aludt már egy félreeső, nyugodt kis zugban. Nem volt mit tennem, magam vezettem a Bázisra a minit. Végül is van hozzá jogsim... Csak egy picit sérült meg a leszállásnál. Odavertem a bal rotort. Na, bumm!
Magamhoz vettem az ezredes aláírását hitelesítő mágneslapocskát, a jegyzettömbömet, bezártam mindent. Felpattantam turbópetemre, és hazazúgtam a rókavári lakótelepi lakásomba, mindent tudó komputeremhez. Még 17 percem volt az akcióprogram kidolgozására. Legnagyobb meglepetésemre Pici ült a szobámban. Hajnalok hajnalán. Pici a kisfiam. Fél fejjel magasabb, mint én, és riyom vagy 66 kilót. Ezért hívjuk Picinek. És persze mindenki a környéken. Azt hiszem, hogy az osztálytársai is.
- Hát te? - kérdeztém csodálkozva, hiszen nap mint nap alig lehet életet verni bele reggelente: Hétalvó. Most meg . . .
- Felébredtem hajnalban, amikor elmentél. Gondoltam, nézek egy kis tv-műsort, az éjszakai kisfilmek olyan aranyosak. De képzeld, mind a 19 csatornán „Műszaki hiba" felirat virít. És uncsi zenét sugároznak. De a rádióműsorok se vidámabbak. Mind az 5 adó fúvószenét közvetít. „Kezdődik - gondoltam magamban. De nem siettem a magyarázattal. - Más se hiányzik, hogy a srácok telekürtöljék a várost rémhírekkel."
- Valószínűleg valami energiazavar lehet - mondtam rezzenés nélküli arckifejezéssel. - De hagyj most magamra, sürgős dolgom van!
- Te keresed meg a Pannónia Űrbázist? - kérdezte Pici csillogó szemekkel.
EIképedtem.
- Háááát, izé, vagyis - kezdtem hebegni. - TE honnét veszed, hogy a Pannóniát MEG KELLENE KERESNI? He?
- Bemondta a rádió. A Wien-I. Minden reggel azt hallgatja a Gazsi bácsi, aki becsengetett, hogy vegyünk vizet, mert valószínűleg nem lesz sokáig. A Pannónia miatt...
- Mars ki a szobámból! - mondtam igen fejlett pedagógiai érzékkel. - És erről az őrültségről szót sem akarok hallani többet!
De Pici maradt. Nem ment sehova.
- Képzeld, papa - kezdte Pici, hajnalok hajnalán -, Letolsztoj Leonóra ma bejelentette, hogy júniusban előérettségit kell tennünk. Most aztán benne vagyunk. nyakig. Pedig...
Felkaptam a fejemet. Mit beszél ez a gyerek?
- Hogy ki volt nálatok! És mit mondott? - kérdeztem idegesen, mert nagyon múlt az idő, és az ügyeim szorongattak cefetül.
- Hát a Nelli néni, az oszifő! Vagyis a Letolsztoj Leonóra. És azt, hogy ELŐÉRETTSÉGI VIZSGA lesz. Figyelsz rám egyáltalán? - kérdezte csalódottan.
,.Nelli néni! Még hogy NÉNI! - gondoltam magamban. - Be kéne menni hozzá, persze, csak érdeklődni a Pici után. Milyen régen láttam. Olyan jó kis formás alakja volt legutóbb. És mért Leonóra, ha egyszer Nelli a neve!" Meg is kérdeztem egy szem fiacskámat.
- De hát egyszer Nelli nénit, egyszer meg Leonórát mondasz. Mi hát a neve?
- Jaj, papa, ne légy már OLYAN! Hát természetesen Letolsztoj Leonóra NEKÜNK, és Nelli néni másoknak. De EZ most mért fontos?
„De mennyire nem ez a fontos - gondoltam magamban -, a Pannónia Ürbázis, a Haza sorsa, és nem holmi „előérettségi"!
- Nyugi, Pici - mondtam csitítgató hangon -, bemegyek a Leonelli, izé, a Nelli nénihez, és MINDENT megbeszélek vele. Most pedig mars a szobádba! - és egy cirógatást helyeztem el kobakjára.
Most pedig irány Tivadar, a komputerem, mert különben kiszaladok a határidőből.
„Még hogy Leonóra. . . Meg Letolsztoj. . . Hm! Nelli. TÉNYLEG be fogok hozzá ugrani!"

3. fejezet
Zsongott az osztály. Az élet teljesen normálisnak látszott. A csépelők csépeltek, a szorgosak ismételgették a leckét, Bumella mély értelmű divatvitába bonyolódott Copfossal. Pici a sarokban szunyókált. Csak Doki viselkedett kicsit furcsán, mert nem a megszokott padjában vizsgálgatta iratcsomóját, hanem az ablakra könyökölve, mint akit zavar az osztály zsivaja. Még tíz 'perc volt nyolc óráig, amikor Mackó mélyen meghajolt az osztály felé. és így szólt:
- Srácok, a matekóra előtti szünetben kezdem meg az igazgatói irodába való behatolásomat. Mindenki segítsen! Hívjátok le Dugót is! Egyeztessük az óráinkat! Most 7.53. Tehát az akció indul 9.45-kor. - Majd újra meghajolt, és „OSS"-sal köszönt.
Borzalmas hangzavar tört ki: - Fényes nappal behatolni? - Mi ez, Chicago?
- Lövöldözés is lesz?
. . . és más marhaság. Mackó hallgatta egy ideig, majd kieresztette a hangját, ezúttal meghajlás nélkül:
- Csend legyen! Ne hülyéskedjetek állandóan! Én
azt mondtam, hogy MEGKEZDENI a behatolást. Hát EHHEZ tartsátok magatokat és a szátokat. OSS. Amiről már mindenki tudta, hogy Mackó a maga részéről ELKÖSZÖNT. Végül is karatéka. . .
Nehezen múlt az idő. A földrajzóra olyan dög unalmas volt. hogy még az is elbóbiskolt, akit felelni hívott ki a Görcs, vagyis a Bezneky tanár úr. Szegény Bumellát rángatta ki valami lankás sír vagy Sri Lanka miatt, aki éppen erre ébredt, és azt mondta, hogy ő nem sírt, a vidék pedig nem lankás. Akkora fát kapott, hogy karácsonyra érdemes lenne feldíszíteni. De végül ennek az órának is vége lett. A szünet nem hozott semmi újat, a fiúk találgattak, hogy mi a fenét fog csinálni Mackó a következő szüneteben. De még valamirevaló ötlet sem akadt. Tépték a szájukat. A Dokit kivéve, aki egyre mogorvábban ült a vackában, az iratai között. No és persze a Mackó sem ugrált valami sokat. Ült és légzőgyakorlatokat csinált. Időnként végigsimította a jobb kezének alsó élét. Furcsa. EBBEN mi a pláne?
Aztán jött egy történelemóra. Karó kisasszony, vagyis a Dombóvári Kati néni tanítja. Az osztály egy emberként figyelt, mikor lehet vihogni. Mert Karó, illetve Kati néni irtó komolyan vette ám a dolgokat. Éppen egy pun táncdalénekesről dumált, akinek nem volt terepjáró dzsipje, ezért, hogy le ne késse a koncertjét, egy elefánt hátán kelt át az Alpokon, éppen azt mondogatta, hogy Hannibál a kapu előtt. ..
És ebben a pillanatban felordított Doki:
- LEHETSÉGES! IGEN! EZ LEHETSÉGES!
Karó, vagyis Kati néni majd gutaütést kapott a méregtől.
- Mit jelentsen ez?! - visította, mint tigriskölyök az elefánt talpa alatt. - Hogyhogy LEHETSÉGES? EZ ÍGY történt, és kész! Vita nincs! Mi az, hogy lehetséges?
Szegény Doki csak pislogott, és fogalma sem volt arról, hogy a Karó MIRŐL dumál. Ő az iratai között bukkant valamire, ami LEHETSÉGES. De arról, hogy a Karó miről dumált, sejtelme sem volt. A Doki üzenőfüzete gyorsan gazdagabb lett egy osztályfőnöki intő ígéretével. De ez szemmel láthatóan Dokit nem rengette meg különösebben. Úgy tűnt, hogy az a bizonyos TÉNYLEG lehetséges.
Csengettek. Karó elhömpölygött, mint egy vézna hullám, lesújtó tekintetet vetve az osztályra. Hát eljött a matek előtti szünet. Senki sem csépelte társát, senki se lefetyelt, még Bumella és Copfos is némán ült a helyén. Az egész osztály CSENDBEN várta, hogy mi fog történi. Az első meglepetést az váltotta ki, hogy kinyílt a rajztáblatartó szekrény ajtaja, és kilépett belőle Dugó, egy kis táskával a kezében. Ott lapított reggel óta! Szótlanul ment Mackóhoz, aki közben az osztály bal sarkába cammogott, majd ZAZEN-ülést vett fel. Mint a tiaratékák nagy akciójuk előtt. Dugó a táskából egy gyanús külsejű tégelyt vett elő. Ügyesen lecsavarta a tégely fedelét. 18 fiú és 2 lány leste MINDEN mozdulatát. A finnyás Bumella hátratántorodott a szagtól, ami a tégelyből áradni kezdett. Mert az igazság az, hogy a tartalma nemcsak rondán nézett ki, de eszméletlenül büdös is volt. De szólni senki sem mert. Dugó Mackó háta mögött állt, majd a szörnyen bűzös kencével el kezdte dörzsölni Mackó tarkóját. Apró, de izmos kezeivel jókora adagot dörzsölt Mackó tarkójába. Ezzel elment a szünetből vagy 5 perc. Még mindig nem sejtettük, hogy mi következik. Hogy viszi be Mackó a transzmittert a diri szobájába, ha ott kenegeti a Dugó, és a diri szobája két emelettel alább van. De a csend maradt, hiszen Mackó így kérte. Hirtelen felpattant a ZAZEN-ülésből, és elordította magát:
- TAMESHI-WARI!
Pisszenést sem lehetett hallani. Illetve csak Pici suttogását:
- Mit mond?
- VALAMIT össze fog törni! - suttogta Dugó.
Az egész osztályon csalódott mormogás futott végig. Hát pont most kell Mackónak valamit összetörni? És mi lesz a diri szobájával? A behatolással? A transzmitterrel? - De nem volt több idö a suttogásra, mert Mackó a tanári asztalhoz lépett, szembefordult az osztállyal, előrenyújtott karokkal, és szembenézett a társasággal, azt suttogta, hogy „OSS", majd egy irtózatos nagyot üvöltött:
- Kiaiiiiiiiiiiii! - és jobb karja lesújtott a tanári asztalra, mint egy bárd. Egyébként nem történt semmi. Ezt követően kétszer hajolt meg, és csak aztán ment vissza a sarokba, ahol ZAZEN-ülést vett fel. Dugó hozzásietett egy MÁSIK tégelyt csavargatva. Ami abból áradt, az már elviselhetetlen volt. Bumella vadul spriccelni kezdte magát valami pacsulival. A Pici és a Ficsúr nem bírták tovább.
- Mi ez az egész cirkusz?! - kérdezték haragosan. Mackó szótlanul nézett rájuk, és csak annyit mondott:
- Nyugi! Két perc, és itt lesz a Keselyű.
Dugó visszavonult a szekrénybe, Mackó a helyére. Éppen idejében, mert szinte a csengetés pillanatában belépett a Keselyű, hogy megtartsa heti, rendes, de kibírhátatlan matekóráinak egyikét. Szokás szerint egy legyintéssel némította el az üdvözlést és létszámjelentést. Leült az asztal mögé, keselyűtekintetével végigpásztázta az osztályt, majd hirtelen mozdulattal rákönyökölt az asztalra.
Leírhatatlan pillanatok következtek. Az asztal ui. abban a szempillantásban, amikor a Keselyű rákönyökölt, KETTÉVÁLT! KÉTFELÉ ESETT. És a Keselyű előrezuhant, egyenesen bele az első sorban ü!ő Bumella képébe. Egyébként, szép nagy esés volt. Már estében visította:
- Ki tette ezt?!
Mackó szótlanul állt fel, kezében az üzenőfüzetével. A Keselyű reszkedett a dühtől, és szinte fuldokolt: - IGAZGATÓI MEGROVÁS! Most azonnal! Indulj, te átokfajzat!
És Mackó a karatékák nyugalmával, jobb kezében az üzenővel, bal kezében a transzmitterrel indult, hogy eleget tegyen az önként vállalt kötelezettségének. Pisszenni sem tudtunk az ámulattól. A síri csendben csak a rajztáblatartó szekrényből hallatszott elégedett szuszogás.

4. fejezet
Már jó pár éve vagyok hekus, de azért ekkora feladatom még sosem volt. Pláne ilyen határidőkkel... Nem is tudom, mi lenne velem Tivadar nélkül, aki az én mindent tudó komputerem. Tivadar egy szupergyors, szuperintelligens szuperkomputer, vagyis véleményt alkot, és vitázik, ha erre szükség mutatkozik. Velem aztán lehet, mert én nem szeretem a parancsuralmi rendszert. E téren nekem elég az ezredes. De hagyjuk ezt. . .
Tulajdonképpen nem tudtam sokat a Pannónia Űrbázis „eltűnéséről". Elsősorban még az sem volt biztos, hogy valójában eltűnt-e. vagy csak a kapcsolatszakadt-e meg. Beadtam Tivinek ((gy becézem, ha jóban vagyunk) mindent, amit tudok:

tivi 1 11 111  (Így szólítom, ha NAGYON kedves akarok lenni.)
01 kapcs.megsz.
02 tv megsz.
03 fúvószene?
04 wien-I pann űb.nuku
05 vízlgazsi nuku???
06 kataszt.biz.össz.
07 váls.stáb.prog.???
08 operat.int.
09 vége
10 sürsür (igykérem, hogy csipkedjemeg magát.)

Tisztában vagyok azzal, hogy ez az információcsomag nem valami sok, de hát ennyi van. Kész.
Tivadar nem váratott magára sokáig. Igazán rendes srác és haver, mert éppen csak lepötyögtem neki az utolsó négy egyest, vagyis a 1111-et, már adta is a véleményét:

Tafhen bummfel helysz mintvé besző slu.

Gondolom, most azt hiszik, hogy a Tivadar ivott. Egy frászt! Közölte velem a véleményét, amivel teljes mértékben egyetértek. A sűrített üzenet azt jelenti, hogy:
„Tatorti Henrik távközlési főigazgatót fel kell juttatni a Pannónia helyszínére - vegyen mintát az ott lévő vákuumból, ill. esetleges maradványokból, és a mintavétel alapján adjon beszámolót a Pannónia lehetséges állapotáról, ill. helyzetéről. Vége. 111." Slussz, ahogy Tivi szokta volt mondani.
Már csak Tatorti professzort kell meggyőznöm arról, hogy irány a kozmosz. Ja, és felhívom a Nellikét, hogy megbeszéljek vele egy randit! De ez nem tartozik a tárgyhoz.
Amikor Tatorti Henrik Kozmosz-díjas professzor megtudta, hogy 59 évével és enyhén domborodó pocakjával fel fogják durrantania Pannónia Űrbázis körzetében, illetve a Pannónia megszokott körzetébe, vagyis oda, ahol a Pannóniának lennie kellene, vagy kellene lennie, izé, szóval oda fel, akárhová, azt mondta, hogy.. ... . . ..(szerk. tört.). Aztán beszélt vele az elnök, de ez sem lendített sokat a siralmas helyzeten. Végül is a Központi Központból telefonált valaki, és közölte vele, hogy. . . Senki sem tudja, mit, végül is Tatorti Henrik Kozmosz-díjas professzor jelentkezett a C-bázison, és átvette a személyi cuccát és az irányelveket. Majd hazatért.
Tatorti professzor a hazai távközlés atyja. MINDEN, ami e tárgykörbe tartozik,, az ő nevéhez, illetve valamelyik zseniális tanítványa nevéhez fűződik. Tatorti Hen
rik profi a szakmában. De csak ELMÉLETILEG. Mert 59 életéve alatt (gyengéden domborodó pocakja növekedése közben sem) nem akadt olyan ürge, pacák, úr vagy elvtárs, kisfőnök vagy nagyfőnök, aki rá tudta volna venni, hogy NÉZZE MEG KÖZELRŐL valamelyik (akármelyik) zseniális találmányát. Még a Pannónia Űrbázist sem látta ODAFENT, csak akkor nézte meg, amikor még a Földön volt, kb. 134 577 darabban. Később csak maketten, ill. rádióhullámok formájában. Most egy hatalmas szatyorral a kezében áll lakása bejárata előtt, azzal az eltökéltséggel, hogy 48 órán beIGI meglátogatja élete főművét, a nagy alkotást, az ő gyermekét, a Pannónia Űrbázist, illetve netán, esetleg, ki tudja miért, annak csak a hűlt helyét. De felmegy a kozmoszba, és KÖRÜLNÉZ. Már a puszta gondolattól is émelyegni kezdett. Ő és a kozmosz! Amikor még egy hokedlira sem iud felállni, bizonyos műveletek (portörlés, izzócsere stb.) elvégzése céljából, AKKORA tériszonya van. Most meg menjen fel az Egyenlítő fölé, 27 000 km magasba. Még hogy menjen. Fellövik. Vagyis bumm! 59 évével és enyhén domborodó pocakjával. 48 órán belül. ADDIG készüljön fel. Odahaza. Felesége, Tatortiné Gabaraczky-Goór Katinka asszony „társaságában". Piha! Meg bakfitty. Mert Tatortiné Gabaraczky-Goór Katinka asszony ÖNMAGÁBAN is elég akadály egy űrsétához! Örökös féltése, túlzott gyengédsége, aggályoskodása is elég lenne, ha ő maga, mármint Tatorti Henrik Kozmoszdíjas professzor nem lenne teljes mértékben betojva a fellövés puszta gondolatától. Hát még a valóságtól . . . Ennyit erről.
Tatorti Henrik professzor helyes helyzetelemzéssel, csuklókomputere segítségévei arra a következtetésre jutott, hogy a leghelyesebb lesz, ha T.-né Gabaraczky Goór Katinka NEM TUD AZ ELŐKÉSZÜLETEKRŐL. Ehhez jó alkalmat nyújtott az is, hogy minden csütörtök délután Katinka asszony vele egykorú barátnőit, Magdaléna és Borbála asszonyokat látja vendégül teára és aprósüteményre, melyet a rózsaszín szalonban szolgái fel a házmesterék nagyobbik lánya, a Lujza, aki Tatorti Henriknél tanul ennek fejében elméleti magfizikát.
Tatorti futólag üdvözölte (az előszobából) a hölgyeket, és dolgozószobájába sietett, hogy felöltse a pókruhát a tapadókorongokkal. Az igazat megvallva - ha nem gondolt a fellövés hercehurcájára és a súlytalansággal (feltehQtően járó) borzalmakra, még örült is az új helyzetnek. Mikor volt rajta pókruha és tapadókorong? Soha. Izgatottan elővette a használati utasítást, és követte minden pontját, precízen, pontosan, ahogy minden tevékenységét szokta teljesíteni.

1. pont: Antisztatikus fürdő
A F-6 jelzésű tasak feloldandó 1 kád vízben, 29 °Con. Szappan vagy egyéb mosószer használata tilos. Mártózás időtartama 7 perc. Szárítkozás a GG-105 jelű törülközővel.
Problémát jelentett, hogy a szatyorban csak GG106 jelű törülköző volt. Akkora, mint egy gyerekzsebkendő. Kb. 8 x 8 cm. És nagyon vékony.

2. pont: Antisztatikus alsónemű felvétele
Az antisztatikus, egybeszabott alsónemű kezeslábasként hordható. Ügyelni kell arra, hogy előbb a lábrészt vegyük fel, mert ellenkező esetben. . .
Ezzei kapcsolatban ITT volt a bökkenő. A használati utasítás úgy szakadt félbe az „ellenkező esetben"-nél, mint egy rossz hanglemez. Nyilván valami nyomdai malőr történhetett, de tény, hogy EBBŐL nem derült ki, miért fontos előbb a lábrészbe bújni, ill. lehet-e másképpen?

3. pont: A pókruha felvétele
A pókruhát kizárólag az antisztatikus alsóneműre szabad felvenni, mert ellenkező. . .
Kész, vége, konyec, sfirsit, the end. Még előbb ért véget a mondat, mint a 2. pontban!

4. pont: Tapadókorongok használata
A) Használat előtt a tapadókorongokat a tokból ki kell venni!
B) A 8 jelű korongot csatoljuk a jobb, a J jelűt pedig a bal lábra. A korongok nem felcserélhetők. A nem rendeltetésszerű használatból eredő balesetekért a gyártó nem szavatol.
Tatorti megrettent. A tapadókorongok a legkritikusabb szerepet töltik be. Végüi is nem mindig csüng az ember, pláne, ha 59 éves, enyhe ívben pocakosodó professzor, fejjel lefelé a plafonról. Nomármost, mi az, hogy „nem rendeltetésszerű használat°'? Miért kell a 8 jelű tapadókorongot a jobb lábrá, a J jelűt meg a bal lábra csatolni? Nincs itt valami összecserélve? Nem EBBŐL lesz a nem rendeltetésszerű baleset? A szervizbe irányuló többszöri telefon eredménytelen maradt. (Fogfait, kicseng, de nem veszik fel, ismét foglalt, jelentkezik, de már elmentek, csak a takarítónő van jelen.)
C) A korongokat bekapcsolni nem kell, mert áutomatikus érzékelőjük azonnal tapaszt. Kioldás (ejectio) a kioldó (ejector) gomb segítségével történik. Az ejector megnyomására a tapadókorongok AZONNAL kikapcsolnak, ezért óvakodni kell a nagy magasságból történő leereszkedésektől.
Bumm! Mi az, hogy „leereszkedés"? Ha egyszer pillanatszerűen oldanak ki a korongok az ejector megnyomására, az ember nyilvánvalóan egyszerűen fejre esik. Minek ezt szépíteni? Kezdett Tatortinak a dolog kevésbé tetszeni . . . De hát végül is, hajrá, magyarok! Egyszer élünk, és egyszer próbáljuk ki a pókruhát a tapadókorongokkal... Elindult a fürdőszoba felé egy antisztatikus fürdőt venni.
Nehezen ment a törülközés a pirinyó rongyocskával, de hát végül is kis víz ide vagy oda nem számít. Az egybeszabott, antisztatikus alsónemű viszont piszokul szűk volt. Eltartott vagy 40 percig, mire sikerült magát belepréselni. Jó két számmal volt kisebb. Úgy feszült rajta, mint ünnepi huszáron a piros dolmány. Idétlennek érezte magát; valahogy úgy, mint egy kiöregedett cirkuszi artista. Szerencsére megszólalt a telefon, s a hosszú, szakmai beszélgetés eloszlatta kellemetlen gondolatait. Határozott, gyors, rövid utasításokat adott, tucatnyi problémát oldott meg, szinte megfiatalodott. Végre biztos talajon érezte magát. Alighogy letette a telefonkagylót, felesége, Katinka asszony hívó szavát hallotta:
- Henrik, kérem! Bejönne egy pillanatra hozzánk? Magdaléna szeretne magával szót váltani a fia ügyében! - mondta Katinka asszony, aki nyársat nyelt modorával 35 évi házasság után is magázta férjét, aki ettől már 35 éve kap csálánkiütést.
Tatorti - megfelejtkezve arról, hogy artistának van álcázva, belépett a szalonban a hölgyekhez, széles, barátságos vigyorgással.
- Hölgyeim! Parancsoljanak velem!
Katinka asszony leejtette a kezében tartott teáscsészét, és bénulni látszott. Magdaléna visítani kezdett, mint egy újévi malac, mert az egybeszabott, antisztatikus alsónemű nagy hatást gyakorolt rá, mig a harmadik hölgy, Borbála asszony elájult. Tatorti, aki hivatalból szórakozott, semmit sem értett az egészből. Katinka asszony tért magához elsőnek.
- De, Henrik! HENRIIIIK! Mit meg nem enged magának! Na de Henrik! Azonnal vegye fel a köntösét! Tatorti akkor döbbent rá, hogy miben mászkál, és
elvörösödve kezdett meneküléséhez. Sajnos zavarában előbb a pohárszékbe, majd a faliórába próbált bejutni, mindkét esetben eredménytelenül. Végül is megtalálta az ajtót. Csak hatalmas pohár dupla brandy segítségével tudta ijedtségét kiheverni. Csengetett Lujzának.
- Kedvesem, ma nem tanulunk magfizikát. Szóljon be a nejemnek, hogy el kellett mennem az Intézetbe, majd este jövök. - Azzal magára zárta az ajtót. Ez nagy hiba volt. . .
A dupla brandy meghoztá az önbizalmát. Percek alatt felöltötte a pókruhát és a tapadókorongokat. Gondosan ügyelt arra, hogy a 8 jelű a jobb lábára, a J jelű a bal lábára kerüljön. És aztán megpróbált lépkedni. FANTASZTIKUS érzés volt. Mintha ragadt volna a padlóhoz. Egy-kettő-egy-kettő-egy-kettő! Isteni! Vérszemet kapott! Fellépett a fal alsó szélére. Hihetetlen! A korongok megtartották. Vissza. Fura volt a vízszintes testhelyzet, nagy erőt is kellett kifejtenie, de sikerült. Gondolt egy nagyot, és FELFUTOTT a plafonva. SIKERÜLT! Vissza. Örülni kezdett, mint egy 'i gyerek. Egyszerűen FUTKÁROZNI KEZDETT a falon v és a plafonon. Érdekes, hogy irtó gyorsan megszokta, hogy lóg le a plafonról, mint egy denevér. Sőt, természetesen lépked is a plafonon. Ujjongani tudott volna, ha. . . egyszer csak nem kezdi érezni, hogy NEHEZEBBEN rakja a lábait. Úgy látszik, fárad, volt az első gondolata, de nyilván nem ez volt a baj, mert hirtelen LECÖVEKELT a plafon kellős közepén, fejjel lefelé lógva. Oda volt szegezve. „MOST kell az ejectort megnyomni!" - villant az agyába, csak ne essen nagyot. Mármint a fejére. Előhalászta a pókruha övéből a távirányító bigyót, megkereste - már amilyen gyorsan csak tudta lefelé lógva - az ejector EJEC feliratú gombját, és megnyomta. Nem történt semmi. Megnyomta újra. Semmi. Újra és újra. Semmi és semmi. Kétségbeesett. Az ajtót meg magára zárta!
Csüggedten kiabálni kezdett:
- Lujza! Luuuuujza! Lujzaaaaaaa!
Végtelennek tűnő idő után Lujza megjelent a bezárt ajtó túloldalán, és megkísérelte a behatolást. EI tudják képzelni az eredményt.
- Professzor úr! Jól van? - kérdezte egy ijedt egér hangján.
- A körülményekhez képest igen - felelte Tatorti nagy önmérséklettel. - Próbálja kinyitni az ajtót!
- De hát miért nem tetszik kinyitni? - csodálkozott Lujza.
- Izé - mondta Tatorti -, én most lefelé lógok a plafonról.
Lujza, aki semmit sem tudotta Pannónia Űrbázissal kapcsolatos előkészületekről meg a világpolitika egyéb jelentős eseményeiről, a hírt kétkedéssel fogadta, és elrohant Katinka asszonyért. Ami nagy, csaknem végzetes hiba volt.
Két perc sem telt el, Katinka asszony is ott volt a bezárt ajtó túloldalán Lujzával.
- Henrik - kérdezte Katinka asszonyvészjósló hangján -, MIT CSINÁL MÁR MEGINT?
Tatorti professzor, a Kozmosz-díjas tudós, intézeti igazgató, a magyar távközlés atyja, tárgyszerű tömörséggel válaszolt:
- Kedvesem, nincs ejekció! Itt lógok fejjel lefelé a plafonról. Nem telefonálna a Különleges Elhárításnak? Kérje az ezredest!
Tatortit a mentők és tűzoltók szabadították ki szorult helyzetéből. A mentők Katinka asszonyt mindjárt magukkal is vitték, hirtelen fellépett idegösszeomlás gyanújával. Fura dolgokat sikítozott összevissza, az bizonyos. De ennek semmi jelentősége az események szempontjából.
Egyébként Tatorti professzort másnap rendben fellőtték a Pannónia Űrbázis körzetébe. Remekül bírta a súlytalanságot, és jól használta a pókruhát meg a tapadókorongokat. És jól tűrte Katinka asszony távollétét is.

5. fejezet
Doki két nappal Mackó emlékezetes akciója után újabb csapatgyűlés összehívását kérte. Blahó leadta a drótot, délután 5-re mindenki ott volt, a Dokitól eltekintve.
Nem volt rossz a hangulat, bár a helyiség ezúttal hűvös volt. Volt egy kis hősugárzó Benjámin bácsi jóvoltából, de ez nem sokat ért. A távfűtés óráról órára gyengébb lett. Mondta is Mackó, miután karjait összekulcsolva, az átlagnál mélyebben meghajolt.
-Olyan ez a fíítés, mint egy nagy rakás. ..

Vártuk a Dokit nyugodtan, annál is inkább, mert Du gó egy hatalmas kosárból pakolni kezdett. KAJÁT!!! Először is mindenkinek egy kis papírtálcát (!) adott a kezébe. Majd mindenki egy papírszalvétát (!) kapott. És végül! Unsten! ~züzanya! Kozmoszok Atyja! MINDENKI négy, azaz 4 darab kakaós PALACSINTÁT!!! Dugó nagy barna szemei meg sem rebbentek az őt ért dicshimnuszok hallatára.
- PALACSINTA! - KAKAÓS!!!
- NÉGY DARAB!!!
- Négy! Kakaós! Palacsinta! - Eeeez a Dugóóóóóó!
Dugó a népszerűség zuhatagában tálalt, némán, szótlanul, mint egy szent, illetve mint Egy Igaz Karatéka Öccse. Egy valaki volt, aki aljas, önző céljaira próbálta felhasználni a RENDKÍVÜLI állapotot. Bumella egy óvatlan pillanatban négy kakaós palacsintáinak egyikét Mackó tányérjára próbálta csempészni, csak úgy, olyan hevenyészve, hogy azért lehessen látni, hogy KI KÜLDI . . . Mert Bumélla eszét vesztve bomolt Mackóért, de erre semmi utalást nem adott, hiszen NŐ volt, vagy mi a szösz, és Mackó, aki majd megveszett Bumella egy pillantásáért, rá nem nézett volna naphosszat. Még mit nem. Hogy azt gondolja a csaj??? Egy...!

Amikor Mackó észrevette, hogy bár négy kakaós palacsintát megevett, MÉG MINDIG van egy belőlük, Bumellára emelte barna tekintetét. Bumella elolvadt, mint egy hóember a májusi napsütésben, Mackó pedig. .. Hát igen. Átjárta valami furcsa, földön kívüli energia. Úgy érezte, hogy szét tudna verni egy kétszer akkora íróasztalt is, mint az a kis vacak az osztály végében. De arca semmit sem árult el. Egy KAKATÉKA nem olvadozik. Belépett a Doki. Körülnézett, beleszimatolt a levegőbe, és azt mondta: „CSAK A KAKAÓSBÓL kérek!" Dugó rohant, mint egy I. oszt. pincér az I. oszt. vendéglőben, és vitte neki a csodálatos kakaós palacsintákat. Érdekes. CSAK a Dokinak jutott eszébe megkérdezni:
- Honnan a frászból szerezted Dugó ezeket az ISTENI palacsintákat?
Dugó néma volt, minta sfr. Már-már úgy látszott, hogy sohasem fog napvilágra kerülni a Nagy Titok: honnan a PALACSINTA? - amikor Colos elbődült, mint szürke szamár a ködben.
- Én tudom, honnan vannak ezek az ISTENI palacsinták! A Hajnalka hordja a Dugónak. Az osztálytársa! Illetve a Hajnalka nagyija süti őket, addig macerálja a nagyit a Hajnalka. Mert jobb, ha tőlem tudjátok, meg, de a Hajnalka BELEESETT a Dugóba. És ÍGY próbál sikerre jutni.
Ennyi hangzott el a Colos szájából. Aztán lett tornádó. Hurrikán. Végítélet. Földrengés. Dugó bepörgött, és ÚGY rontott Colosnak, mint egy tank. Colos egyszerűen eldőlt, és kimúlt, és meghalt, vagy éppan halni készült. Dugó pedig kiabált, mint aki eszét vesztette, hogy „a Hajnalka nem érdekel, és a ti hasatok sem, és hazugság, a Hajnalka CSAK a barátom, és ti ezt nem értitek, és egy frászt fogok nektek palacsintát hozni, ha csúfoltok!"
Mackó egy ideig szótlanul figyelte Dugó magánjelenetét, aztán felállt - két könyökénél fogva felemelte, mint egy játék babát, betette a szoba bal sarkába, rászólt: csendet! -, majd a csapat felé fordult, kifürkészhetetlen arccal, szokás szerint köszönt, és így szólt:
- MÉG EGYETLEN szó a Hajnalkáról és Dugórdl, és lesz sok...!
 

Sokáig csend volt. - Mi ez a. . . ?

- kérdezte Pici.
- Fenékbe rúgás - felelte Dugó tömören.
Doki közben lenyelte az isteni palacsintákat, és rátért a lényegre:
- Fiúk! Irtó fura szitu van! Mackó akciója előtt egész éjszaka szórakoztam a komputeremmel, no és persze a faterom CB-jével. Próbáltam a suli komputerével kapcsolatot teremteni. Transzmitter nélkül is lehet, csak nem folyik VISSZA az információ. De ez AKKOR nem is volt fontos. A lényeg a KAPCSOLAT. Hát az a furcsa, hogy azonnal sikerült kapcsolatot teremtenem, de MINDIG 333 volt a sor elején. AKÁRMIT csináltam, a diri közvetlen vonala előtt megjelent a 333. Hajnalig szórakoztam a hívással, de MINDIG ott volt a monitoromon a ~33. Márpedig elhihetitek nekem, a suli kódszáma 332! Aztán elmúlt két nap, Mackó végrehajtotta káprázatos akcióját, elhelyezte a transzmittert, és. . . SEMMI sem változott! A diri közvetlen száma előtt MINDIG megjelenik a 333. ÉS SOHA A 332!!! Ez még nem minden. HIÁBA van a diri szobájában a transzmitter, SEMMIT nem ad vissza, TUDOM, hogy veszi az adásomat, de NEM VÁLASZOL!!! Elment három nap, és a tételek még nincsenek meg. EBBŐL mi lesz?!
A csapat nem fogta fel Doki szavainak súlyát. Csak Pici lett szokatlanul nyugtalan. Pedig ő a kövér srácok alaptörvénye szerint MINDIG nyugodt.
- Figyelj, Doki! Mit hívsz napok óta? A 332-t, és a 333 jelentkezik? Jól értettem: a 333 JELENTKEZIK?
- Igen! - felelte a Doki csodálkozva,- Miért izgat ez ennyire téged?
- Hogy miért? - kérdezte Pici -, mert az apukám, ha valami NAGYON titkosat akar küldeni a Tivadarral, vagyis a komputerével, a 333-ra küldi. Nekem nagyon fura érzésem támadt - folytatta Pici. - A faterom 2 nap óta fel van szívódva, és ha otthon van, NAGYON ideges. Nyomoz a Pannónia Űrbázis után. Mert valaki ellopta. Vagy legalábbis eltüntette. Szóval nem tudom, hogy mi van, de Pannónia nincs, és a Gazsi bácsi szerint víz se lesz sokáig. A fater pedig a 333. . .
Doki felordított, mint egy vadkan a körvadászaton: - Kuss! PICI! PICI! Próbálj gondolkodni! MIKOR hívja a faterod a 333-at? HA MONDANI akar valamit, vagy ha HALLANI akar valamit? EZ BORZASZTÓAN fontos!
Pici olyan arcot vágott, mint egy óriási csecsemő, aki nem kapja meg a tejbegrízadagját.
- Hááááát - kezdte -, ERRE nem is olyan könnyű a válasz. Hazarohan, lerúgja a cipőjét, köszön, és többnyire rohan a szobájába, leül, belenéz a könyvecskéjébe, és hívja a 333-at a Tivadarral. . .
- Ahá! - kurjantott Doki. - Szóval belenéz a könyvecskéjébe, miután hívta a 333-at. Vagyis ő akar valamit mondani! Srácok! MINDEN VILÁGOS! A tételek EGYELŐRE még a diri komputerében vannak. De meglesznek időben. Nyugi. Az viszont már biztos, hogy VÉLETLENÜL eltérítettem a Pannónia Űrbázist. Most már csak azt kellene mielőbb megtudni, hogy hová lett? Mert AZ biztos, hogy VALAHOL van.
Suhajda csendesen megjegyezte:
- Nem is állunk rosszul. Van egy igazgatói megrovás, egy osztályfőnöki intő, tiszteletbeli tagunknak, Dugónak három igazolatlan órája, és van egy eltűnt Pannónia Űrbázisunk. Mi kellhet még nekünk?
- Még néhány palacsinta! - mondta csendesen Mackó.

6. fejezet
Láttak már boldog hekust? Szeretnének látni egyet? Akkor kerüljenek el nagy ívben! Mert én aztán... Most jöttem haza az elnöki palotából. Megjött Tatorti professzor, és beszámolt a katasztrófabizottság előtt tapasztalatairól. Egyenesen fentről jött, pókruhában, tapadókorongokkal a lábaim. Másfél órás showműsort tartott. Azzal kezdődött a dolog, hogy be akart jönni, de megakadt az ajtóban. Akkor nagy nehezen mégiscsak sikerült bearaszolnia az elnök elé, ahol olyan hirtelen ejectálta a korongokat, hogy nemcsak maga zuhant hanyatt, de magával rántotta a katasztrófabizottság ügyvezető titkárát és a honvédelem, az energetika, valamint a fejlesztés minisztereit. Az ezredes csak azért úszta meg az ügyet, mert a zuhanás első pillanataiban hasra vetette magát, azt hitte ui., hogy földmozgás van. De ez csak a kezdet volt. Alighogy a rend helyreállt, Tatorti hihetetlen részletességgel ecsetelte a helyszíni szemrevételezést, a vakuum- és az űrmintavételeket, a vakuum- és űrmintaelemzések eredményét, a gyors elemzések egypevetését a részletes elemzésekkel, s végül összegezte az alapos munkát, miszerint megállapította, hogy a Pannónia Űrbázis egykori helyén abszolúte semmi sincsen. Csak vakuum. Ebből nyilvánvaló és egyértelmű következtetés vonható le, miszerint a Pannónia Űrbázist semmiféle katasztrófa nem érte, sem belső, sem külső, mert akkor annak valamilyen nyoma lenne, repkedő diribdarabok, szilánkok, sugárzás vagy egyéb formájában. Vagyis a Pannónia Űrbázis ELTŰNT, és miután az energia megmaradásának -elve az űrben is érvényes. arra a következtetésre lehet jutni, hogy akkor a Pan nónia Űrbázis VALAHOL létezik. Vagyis akkor ellopták.
Miután kellően elképesztette a katasztrófabizottsá got, még egy bemutatót tartott - állítólag közkívánatra - a legújabb pókruha és a hozzátartozó tapadókorongok használatáról, melynek során fennragadt a plafonon, s miután szorult helyzetéből az ezredes közreműködésével csekélységem kiszabadította, végigsétált a falon, hogy letörjön nyolc falikart, és kiszakítsa az elnök nagypapájának 1,5 x 2,3 méteres olajfestményét. Ezután a terem közepén egy pukedliszerű mozdulattal csak annyit mondott, hogy „voilá", majd hanyatt esett, mert az ejector megint nem működött a kellő pillanatban.
A show-műsornak meglett az eredménye. Az elnök elnöki utasításokkal azonnali hatállyal feloszlatta a katasztrófabizottságot, és azzal azonos összetételű válságstábot hozott létre. Az utóbbi azonnal üléstartott, és egyszemélyes operatív csoportot hozott létre, az ellopott Pannónia Űrbázis felkutatására. Most hármat találgathatnak, hogy ki van ebben az operatív micsodában. Tatortit pókruhájában, a tapadókorongokkal, hazaszállították. Bíbelődjön vele Katinka asszony.
Az elnök nem sokat teketóriázott. Katonás rövidséggel útra bocsátott:
- Fiam! Menj, kutasd fel a Pannónia Űrbázist. Itt ez a különleges elnöki mágneskártya. Ennek segítségével bárkit, ill. bármit mozgósíthatsz, belátásod szerint. Minden ember, szervezet, komputer és robot a segítségedre fog sietni. Sok sikert!
Az első önműködő szelektorhoz siettem a különleges elnöki mágneskártyával. Bedugtam a kártyát az ötletes kis műszerbe, és lenyomtam a minikopterhívó gombot. Még a PIL jelű gombot is, mert jobb, ha pilóta vezeti, és nem én magam. Egy pillanaton belül ott volt előttem az ötletes kis műszer válasza, antimágneses lapocskán:
Minden minikopter foglalt, hívás bármikor ismételhető!
Felpattantam az elnöki palota előtt parkoló turbópetemre, és hazaszáguldottam. Na, mit gondolnak, ki
ült a szobámban, Tivadar előtt? Találat! Kisfiam, a Pici. Mind a G6 kilójával. Majd megütött a guta, hogy éjszaka, mit éjszaka, hajnalok hajnalán most megint a gyerekkel kell bíbelődnöm, amikor nya4<amba szakadt a haza sorsa. Nem is voltam túl barátságos a gyerekkel.
- Mi kell MÁR MEGINT?! - reccsentettem Picire, aki nagyon felkapta a vizet.
- Hogyhogy MÁR MEGINT?! - kérdezte döbbenten. - Hiszen hárorr~ napja nem is találkoztunk!
Ha végiggondolom a dolgot, ez igaz. Megenyhültem egy kicsit.
- Módosítok - szóltam egyhültebb hangnemben -, tehetek valamit érted?
- Aligha - mondta Pici. - Azt hiszem, inkább ÉN tehetnék valamit érted.
Gondolhatják, hogy mit éreztem. Pont ma, most, itt, ekkor, így, nekem. Ezek a MAI fiatalok már nem tudják, mit lehet, mikor, meddig. Még megszólalni is nehezemre esett.
- Vagyis Te akarsz NEKEM valamit tenni? Most? Itt? Hát TUDOD, ÉDES FIAM, azért. . . Félbeszakított.
- Fater. Úgy tudom, hogy te keresed az eltűnt Pannónia Űrbázist. Hát úgy néz ki a dolog, hogy tudnék neked ebben segíteni.
Azt hittem, megbolondulok. Ő. Nekem. Űrbázisügyben!!! HALLOTTAK MÁR ILYET??? Egy taknyos. Már éppen jól oda akartam neki mondani, amikor megszólalt:
- Hát izé, apu, a dolog úgy néz ki, hogy azt hisszük, mi, vagyis hogy a Doki tüntette el a Pannóniát. Még nem tudjuk, hová lett, de ha segítenél, talán vissza tudnánk csinálni.
A zsaruiskola harmadik évfolyamán tanultuk, hogy vészhelyzetben, ha a lövöldözés pillanatszerűen elkerülhető, a legokosabb, ha az ember tizenkettőig számol, mielőtt BÁRMIT cselekszik.
Hát én tizenötig számoltam. Csak aztán zavartam ki Picit a szobámból.
„Egyre több baj van ezzel a kölyökkel! Beszélnem kell az osztályfőnöknőjével! Most rögtön felhívom Nellikét. Milyen helyes volt tegnap abban a pepita köpenyben..."

7. fejezet
Még 9-10 perc volt hátra a becsengetésig. Winnetout várták. Mármint a dirit. Mármint nem várták, fog ő jönni magától. Letolsztoj Leonórával egyetemben, hogy egy rendkívüli osztályfőnöki órán ismertesse az év végén esedékes előérettségi menetét. Ők meg itt álltak megfürödve, helyesebben itt ültek nagy tervekkel, és a tételek a suti komputerében, egyelőre hozzáférhetetlenül és ismeretlenül. ..
Pici érkezett zajosan, lihegve. Már az ajtóból kiabálni kezdett
- Gáz van, srácok! Faterom nem hiszi el! Egyszerűen kirúgott!
Felbolydult az osztály.
- Hogyhogy nem hiszi el?! - visította Bumella és Copfos kórusban.
- ILYENEK az atyák! -epéskedett Ficsúr, aki feszes viszonyban volt papájával, amióta kölcsöncsórta világos cipőjét, a fehéret a rózsaszín betétekkel, egy iskolai labdarúgó-mérkőzés céljára.
- Jellemző! - morgott a Doki. Mi az, hogy NEM HISZI EL? Hát a tények egy különleges nyomozónál NEM tények? Vagy talán, aha! - kezdett derengeni Doki agyában valami világosságféle.

- jegyezte meg Mackó epésen, és még csak meg sem hajolt.
- A hosszú szünetben megbeszélést tartunk mondta Doki. - Hívjátok le FELTÉTLENÜL Dugót is! FONTOS!
Az igazsághoz tartozik, hogy Doki nem szánt különleges megbízatást Dugónak a fejlemények jelenlegi szakaszában. Egyszerűen éhes volt. És arra gondolt, hogy hátha lesz Dugónál valami kaja. Végül is a Hajnalka. .
Pár perccel nyolc után belépett Winnetou Letolsztoj Leonóra dicső kíséretében. Felpattantak, mert a diri így szereti, és mért kezdjék piszkálni mindjárt a belépéskor. Arra lesz még bőven idő 45 perc alatt. . . Colos volt a napos.
- Osztályfőnök uraknak jelentem, vagyis az igazgatónőknek tisztelettel. . .
Az osztály fetrengeni kezdett a röhögéstől. Nelli néni kétségbeesetten nézett gyermekeire, és bátortalan kísérletet tett a fegyelem helyreállítására. De az osztály csak röhögött, teli szájjal és felszabadultan. Winnetou kezdett bevörösödni, ami nála vérnyomásváltozásra utal, és a begurulás első jele. Mintha valami titkos jel hangzott volna el, a röhögés egyszeriben abbamaradt, és Colos folytatta, most már megszólítás nélkül:
- Tisztelettel jelentem, osztálylétszám 19 és két fiú, vagyis hogy két lány, de hiányzó nincs, illetve a Ficsúr, de már megjött ő is.
Kezdődött a röhögés elölről. Persze Colosról MINDENKI tudja, hogy vág a2 esze, mint a frissen fent borotva, de ha nyilvánosság előtt kell BÁRMIT is mondania, bepöccen, és olyan lámpalázas lesz, hogy azt sem tudja, most ül vagy áll. Egyszer egy iskolai ünnepély alkalmából, negyedikes korában az akkori magyar-eszperantó tanárnő mint valami idegen bolygó végzete kilökte a nyilvánosság elé, hogy mondjon el egy közismert verset. Még mais emlegetik iskolaszerte a produkciót. Szegény kis Colos sietségében némileg összekeverte a sorokat:

Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
Feketén bólingat az eperfa lombja,
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta. . .

Ekkor kitört az általános röhögés. Kár! Lehet, hogy még érdekesebb dolgok is összeálltak volna.
Látni kellett volna Winnetou arcszínét. Mármint maguknak. Mert a srácok látták. Elég bölcsek voltak ahhoz, hogy ismét leállítsák a szórakozást, mert Winnetou harci színekben pompázott, és ha még tíz másodpercig hallja az önfeledt röhögést, elfelejti, hogy ő egy egyszerű iskolaigazgató, és nem fürge kezű ~ndiánfőnök... Ismertek skalpjai. Ó, ezek nem ütések, verések vagy netán IGAZI skalpok! Rosszabbak ennél. Apró házi feladatok. Feladványok - ahogy ő nevezi -, s melyeket nagy gonddal állít össze. Egyik sikeres feladványa a „Másoljátok le az Anyanyelvünk VII. kötet első 60 (hatvan) oldalát - két példányban! Másolópapír nem használható! Két első példányt fogadok csak el!" Ezt közvetlenül a tanév megnyitása után osztotta ki, szerencsére nem nekünk, hanem a 7/c-nek. De Doki és Pici segítő akciót szervezett, és az egyik első példányt a 7/b írta meg. Azóta is igen jó a viszony a két osztály között - verekedésnél például senki sem használhat segédeszközöket: táskát, botot, cipőt is csak lábon.
Winnetou - Nelli néni nagy megkönnyebbülésére -, egyetlen türelmetlen mozdulattal leültette Colost, végignézett az osztályon, majd ő is leült. Nelli néni még álldogált egy kicsit, végül bepréselte magát a lányok mellé a padba. Winnetou óvatosan megbökte az asztalt, de az nem vált ketté. Úgy tűnt, hogy nem is igen hiszi el, amit a Keselyű rikácsolhatott neki, miután bezavarta Mackót ama bizonyos igazgatói megrovásért. Lerítt Winnetou arcáról, hogy legszívesebben utasította volna Mackót, hogy verje szét MÉG EGYSZER a tanári asztalt, hogy maga is meggyőződhessen a mendemondáról . . .
Kínos hallgatás következett, majd a diri rászánta magát, hogy nekifogjon meggyőzni az osztályt arról, hogy MEKKORA szerencse érte őket a próba-érettségivizsga bevezetésével.
- Fiúk! - kezdett ünnepi beszédéhez. Mély hang szólt közbe:
- És a lányok?
Az elváltoztatott hang ellenére mindenki tudta, hogy ennek a hangnak tulajdonosa csak Suhajda lehetett.
A diri mindenesetre vörösebb lett egy kicsit, de még nem érte el a kritikus határt, sőt, újra kezdte a szövegelést:
- KEDVES lányok és fiúk! - mondta olyan hangsúllyal, hogy még a lányok sem örülhettek ama tiszteletet és szeretetet sugározni hivatott kedves szócskának.
- Itt az ideje, hogy részletesen tájékoztassalak benneteket arról a MEGTISZTELTETÉSRŐL, hogy a TI osztályotokat szemelte ki - többek között - a Iskolai Főközpont arra, hogy próba-érettségivizsgát tehessetek. Nagyszerű alkalmat nyújtunk nektek ahhoz, hogy bebizonyítsátok, mennyit tanultatok az elmúlt évek során, és hogy megmutassátok oroszlánkörmeiteket. - UFF! UFF - hangzott valahonnan hátulról.
Ami mindenki számára természetesnek tűnt, hiszen, ha egy Winnetou beszél, akkor a hallgatóság azt mondja, hogy UFF! UFF! Sajnos a diri ezt nem így értékelte, és hörögve, sipítva a méregtől az osztálynak esett.
- AZONNAL jelentkezzen az a CSIRKEFOGÓ, aki itt UFFOZIK!
Nem lehet abban semmi kivetnivalót találni, hogy azon nyomban felállt az osztály. Mindenki. Természetesen a lányok is. Sőt, úgy tűnt, hogy Nelli néni, avagy Letolsztoj Leonóra CSAK azért nem állt fel (öntudatlanul), mert egyszerűen beszorult a padba. Ő különben is nem szokott egy kis közbekiabálásnak nagy feneket keríteni, annál is inkább, mert már volt neki. Éppen az szorult most a padba.
A diri nagy sérelmével szemmel láthatóan elsöprő kisebbségben maradt. De hát ő az igazgató, MOST érvényesítenie kellett hatalmát.
- Úgy! Szóval az egész osztály UFF-ozik? Hát akkor az EGÉSZ osztály leírja szépen 90-szer, természetesen másolószerek nélkül, az Iskolai induló első 12 versszakát! Holnap délben érte küldök, addigra meglegyen! (Nehogy valaki belépjen a szobába. . .)
Hát ez kemény visszavágás volt. Az osztály lelombozódott, mert éppen elég zűrt okozott a Pannónia, most még a büntetést körmölni egész álló este! Hogy is van?

Az iskolánk kék,
akár csak az ég,
télbe', szélbe', napsütésbe'
járunk ide rég,
mert az ember kiskorába,' kiskorába,' haj,
gyakran jár az iskolába,' iskolába,' haj;
odahajtja szíve, Iába
legalábbis áltatába',
gyere, pajtás, iskolába, nem lesz semmi baj!

És ezt így tovább, még tizenegy szakaszon át. Egy focicsapat kéne épp, hogy leírjuk.
Ezután a diri indiánfőnökhöz méltó gyorsasággal túltette magát sérelmén, és folytatta rendületlenül:
- Nagy erőpróba előtt álltok! Vegyétek ezt megtiszteltetésnek, mert ez lesz a továbbtanulásotok kulcsa. Aki az előérettségi vizsgán sikeresen túljut, vagyis eléri a 23 pontot, az nagy eséllyel küzdhet meg nyolcadikos korában a MÁSODIK előérettségivel, ami az elmúlt nyolc tanév összegzése lesz, s akkor már csak három évvégi és egy záró érettségi vizsgát kell tennie ahhoz, hogy MEGKÍSÉRELJE a felvételi vizsgát valamelyik magasabb tanintézetben. Így tehát, hajrá, fiúk! Hajrá, lányok! Kemgnyen, okosan, MÉLTÓN az iskolánkhoz!
MOST kellett volna az osztálynak zajongania. Ráróhajrá vagy megmegmegmutatjuk! - vagy AKÁRMIT. De bezzeg MOST, amikor zajongani kellett VOLNA,
olyan síri csend ülte meg a társaságot, mint egy kakukkos órát öt perccel 10 előtt.
Egy leányka karja emelkedett a magasba, szólásra jelentkezve. Minthogy a kar Bumella vállából nőtt ki, nyilvánvaló volt, hogy ő kíván valamit közölni.
Winnetou elégedetten vette tudomásul, hogy VÉGRE akad valaki, aki csatlakozik lelkesedéséhez. De csalódnia kellett, mert Bumella egy ártatlan Hópipőke vagy Hamufehérke bátortalanságával megszólalt:
-Tisztelt igazgató bácsi! Miért megtiszteltetés nekünk az, hogy júniusig bifláznunk kell az elmúlt évek anyagát? Megfelelni úgysem tudunk, akkor meg minek? - Majd még pislogott szerényen néhányat.
Winnetou egyből begerjedt, dé még mielőtt újabb ordításrohamot kaphatott volna, mentőangyal érkezett az osztályba! A magasból! Drága jó Nelli néni kipréselte magát a padból, és megpróbálta menteni a helyzetet.
- Holnap kirándulni megyünk! Nincs tanítás! Hajóval megyünk Dömsödre. Mindenki hozzon ennivalót! Innivalótok lesz. A dömsödi iskolát látogatjuk meg, őnáluk jövőre lesz előérettségi, majd egyeztetjük a felkészülés módját.
Hát EZ sikerült. Lett is hangzavar!
Egyszerre kiabált mindenki: „Miért pont holnap? Nem érünk rá! - Nem akarunk hajókázni! - Rengeteg a tanulnivaló! - Büntetést is kaptunk öt perccel ezelőtt! - Vrthgk, mefgthzk!" (Érthetetlen közbeordítások! Szerk.) A nagy hangzavarban csak Doki ült csendben, és firkált egy hosszú papírtekercsre. Mackó viszont három nagy kilégzés után akkorát ordított a plafon felé, mint egy sebzett bikaborjú:

- ami bizony eléggé szokatlan egy KARATÉKÁ-tól. De hát egyszer mindenki botolhat.
Winnetou és Nelli néni (dicstelenül) elhagyták a terepet. Hogy végül is hajókázik-e az osztály, vagy nem, azt csak a mennyei istenek és Nelli néni tudta volna akkor megmondani.
Még jóformán be sem csukódott a diri és Nelli néni mögött az ajtó, Suhajda kirohant a tanári asztal elé, szembefordult az osztállyal, és szörnyű ünnepélyes pofával elkezdte:
- Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Őszinte örömmel értesítem önöket, hogy ősz atyám, a várúr jóvoltából módom nyílik arra, hogy önök fene nagy baján segítsek!
Pici és Ficsúr türelmetlenül közbeordított:
- Ne marhulj, Suhajda! Mi a túróról dumálsz itt, amikor EKKORA a zűr! Nyakunkon a Winnetou őrültsége, körmölhetünk reggelig, te meg itt szónokolsz!
- Kuss! - folytatta Suhajda, változatlanul előkelő hangon. - ÉPPEN erről vagyok bátor önöket értesíteni! Mármint arról, hogy szíveskedjenek a hölgyek és urak egy, azaz egy példányban lekörmölni az Iskolai induló első 12 versszakát, a papírlap jobb felső sarkába biggyesszék a hölgyek és urak becses nevüket, és adják át nekem. Ősz atyám, a várúr ui. kiszabadított egy lézernyomdát a sárkány fogságából, s én azon önöknek csinálok 90 olyan másolatot, hogy még az írásszakértők fő zeneigazgatója sem tudja megmondani, hogy valódi első példány vagy pusztán olcsó kis másolat. És szabadok vagyunk reggelig, srácok! esett ki az előkelő megmentő szerepéből.
A srácok majd ízekre szedték örömükben. Többek szerint Bumella és Copfos még puszit is adott annak a Suhajdának, aki a legtöbbet csépeli őket a rövid és hosszú szünetekben egyaránt. . .
A hosszú szünetig már csak egy énekórát kellett túlélni. Sikerült. Igaz, hogy Beethoven - így hívják a szerencsétlen énekfanár urat, noha valóságos neve Kovács M. Mihály - az óra végén már könyörgött az osztálynak, hogy NE énekeljen többet, mert már nem bírja a hangzavart. Könnyű lett volna az igazi Beethovennek, mert ő eléggé rosszul hallott élete alkonyán, nem úgy, mint Kovács M. Mihály tanár úr. . .
Dugó megérkezett egy szerény méretű szatyorral, és szótlanul osztani kezdte a túrós táskákat. Fölséges volt. Mackónak, hogy, hogy nem, de kettő jutott. Lehet, hogy Dugó nem eszik?
Doki három harapással végzett a táskával, és padja tetejére ülve, a srácokkal szembefordulva magyarázni kezdett:
- Azt hiszem, rájöttem, hogy mi történhetett. A CB-n keresztül próbáltam megkapnia suli komputerét. Az feltűnt, hogy 333 jelentkezik 332 HELYETT, de nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget, hiszen ez annyi mindentől lehet. Örültem, hogy van VALAMI kapcsolat. Nos, a 333 nem más, minta műholdirányítás központjának a hívójele. Pici papája azért használ: ja a Tivadar közvetítésével a 333-at, hogy MINDEN közlendőt beadjon a Központi Agynak. Hogy a Pannónián vagy máshol, az mellékes, hiszen a Központi Agy úgyis leosztja az adatokat. De ez nem is tartozik a tárgyhoz. Nos, amikor én a 332 HELYETT a 333-ra mentem, a suli és azon belül a diri komputerének memóriarekeszébe, az egész „hírközlésem" félrement, és nagy valószínűséggel a Pannónia Űrbázis PÁLYAMÓDOSÍTÁSÁT közöltem valamilyen kulcsfontosságú komputerrel. Hogy tudtam átmenni a hármas biztonsági kódon, a fene tudja. Egy a lényeges. Ha vissza akarjuk hoznia Pannóniát, nem szabad kísérletezni, tehát CSAK a Tivadarral szabad megpróbálni. Vége. Ennyi.
Mindenki le lett lombozva.
Ha egyszer a Pici papája NEM HISZI EL a történetünket, akkor HOGYAN férkőzhetnénk a Tivadar közelébe?
Ficsúr, aki az atyák lelkének nagy szakértője, nagyon jelentős pislogások közepette, de nagyon halkan azt javasolta, hogy hívják meg Pici papáját egy csapatgyűlésre, hogy MESÉLJEN a munkájáról. AZTÁN majd meglátjuk.
-Zseniális! - mondta Doki. - Mikorra?
- Ezt bízzátok rám! - mondta reménykedve Pici. Mindenesetre Dugó legyen velünk, mert a papám is imád enni!

8. fejezet
Tudják, mi a legrémesebb egy zsaru életében? Hogy úgy rángatják, mint egy bábut. Minden normális ember, legyen az hómunkás, agysebész vagy asztalos, időben megy ágyba, és kel fel reggel. De egy zsaru akkor megy ágyba, és akkor kel fel, ha hagyják. És itt jön a pláne: sose hagyják. Elhiszik nekem, hogy hányra hívta össze az elnök a válságstábot? Akkor elárulom. REGGEL 05,30-ra. Normális dolog ez? Ugye nem!
Odatántorogtam. Két napirendi pont volt: 1. Az operatív bizottság jelentése
2. Az egyes szakirányító szervezetek jelentései. Mondanom sem kell, hogy az 1. napirendi pont, amit mint egyszemélyes operatív bizottság én tartottam személyesen, igen rövid volt.
- Elnök úr! Tisztelt válságstáb! Mint a Különleges Elhárítás részéről nyomozó egyszemélyes operatív bizottság jelentem, hogy a Pannónia Űrbázis jelenlegi helyzetéről fogalmam sincs. Az elmúlt 48 óra minden erőfeszítése eddig hiábavaló volt. Csak ennyit akartam mondani. Köszönöm a figyelmet. - Ezt mondtam. Boldoggá senkit sem tettem. . .
Borzasztó fura volt az egyes szakirányító szervezetek jelentése! Most, hogy itthon ülök, és olvasom az elnöki palotában rögzített anyagot. Újra meg újra nézem, és csak ámulok-bámulok. Nem szeretném magukat szakmai részletekkel untatni, de hát az igazsághoz tartozik, ezért csak bemutatok néhányat, mit jelentettek a szakirányító szervezetek 44 órával a Pannónia Űrbázis eltűnése UTÁN, vagyis a központi irányítás megszűnésének második napján. (A technikai egyszerűség és az objektivitás céljából néhány telexjeléntést idézek, minden megjegyzés vagy változtatás nélkül.)

Elnök titkársága
333-1526-e1 ti tla
Közponfi adatbank szerint acélfermelés 0,8%-al csökkent, finomhengerelt áru 1,08%-kal, bútorvászon 0,3%-kal, tetrafon híradástechnikai cikkek és fapapucs-gyártás 0,33%-kal emelkedett a 48 óra előtti értékekhez viszonyítva.
333-1526-e1 ti tla
333-1526-köza dbaly

Elnök titkársága
333-1526-e1 ti tla
Átmeneti megtorpanás útán az áruellátás kiegyensúlyozott. Átmeneti fennakadás az állandó hiánycikkek mellett csak kenyérből, cipőből és facsavarból van a 48 órás elemzés szerint.
333-1526-elti tla
333-1526-k erközplqqx

Elnök titkársága
333-1526-eltitla
Szakirányítási központ 44 órás elemzése szerint a szakirányítás szünetel, A dolgozók készenléti állapotban vannak, és nem csinálnak semmit, további utasltásig. A változás a 44 órával előtti állapothoz képest nem feltűnő.
333-1526-eltitla
333-1526-sza irlwc

Elnök titkársága .
333-1526-e1 ti tla
Energiairányítási főközpont értékelése szerint az ország energiaellátásában változás az elmrilt 48 órában nem következett be. Túltermelés 15,6%, túlfogyasztás 14,7%. Mérleg pozitív.
333-1526-eltitla
333-1526-enfőkőlhrr

Elnök titkársága
333-1526-eltitla
Mezőgazdasági iparok értékelése szerint 48 órán belül kiemelkedő változás nincs. Tejsavanyodás és zacskókilukadás kiegyensúlyozott. Pékáru szikkasztása tervszerű. Makaroni belmérete 0,8.
333- i 526-e1 ti tla
333-1526-mezipolffüű

Most olvasom negyedszer ezeket a telexjelentéseket. Én nem vagyok gazdasági szakember, én csak egy egyszerű különleges elhárító hekus vagyok. De mi derül ki ezekből a jelentésekből? Hogy minden úgy megy, mint eddig. Vagy egy kicsit jobban. Minek akkor ez a nagy hGhó, hogy gyorsan, gyorsan, elő azzal a Pannónia Űrbázissal !
Jé! Most veszem csak észre, hogy Pici egy cédulát tett ide.

Életbeágóan fontos! Azonnal olvasd el! Apu! gyere délután 5-re az energiaelosztó padlására! Ott tartjuk a csapatgyűlést! Azt ÍGÉRTEM a srácoknak, hogy eljössz, és elmeséled, hogyan nyomoz egy különleges elhárító nyomozó! Ugye, nem hagysz cserben???? Pici.
Ui. Itt van a meghívólevél is a srácoktól!

Ez a gyerek megőrült! Ma, ötkor??? Amikor ki sem látszom a melóból? És mit meséljek nekik??? Hát agyonverem ezt a srácot!

Kedves Dini bácsi!
Mi, a Kék iskola 7/b osztályának tanulói tisztelettel meghívjuk ma délutáni rendkívüli csapatgyűlésünkre. Nagyon szeretnénk megismerni egy különleges elhárító nyomozó bácsinak a munkáját.
Szeretettel és sok kajával várjuk. Lesz műsor is, amit természetesen mi fogunk a Dini bácsi tiszteletére előadni.
Várjuk! Nagyon szépen kérjük, jöjjön el!!!
A 7/b oszt. csapata

Hm! Szóval EZ a levél nyilvánvalóan arra kötelez, hogy elmenjek. Végtére is az a fél vagy egy órácska nem sokat számít. Legyenek tárgyilagosak! Milyen ennek a levélnek a hangja? Ugye MENNYIRE más, mint a Nagy Központi meg a Körzeti Nagy és a többi komputer hangja? Hát nem emberibb engem Dini bácsinak hívni? A Nagy Komputer meg csak azt írja, hogy „Csutora". Még csak azt sem, hogy Csutora őrm. vagy Csutora D. vagy Csutora D.Ő. Jó kis ővel.
Döntöttem. Elmegyek.
Nem ide tartozik, de érdekes, hogy Nelli is Dininek hív. Volt nejemnek mindig Déneske voltam... Utáltam azt, hogy „Déneske". És most mehetek átöltözni, ilyen gyűrötten csak nem fogok elmenni a csapatgyűlésre! Hátha Nellike is eljön. Végtére is „oszifő"!
Borzasztóan kedvesen fogadtak a srácok. Majdnem mindnyájukat ismerem, hiszen kisiskolás korában Picit rendszeresen kísértem iskolába, iskolából... No és a lakótelep sem olyan ménkű nagy, hogy ne ismernénk egymást, legalábbis látásból vagy egy-két szó erejéig. Nagyon helyesen, kedvesen volt elrendezve a helyiség is - körben, a falak mentén párnák, arra kucorogtunk. Az ajtóval szemközti fal előtt - nyilván a tornateremből hozták - egy vastag bőrszőnyeg és egy sámliféle állt. Ugyan minek? Nellike nem volt köztük.
Egy Suhajda nevű srác jelentkezett mint csapatkapitány, és bemutatta a srácokat. Először a két kislányt, mindkettőt kisbaba kora óta ismertem, mert sokat jártunk egyugyanazon játszótérre. Aztán sorra a fiúkat. Suhajda azt is elmondta, hogy a csapat egy rövid műsorral szeretné megköszönni látogatásomat, amiért előre is nagyon hálásak, hiszen nem mindennapos esemény, hogy a Különleges Elhárítás nyomozója látogatja meg a csapatgyűlést.
Először a két lány lépett előre, a világot jelentő bőrszőnyegre. Bumella, kezében egy oboával, Copfos pedig egy kottát szorongatva. XX. századbeli magyarnótákat adtak elő, roppant kedvesen és hamisan. Irtó nagyokat nevettünk és tapsoltunk. Újrázásra is került sor, de nem az énekszámnál, hanem az ezt követő uzsonnánál, amit Dugó szolgált fel páratlan szakértelemmel és lelkesedéssel. Szakácsnak volt öltözve, hófehér kötény, hófehér magas kuktasapka, s kezében hatalmas tálca, telis-tele finomabbnál finomabb szendvicsekkel. Volt azokon, mi szem-szájnak ingere. Óriási lakomát rendeztünk, jutott mindenkinek bőven, s csak azt nern akarták elárulni, hogy ki segített ennek a kisfiűnak a töméntelen kaja elkészítésében. Ittunk rá csipkeszörpöt. Egyre jobban összemelegedtünk, nagy dumálásban voltunk, amikor Suhajda bejelentette, hogy most Mackó - aki időközben eltűnt - mutatja be művészetét. Colos és Pici a hokedliszerű akármire hat téglát tett. Egy kivételével valamennyi villanyt leoltottak, az csak a hokedliszerűséget világította meg. Elcsendesedtünk. Belépett kék öves KARATE-GI-jében Mackó.
Kinyújtott karral, ökölbe szorított kezekkel, „OSS" felkiáltással üdvözölt bennünket, amire az ütődött Ficsúr odaszólt, hogy „nem hoztam kártyát". Nem volt nagy röhögés, éppen hogy csak. . . Mackó a téglák mögé lépett, velünk szemben állva koncentrált, előbb aprókat, majd három nagyot fújtatott, és:
- KIAlllllllllll! - visította, és jobb keze lecsapott a téglákra. Nyolcat tört el egyetlen suhintással. Dörgő tapsot kapott. De a mutatványnak még hátravolt a java. Mackó hanyatt feküdt a bőrszőnyegen, és Pici egy újabb téglát vett elő valahonnan, amit Mackó hasizmára tett. Ekkor lépett elő Dugó, de ezúttal nem szakácsruhában, hanem két fekete csíkos, fehér öves KARATEGI-ben, ő is „OSS"-sal köszöntött bennünket, koncentrált, kilégzett párat, majd:
- KIAllllllllllll! - visította, és kis karja lecsapott a Mackó hasán lévő téglára, és eltörte. Mackó szeme meg sem rebbent.
Hű, micsoda ünneplés volt! Mackó komoly arccal, Dugó szerény mosollyal nyugtázta a fergeteges ünneplést.
Azt hittem, MOST jövök én, de nem - jött a Doki és egy terminál. Egy XOWC-L00 Junior, nagyon szép komputer-távterminál. BÁRMIRE rákapcsolható, remek modell. Ha a srác TÉNYLEG érdeklődik a programozás iránt, a legjobbat választotta. Én is ezzel kezdtem, Tivadar előtt sokáig használtam. Egy monitort is becipeltek, úgy látszik, valami komputerjátékot eszelt ki a kölyök. És behoztak egy CB-készüléket. Jé! Egy elég nagy hatékonyságú darab, a WWR-5. Nekem is ez van. Ezt kitől csórták? Biztos, hogy nem a tornateremből. Doki élőrelépett, és magyarázni kezdett:
- Tisztelt csapatgyűlés, bemutatom nektek azt a komputerprogramomat, amelyet a közelmúltban fejlesztettem ki, annak érdekében, hogy megkönnyítsem az előérettségi,re való felkészülést!
„Hm, milyen ügyes kisfiú - gondoltam magamban -, csinált egy katalógusprogramot, s abból fogják ismételgetni a különböző tantárgyakat! Csak ei ne felejtsem, hozok neki egy „viszker" (visszakereső) programsegédletet! Majd szólok Picinek, hogy figyelmeztessen!"
- Szóval tisztelt csapatgyűlés, ezen az ábrán bemutatom a kapcsolathálótervet! - Ezzel elővett egy rajzlapot, melyre egy nagyon fura ábra volt filctollal pingálva. „Hééé, uraim! MI EZ? Atyaúristen! Ez honnan tudja a 333-at? És mi ez a hálóterv? Mirői beszél ez a srác? EZ NEM EGY KATALÓGUSPROGRAM!"
- Látható, hogy ha CB-vel benyúlok a 333-ra, akkor (sajnos) az én kis kapacitású komputerem beleszól valamilyen központi adatbázisba, ami, ugyebár, NEM KÍVÁNATOS. Éppen ezért nekem a 332-re kell benyúlnom, átjutnia kettős védelmi kódon, akkor hívhatom a suli komputerét, illetve azon belül a Winnetou memóriáját, és kihívhatom a benne raktározott vizsgakérdéseket. Azok átismétlése már korántsem akkora feladat, mint a 7 év tanulmányi anyagának bebiflázása. Vegyünk egy példát! Hívom CB-vel a 112-őt, ami az ÁIletkert zónaszáma. A Cb-re kötött terminálommal belenyúlok az Állatkert központi komputerének memóriabuborékjába, és leszívom belőle a tigrisek nyershús-készletének adatait. Na nézzük!

01 tig nyehu 0978564-től xcdrfe-oig
02 fogy nyehu 77777-től ccdrre-oig
03 hu tig ere 67776-vől ddscdd-oig

Várnunk kell, most:
04 657,8 kg nyershús

Amiből látható, hogy.. .
A srác csak dumál, csak dumál - ezek átvertek engem! Ezek egyszerűen átvertek! ENGEM, a hekust. Mit hekust? Különleges Titkosszolgálat! Úristen! A Pici megmóndta, hogy tudnának segíteni! Szentséges Szűzanyám! EZEK LOPTÁK EL A PANNÓNIA ŰRBÁZIST!!! Csak nyugi! Most semmi hiszti! Szépen, lassan, mert elijesztjük a madárkákat! MIT AKARHATNAK A PANNÓNIÁVAL? Csak nem zsarolni! De hiszen ezek kisgyerekek! Hát akkor MIT?
A Doki nevű komputerprofesszor most új fejezethez érkezik, csak most el ne áruljam magamat, hogy MINDENT TUDOK!
- És végül is el kell mondanom, hogy amikor a sulit kezdtem hívni, valami megmagyarázhatatlan véletlen folytán a 332 HELYETT 333 ugorhatott be, és semmiféle magyarázatot nem tudok adni arra vonatkozóan, hogy miként jutottam át a hármas antikódrendszeren, de tény, hogy ez megtörtént, s a tételek megkaparintása helyett eltérítettem a Pannónia Űrbázist. Tessék nekünk segíteni, kedves Dini bácsi! Iszonyú bajban vagyunk! A tételek sincsenek meg!
„Micsodaaa? Véletlen? Eltérítés? Segítsek? Az más!"
- Persze hogy segítek! Gyerekek! Micsoda fura história! Figyeljetek rám! Itt nem sokat tehetünk. Egy próbát Doki termináljával. Doki, add be az okos masinádnak, de CB nélkül! - mondtam, és a kis könyvemet kezdtem izgatottan lapozgatni. - Na, itt van: hívjuk a bolygófigyelőket! Írjad!

333-06-05-ZX-657-756b1-p0-Ol-pannürbá-h. o.l ?

- Van nálad adatrögzítő is?
- Persze - mondta Doki, és már indította is.
Úgy lestük a rögzítő szalagját, mintha csodára várnánk. Elmúlt hat perc - végtelennek tűnt -, mire megindult a számsor:

11 2 333 4 555 6 77777 8 9999999 1 11 1

- Puff neki! - mondtam mérgesen. - Félszimmetrikus. Ezt nem könnyű áttenni. Na, nézzük!

kyu onn zyuchi
mysimasy - nuku
y - hyhu

Egyszerűen elborzadtam. ILYEN dekódolásom még nem volt. EGYETLEN szót sem értettem belőle. Be is vallottam. Mackó komótosan feltápászkodott, ránézett a zagyva szövegre:

- mondta halkan. - Vagyis ez azt jelenti japánul, hogy a Pannónia Tokión át húzódó délkörön lebeg az Egyenlítő felett.
- Doki! Nyomás Tivadarhoz! Most már tudjuk, hol a Pannónia, már csak haza kell irányítani!
Mondanom se kell, hogy Dugó akkor hozta a második szendvicsszállítmányt, amikor Dokival már indultunk hazafelé. Arról nem is beszélve, hogy láttam Nellit a sarkon befordulni. Nyilván jött egy kicsit a srácokhoz...

9. fejezet
Fura srác ez a Doki! Úgy látom, piszokul ért a komputeréhez, de VITATKOZNI azt nem tud. SEMMI rugalmasság sincs benne, makacs, mint egy tirisztoros robotöszvér. Mondom neki a turbópetem előtt, induláskor- „úgy kapaszkodj belém, mint egy koalamajom" -, mert már rákapcsolok cefetül. Hát nem megszólal nekem ott a hátam mögött, hogy „először is nem koalamajom, hanem koalamackó, másodszorra pedig ebből nem lesz nagy száguldás, mert a 9. fuvóka nem működik". Majd megpukkadtam. A majommal nem sokat törődtem, mert az ember nemigen cipel magával állatrendszertani szakkönyveket, hogy kamaszoknak megmutassa, milyen egy koalamajom. Majd otthon. De ez a 9. fúvóka, ez nagyon rágta a szakállamat. Leálltam.
- Na, nézd csak, te Nagyokos! - mondtam neki erélyesen, miközben csavartam léfelé a turbófejet. - Itt vannak a fúvókák, és ez itta 9. számú. EZ van szerinted eldugulva?-Izé. Jé! Honnan tudta a srác? Mekkora olajbigyó ült a végén! Akkora, mint egy borsószem. Gyorsan kifújtam, visszatettem. Persze, jó öreg turbópetem majd kiugrott a fenekünk alól. Remek egy masina, ha az ember odafigyel.
Otthon is macerálni kezdett a srác. Nincs benne rendszeresség. Pedig a mi munkánkban és persze a komputertechnikában sem szabad hagyatkozni az egyéni megérzésekre, meg más ilyen hülyeségekre. A-ról 8re, 8-ről C-re, csak ÍGY szabad haladnia melóban. Ha MOST a Tivadaron meg akarjuk próbálni a Pannóniát valahogy becserkészni, akkor az elején kell kezdeni. EZT magyarázom a Dokinak, már amióta beléptünk. Ő meg azzal nyaggat, hogy kukkantsunk bele aTivadarjeifogójába... Perszehogyodaisfogunk,de majd csak később. Végül is én most semmiféle jelet nem várok. Hát csak nyomja a Doki a szövegét, nekem meg egyre liftezik a gyomrom környéke. Addig erőszakoskodott, rníg te nem nyomtam neki ajelfogót. Hát el is indult a kiíró papírtekercse, mint egy kígyó. Pocsék egy szöveg volt rajta. Az ezredestől.

Miért van kikapcsolva személyi hívógombja?
6 órája próbáljuk elérni.
Akcióprogramban döntő változás következett be
Haladéktalanul jelenjen meg az elnöknél!
Akció 25-szőrösen titkos! Fedőneve: Banzaj.
Négyheti szabadnapelvonás!
Vége!
Ui. Azonnal nyomja be személyi hlvógombját!
2x vége!

A fene essen bele! Nincs is kikapcsolva a személyi hívógombom, csak éppen átöltöztem a csapatgyűlés miatt. és most is a másik kabátomon maradt... Jé! HOGY VILLOG! Már jól át is melegedett. Régen hívhatnak. Ja persze, 6 órája. Hogy múlik az idő!
- Én most elugrok az elnökhöz. Nagyon szeretne látni. Te addig nézegesd ezeket a mesekönyveket. A Picié mind. Tivadart majd később elmagyarázom neked. Ez itt pl, marha jó könyv a Mosómedvebocsok a Nagyvárosban. Sok benne a kép is. Na, szia! - mondtam Dokinak, és már rohantam is le a lépcsőkön. Hat perc múlva az elnöki palotában voltam.
Hogy ebben az országban mindenki MILYEN ideges!
Még jóformán be sem léptem az elnöki tanácsterembe, elkezdték az ordibálást.
- Hogy tűnhet el majd egy fél napra AKKOR, amikc;r ILYEN döntő fordulat állt be a Pannónia Űrbázis eltűnésével kapcsolatban! - üvöltötte az ezredes, hogy ezzel is csökkentse felelősségét.
Az elnök egyetlen kézmozdulattal belefojtotta az üvöltést. Nem emberbaráti okokból, ő akart velem üvöltözni. Nem is késlekedett sokáig.
- Példátlan, amit művel! Tulajdonképpen már tudjuk, hogy ki lopta el a Pannónia Űrbázist, már csak a tetteseket kell lelepleznünk, és MINDENT meg kell tennünk a visszaszerzéséért. Egyébként egy órán belül meghirdetem a HADIÁLLAPOTOT JAPÁNNAL, ÉS ELRENDELEM AZ ÁLTALÁNOS MOZGÓSÍTÁST! Maga pedig kujtorog valahol.
Lassan forogni kezdett velem a világ. Tudják a tetteseket? Hadiállapot? Japán? Mozgósítást? Láthatták arcomon a megdöbbenést, ezért az elnök további információk közlésére szánta rá magát.
- Na, látom, hogy VALAMI nem stimmel - mondta kicsit kisebb hangerővel, de változatlanul roppant barátságtalan hangon. - A csendes-óceáni űrobjektummegfigyelő központ jelentette, hogy Tokió vonalában nem egy, hanem KÉT űrbázis lebeg, s akár tetszik magának, akár nem, az újabb, az a bizonyos MÁSODIK, tömegében, sugárzásában, csáp-elrendezésében és fúvókareflexiójában a PANNÓNIA ŰRBÁZISSAL MEGEGYEZŐ. Hát amíg maga itt futkározik, nem tudom, milyen nyomok után, vagy fel sem merem tételezni, de MAGÁNÜGYEIT intézi, addig kiderül, hogy ajapán Különleges Titkosszolgálat egyszerűen ellopta vagy ellopatta az ország központi irányítását. Van valami mondanivalója?
- Nem hiszem, hogy a japánok tették volna - kezdtem hebegni -, és a hadiállapottal is várni kellene, mert a srácok, vagyis a fiúk, izé, a Doki. . .
Az ezredes lila lett a dühtől.
- Mit hebeg maga itt összevissza?! - üvöltözött velem MAGÁZVA.
Most vagyok benne a lekvárban. Hogy magyarázzam meg az elnöknek meg az ezredesnek, hogy a japánok talán nem is sejtik, hogy ott van felettük a Pannónia Űrbázis? Meg egyébként is, van nekik legalább olyan jó, mint a Pannónia. . . A nevét is tudom: Felkelő Nap. Azt olvastam, hogy csuda szuper egy szerkezet. Tény, hogy sokkal kisebb, mint a Pannónia Űrbázis és mégis... De mi a frásznak szórakozom most DELTA-műsorokkal! Még a végén tényleg kitör a magyar-japán háború! Úristen! Tennem kell valamit! Póker! Blöffölni kell!
- Elnök úr! - mondtam ünnepélyesen. - Eltűnésem nem volt ok nélküli. RÉGEN tudom mindazt, amit most közöltek velem. Sőt, a különleges elnöki mágneskártya segítségével már sikerült személyes kapcsolatot teremtenem az elkövetőkkel. (Nem mondtam azt, hogy japánok - minek MINDENT hazudni? - Elég néhány részlet.) Kérek egyetlen napot, és becsületszavamra visszaszerzem a Pannónia Űrbázist, hadiállapot vagy mozgósítás nélkül, DIPLOMÁCIAI úton.
Az ezredes most lilult el másodszor. De már TEGEZVE kiabált:
- Mért nem szóltál nekünk? Hová tűntél el 6 órára?! - Egyszerű. CSAK ÍGY TUDTAM kapcsolatot teremteni az elkövetőkkel. De 24 órán belül, ha teljesen szabad kezet kapok, a Pannónia a helyén lesz.
Az elnöki palota nagy tanácstermében az államférfiúk összesúgtak. Igazán egyikük sem akarta háborúba sodorni az országot. És végül is 24 óra semmiség ahhoz képest, hogy ha diplomáciai úton nem sikerül 3z akció, mennyi idő kell az erőszakos visszaszerzésiez? Az elnök pillanatok alatt döntött.
- Rendben van! A meghirdetett Banzaj-programot 24 órára felfüggesztem, és különleges elnöki szabad kezet kap 24 órára.
Ezzel útra voltam bocsátva.
Siettem haza, hogy a Dokival próbáljak valamit kezdeni, mármint Doki közreműködésével, jó öreg Tivadarommal. Voltak ötleteim. A legegyszerűbbnek az látszott, hogy kapcsolatot teremtsünk a csendes-óceáni űrobjektum-figyelőkön keresztül, közvetlenül a Pannóniával. Ha két lépcsőben nyúlunk a fúvókákhoz, nem lehetetlen, hogy azonnal pályára lehet álltani őkelmét. Ha ez nem megy, akkor a Nippon, Nippon, Nippon és Környéke Számítástechnikai Egyesülés útján kellene próbálkozni. A japánok biztosan segítenek, hiszen nem ők térítették el némi aljas szándékkal a Pannóniát, hanem a srácok. Illetve a Doki. Csak szép sorjában, mint mindig, előbb A-ról jussunk 8-re, 8-ről jussunk C-re, és reggelre itthon lesz a Pannónia.
Amikor szobámba léptem, Doki lelkesen fogadott: - Képzeld, ha a Tivadaron 333-at, hívok, és az első sorba beadom azt, ami a tétellopó programomban az utolsó sor volt, vagyis én azt hittem, hogy a tétellopó program, pedig hái fúvókaindító program volt, a gép AZONNAL visszajelez, és csupa hetessel! Nézd csak!
Mit kellett azon olyan sokat bámulnom? A slájfnin nem volt más csak hetes:

7 77 7 7777 777 7 777777 7 777 7

- Most adjuk be neki VISSZAFELÉ, soronként a tétellopó programot. Légy szíves, diktáljál, én pötyögök!
Nem jó ilyen korú kamaszokkal vitatkozni. Most vannak a legérzékenyebb korban. Még azt hinné, hogy hatalmaskodom felette. Egye fene, ez a pár perc nem sokat jelent. Legyen meg az öröme! Diktálni kezdtem. Hát nem pár perc lett, volt az két és fél óra is, mire minden a Tivadarba került - de végül is örüljön a srác, hogy játszhat egy kicsit. Azt egyikünk sem értette, hogy miért adott vissza Tivike 33 perckor, 41 perckor és 1445 perckor nyolcasokat egy-egy sorban, de szigorú szimmetriával.
Ránk fért egy kis pihenés. Pingpongoztunk pár órácskát.
Éppen málnaszörpöt mentem készíteni, amikor a személyi hívógombom vadul villogni, majd az egy perc elteltével cincogni kezdett. Mi van már megint? Nem akartam leállni velük dumálni, hát kinyomtattam az üzenetüket, mintha lementem volna valahová, vagy mit tudom én, miért, de nem tudok személyesen dumálni.

Grafulálunk! Akciója gyors és eredményes volt!
Köszönjük az elnökség nevében!
Jelentkezzen az elnöki palotában fovábbi eligazítás céljából!

„Mi van ezekkel? - gondoltam magamban. - Egyszer bú, egyszer bá? Mihez gratulálnak?" Éppen káromkodni kezdtem, amikor a Doki lelkesedni kezdett.
- Ide nézz! Tivi szerint a Pannónia a helyén van! Legalábbis a 333-987/axq55 szerint, akik, ha jól tudom, a belső űrobjektum-figyelés. „nagy tömegű test"-et jeleznek a Budapest felett húzódó délkörön, az Egyenlítőnél. Ez a Pannónia helye, ugye? Hát VISSZAHOZTUK. Bár kiderülne EGYSZER - mondta Doki -, hogy hol volt három napig. . .
Nagyot nyeltem, és a 25-szőrösen titkos Banzajakcióra gondoltam. Hát EZT nem fogja szegény gyerek megtudni!
Megcsendült a telefon.
- Tudod, hogy mi lebeg a Pannónia helyén? - kérdezte az ezredes. Ha hangulatát elemeznem kellene, bajban lennék, mert nem tudom, hogy metszően gúnyos, halálosan fáradt, vagy egyszerűen fásult volt-e.
- Sejtem - mondtam neki diplomatikusan.
- És miért tetted akkor? - kérdezte.
- Mit mért tettem? - kérdeztem, mert nem tudtam, hogy miről van szó.
- Hogyhogy nem tudod, hogy mit miért? - folytatta az ezredes. - És légy szíves válaszolni!
Meg voltam zavarodva. TÉNYLEG nem tudtam, mi a baja velem. Elkedvetlenedve válaszoltam:
- Még egy órája vagy legfeljebb másfél órája, hogy gratuláltatok a gyors akcióért. MOST mi a hézag? Mit loptak ei már megint a csillagos egünkről.
- Semmit - mondta vészjósló nyugalommal az ezredes. - Csak arra vagyok kíváncsi, hogy tudod-e, mi lebeg Budapest felett?
- Szerintem egy űrbázis. Egy űrobjektum. Egy űrközpont. Egy AGY - mondtam egyre dühösebben -, egy ELEKTRONIKUS AGY, hogy legalább ott fent legyen egy!!!
- Így igaz! - mondta az ezredes. - Egy nagyon szép, fejlett elektronikus agy. A Felkelő Nap. A Pannónia Űrbázis pedig ott maradt a japánoknak. Megmondanád végre, hogy titkosdiplomáciai tárgyalásaid során MIÉRT CSERÉLTED EL A PANNÓNIA ŰRBÁZIST A FELKELŐ NAPÉRT?
Van egy olyan érzésem, hogy ma este nem fogok Nellikével találkozni.

10. fejezet
A műholdfogyatkozásnak vége. Műhold, azaz űrbázis van. Csak éppen nem a Pannónia, hanem a Felkelő Nap. Háááááááááát...
A legokosabb, ha egy kicsit húzom az időt, mielőtt megyek az elnökhöz.
1. Hazaviszem a Dokit. Egy hetedikes srácot nem szabad egyedül utcára ereszteni. Ez már egy ok arra, hogy ne rohanjak az elnöki palotába.
2. Szőrtelenítem a pofámat. Illetve az ábrázatomat. Végül is az elnöknek adjuk meg, ami neki dukál - egy kis küllem, egy kis tartás -, mégsem torzonborz ősemberek gyülekezete az elnöki palota. Ez is legalább 12 perc. Ha lassan borotválkozom.
3. Megpróbálok hívnia különleges elnöki mágneskártyával egy minikoptert. Ez biztos legalább négy perc! Sok kicsi sokra megy. Imhol egy automata, bedugom a kártyát. Jé! Nem veszi be! Fordítva biztos jó. Jé, így se veszi be. Megpöccintem. Így se veszi be! Megütögetem. ÍGY SE VESZI BE!!! Belerúgok! Letört. A túloldalon is van egy automata. Bedugom a különleges elnöki mágneskártyát. EZ AZ AUTOMATA VALAMIVEL TELE VAN TÖMVE!!! ÉS MITŐL RAGAD ÍGY??? Most már juszt is minikopterrel megyek az elnöki palotába, ha bele döglöm is! Amott is egy automata. Bedugom a mágneskártyát. Zzzzzz! Elnyelte. Hééééé! HOLA KÁRTYÁM!!! Aha! Itt van. MÉRT VAN CAFATOKBAN??? ÉS HOL EGY MINIKOPTER???
Mennyit érne a mágneskártya, ha nem különleges elnöki, hanem csak egy sima havikártya? Ennyit erről. Itt egy borbély, legalább szőrtelenítem a pofámat.
Mért van zárva csütörtökön délután négykor? Nicsak!

Nyitvatartási
H: 9.00-tól12.00-ig
K: 8.00-tól 13.00-ig
Sz: 9.30-tól 11.30-ig
Cs: Szünnap
P: Zárva
Sz: Páros heteken a csütörtöki, páratlanokon a pénteki munkarend szerint üzemel.
V: Ügyelet a reklamációk számára.

Hát ezért.
Hazamegyek, és megborotvákozom. ÍGY nem mehetek az elnökhöz!
Doki! Vigyelek haza?
Hol ez a gyerek? Ez a Doki nincs is itt velem??? Pláne hazaugrom.
Jé, egy cédula az ajtón!

Kedves Dini bácsi!
Hazamentem. Kösz' mindenért. Várunk a csapatgyű lésen.
Viszontlátásra! Doki

Helyes srác. Remélem, a Pici haverja. ILYENEKKEL barátkozzon, ne olyanokkal, mint a. . . Hm! KIKKEL BARÁTKOZIK A PICI? Mért nem ismerem a Pici haverjait? Mit csinál a Pici, ha nincs a suliban? Hát nekem senki semmit el nem mond? Csak azért, mert ÁLLANDÓAN melózok, mint egy igásbarom? Mert hekus vagyok?
A fürdőszobában is várt egy cédula. A borotvámnak volt támasztva. Picitől.

Papa! Feltétlenül várunk csapatgyűlésre! Csuda klassz fej vagy! És kösz' MINDENÉRT! Kenyerett hozzok.
Pici

Helyes kölyök ez a Pici. Hogy várnak, és hogy kösz'. De mért nem tud helyesen írni? Még hogy kenyerett és hozzok. Foglalkozzni foggok vele. Csak aszt tudnám, kitől örökli ezzeket a rossz tulajdonságokat?

Most már itt az ideje, hogy bemenjek az elnöki palotába. Majd csak lesz valahogy. Ha én lehiggadtam, akkor ők is. . . Mi még csak-csak elboldogulunk a Felkelő Nappal, de megnézném magamnak szegény kicsi sárga barátainkat, mit művel velük a Pannónia Űrbázis ?
Amikor beléptem az elnöki palota nagy tanácstermébe, már ott volt a kormány, az elnákség, a katasztrófabizottság, a válságstáb, és miután beléptem, az egyszemélyes operatív bizottság is. Nem szólt hozzám senki egyetlen huncut szavacskát sem. Csak a kezembe nyomtak egy iratcsomót. Ránéztem, ez állt rajta: Jelentés. Már éppen röhöghetnékem támadt, hogy MÁSNAK is kell jelentést írnia, nemcsak NEKEM, amikor észrevettem, hogy sokkal kisebb betűkkel, a JELENTÉS szó alatt ez áll: A Felkelő Nap intézkedései. I.
Hm! A Felkelő Nap intézkedik? És ez csak az I. rész? Hm!
Illendően köszöntem, már kifelé igyekeztem, amikor megszólalt az ezredes:
- Még csak annyit: olvasd el, pihenj egypár napot, aztán jelentkezzél! Nagyon meg vagyunk veled elégedve. És felterjesztettünk a Kiváló Különleges Elhárító Emlékéremre. Valószínűleg meg fogod kapni. Na, szervusz!
Legyek őszinte? EZ jólesett. Akár megkapom, akár nem. Csak hazafelé jutott eszembe: „De hiszen ott volt mindenki. Természetesen az elnök is. KIHEZ terjesztették fel ezt a plecsnit? Hát az az illető nem volt ott? Akkor ő kicsoda? Ha meg ott volt, akkor mért nem biztos? Vagy miért NEM a válasz? Szóval, izé, vagyis. . . Tulajdonképpen a csapatnak kellene megkapni ezt a plecsnit. Vagy a Dokinak. Miért ÉN kapom?"
Elolvasom az iratokat, elmegyek a csapatgyűlésre, és szép nyugodtan megbeszélünk mindent a srácokkal. De most én is viszekvalami kaját. Valami finomat!

11. fejezet
Kérem, ne haragudjanak! Tudom, a jelentések és statisztikák szürke özöne amúgy is elönti az embert újságolvasás közben. Minek még egy többé-kevésbé érdekes történet kapcsán száraz adatokat aggatni az olvasóra? Kell! Elkerülhetetlen. Csak száraz adatokkal tudom érzékeltetni a Felkelő Nap első ténykedéseit, illetve azok hatását. Egyet ígérhetek csak, hogy az elnöktől kapott vaskos iratkötegből csak a legérdekesebbeket válogatom ki.
A rend kedvéért még annyit el kell árulnom, hogy kétféle információ van az irathalmazban: A Felkelő Nap utasításai (ezek BANZAJ -1, -2, -3. . . stb. jellel vannak ellátva) és az MTA-jelentések, melyek viszont a BANZAJok eredményét összegzik szűkszavúan.

BÁNZAJ -1
Megszüntetni alábbi vállalatokat:
fémk-1-55-16-önt
tex t-2222220-fonsző
gyógysz--69/69!69-össz
fest-x5y-mmmmmm7 + 1
hirsztetele-5-tő119-ig + 2w
összbőr-0-ra wwwwwhr

(A vállalatok kódszámát nem kívánom dekódolni, mert hiszen több ezer vállalatot takarnak ezek a számok, és több kötetet tenne ki puszta felsorolásuk.)

BANZÁJ -2
Leváltandó vezetők listája:
zz
cb
ku
PP
16
io

(Hááát. . . Ezeket a kódokat bizonyára ismerik a titkos telefonok névjegyzékéből. Borzasztó sok emberről van szó. Csak példaképpen említem, hogy az „io" alapján több mint 23 679 Kovács lett kirúgva.)

BÁNZAJ -3
mure
muid
teme
gymá

(Na ja! EZ volt tulajdonképpen a döntő változás. A munkarend, a munkáidő, a termelékenység és a gyártmányszerkezet. De szóljanak erről az MTA-jelentések!)

M TA/097/01-20-hülmure-m uid
Gyárakban, irodákban, téeszekben stb. dolgozók felesküdtek a vezetőkre. Rövid katonai kiképzés után reggeli torna. Munkaidő nyolc (8) óra. Reggeli szünet öt perc, ebédidő 15 perc, uzsonna nincs. Szabadságot kivenni nem kötelező. Megfigyelők szerint a munka még a befejezés előtti percekben is folyik.

MTA/097/01-20/teme-
A Felsődabasi kokszolóban B. F. betanított munkás azt mondta, „micsoda kuli munka". Harminc percen belül a termelést mikrotronikus robotok vették át.

MTA/097/0 i-33/g ymá
Piszkeszentmártoni konzervgyárban beindult az autógyártás. Az együtemű, egyhengeres Fusinuku Szaki várhatóan többmilliós szériában meghódítja a világpiacot. Idehaza egyelőre a Merkur-előjegyzés szerint az év végétől készpénzért, jövő évtől részletre kapható.

A titkos iratcsomag nem kevésbé érdekes anyagát képezték az MTA Tokióból érkezett tömör, rövid jelentései. Csak néhányat idézek:

M TA-Tok i ó/209-y
Nipponszabadság, szerda, 3. o. 2. hasáb
„Az idegen űrbázis utasításai alapján előállt gazdasági helyzet reményt nyújthat hazánk számára ahhoz, hogy kiláboljon abból a kereskedelmi káoszból, ahová páratlan minőségű árui juttatták. Az első termékek kibocsátása után reális remény van arra, hogy a zömében selejtes híradástermékek, tv-k, vidik, tetrafonok és hangpontok ismét bebocsátást nyernek több amerikai, afrikai, európai és ázsiai országba. Lehet, hogy hanyatló napunk ismét felkél?"

MTA-TokióI330-yy
Nippon Szava, Csütörtök, 5. o. 1. hasáb
„A szakszervezetek minden újítást, melyek a dolgozók érdekeit szolgálják, pártolnak, még abban az esetben is, ha külföldi eredetű. Ilyen az a mozgalom, mely a déli országrészben és északon, valamint keleten és nyugaton figyelemre méltó eredményeket tud máris felmutatnia munkaidő újszerű kihasználására. Szakértők szerint a magyar módszer lényege az, hogy a dolgozók 30-40 perccel később kezdik el a munkát, és két órával előbb hagyják abba. Mindeme a szuperrugalmas mozgalom kritériumának is megfelel."

MTA-To k i ó1400-yxz
Nippon Hírlap, Kedd, 1. o. 12. hasáb
„Magyar műszaki-gazdasági küldöttség érkezését várják az autóiparunk fellendítése érdekében. Jól informált körök értesülése szerint esetleg szó lehet egy közös magyar-japán autógyár létesítéséről Oszakában, amely 2 ütemű, másfél hengeres jármű, az ún. tro-tyo-mobil gyártását kezdené meg még ebben az évezredben-"

A (C.) iratra, egy pecséttel hitelesítve rá volt írva: SZOGORÚAN TITKOS! ÁLLAMKÖZI!
Egy sorral alább pedig ennyi: Aláírást követő tíz (10) évig nyilvánosságra nem hozható!

A szöveg:
„A japán és magyar kormány képviselője aláírásukkal hitelesen tanúsítják, hogy megegyeztek abban, miszerint a Pannónia és Felkelő Nap űrbázisok jelenlegi üzemeltetési pontjukon maradjanak, visszavonásig. Felek kijelentik, hogy az üzemeltetési költségüket maguk fedezik. Pótalkatrészek, javítási költségek tekintetében felek esetenként külön megállapodást kötnek."
Aláírás sk.
Aláírás sk.

Miután nekem ehhez semmiféle hozzáfűznivalóm nincsen, megveszem a kaját, mint azt már korábban jeleztem, és megyek a csapatgyűlésre.
Útközben beugrom a turbópetszervizbe, hogy a szokásos hercehurcák árán bejelentkezzem egy átvizsgálásra, remélem, a közeli hetekben. .. Már a bejelentkezést is utálom. Senki sem lesz a helyén, órákat kell várni, mindenkit hívnak, de senki sem jön, ha meg jön, inkább ne jött volna. Bezzeg a környező utcák! Hemzsegnek a szerelőktől. Ott fusiznak. Na de hát ez van, ezt kell szeretni. Turbópetemnek már nagyon is jár egy átvizsgálás. Képzelem, mibe fog ez nekem már megint ker0lni. A húszezresnél is fizettem majdnem ötezret. Utána meg háromszor kellett visszavinnem. Először azért, mert nem indult, másodszor, mert nem állt meg, harmadszor, mert folyton megállt. Na, itt is vagyok. Jé! Milyen ÜRES a környék! Csak nincs ünnep? Vagy mindenki a munkafelvétel előtt áll sorban? Jé! Ez a Sanyi, az egyik diszpécser. Vajon hová siet? Énelém?
- Tiszteletem!
- Jó estét, Sanyi! - feleltem udvariasan. - Hová, hová ilyen sietve?
- Csak üdvözölni jöttem a kedves ügyfelünket mondta a Sanyi, és háromszor meghajolt.
Sűrűn forogtam hátrafelé, hogy vajon ki van mögöttem, de bizony ott senki sem állt. Csak én, meg a turbópetem.
Sanyi rendületlen mosollyal folytatta:
- Én viszem is ezt a szép kis burbicseket a hiba- és állapotelemzőbe, addig szíveskedjen egy lapot kérni a Lalitól, és helyet foglalnia B-16-os vidifal előtti polivitaplex kagylóban. Onnan figyelemmel kísérheti a kedves ügyfél a munkafolyamat minden fázisát.
Álarcosbál - berúgtam, de nem tudok róla, cikiznek, eltévedtem, és ezeknél jobb ötleteim nem voltak. Itt valami nem stimmel. EBBEN biztos voltam. De egy oroszlán eltökéltségével mentem a lapért, bár tudtam, hogy semmi értelme, majd csak kiderül, hogy vicc az egész, és hozhatom a járgányt három hét múlva. . .
Kaptam lapot, és TÉNYLEG volt B-16-os vidifal, sőt, előtte tényleg volt egy vitaplex-kagyló. Lehet, hogy polivitaplex. Ebben nem vagyok szakértő. A kagylótól balra egy guribár üdítőkkel, balra kis infrakék terminál, sok pici gombbal. Hm! Ezzel szemben más változás is volt. Nem találtam a helyiség régi, meghitt kis budiját, a koszos budik királynőjét, amit mi, ügyfelek egyszerűen csak tocsogó-nak hívtunk. Ezzel szemben volt egy nagy ajtó, rajta fura tábla:

Mosdó*
WC*
Férfi*
Gentleman*
MEN*

*Nem kívánt résztörlendő!

Az ajtó mögött pedig feltehetően a néhai perzsa sah egyik fürdőszobája, úgy kiglancolva, hogy a falon két törött lábú légy próbált tovaaraszolni a legközelebbi elsősegélyhelyig. Mert ilyen makulátlan helyiséget eddig csak az Agysebészeti Klinika Műtőjében láttam, amikor nyomoztam a. . . De ez nem tartozik ide. Nem teketóriáztam sokat, eldobtam magam a B-16-os vidifal előtti kagylóban, kivettem a guribárból egy jéghideg retekszörpöt, majd az infrakék terminálon lenyomtam a KUKI jelű gombocskát. Elképesztő látványban volt részem. Járgányom egy ragyogó tiszta műhelyszektorban állt felpolcolva, és egy ördöngös hiba- és állapotelemző robotra volt kapcsolva. Három szerelő piros overállban, lázasan jegyezték a robot adatait. Jól megfigyeltem, hogy az egész folyamat három perc alatt zajlott le. Mihelyt a robotot lekapcsolták a járgányomról, az elgurult, a három szerelő pedig
jegyzeteit bedugta egy komputerbe. Jött egy másik robot, kivette a komputer szalagját, fenéken rúgta a középső szerelőt, aki azonnal elfutott és hozott egy ládát. Fél percen belül ki volt szerelve a reaktor, és elképesztő gyorsasággal egy másik volt visszaszerelve abból a bizonyos, előbb odacipelt ládából. Megint jött egy robot, a rugdosó, körbegurulta a járgányomat, és most két szerelőt rúgott farba, elég nagy intenzitással. Mindkettő elrohant, hozott valami fura műszert, rákötötték drága kis petemre, aki elég jól tűrte a hercehurcát. A robot el sem gurult, amíg a szerelők nem szakították le a fura kis műszerről a slájfnit. A robot megszagolta, fenéken billentette a legszélső szerelőt, aki újra mért. A robot újra szagolt, majd elgurult.
Tizenegy perc telt el érkezésem óta. Odagördült a már előbb megismert elemző robot, a szerelők rákapcsolták turbópetémre, és vártak vagy másfél percet. Úgy látszik, túl soká, mert jött megint a dühös robot, mindhármat seggbe rúgta, mire azok ész nélkül szedték le az elemtó robot csápjait az én kis járgányomról. Az egyik vadút fényesíteni kezdte egy ronggyal, miközben leste, hogy jön-e a robot. De nem jött. Jött viszont egy kék overállos szerelő, körbejárta a turbócskát, biccentett, majd váltott a kép. Egy Nagy Komputer írószerkezetét mutatta. Szinte kiesett rajta egy papírlap.
Mire felocsúdtam, a Sanyi állt mellettem, és mondta:
- Meghoztam a számlát, parancsoljon a pénztárhoz fáradni !
Istenbizonyfogadommindenreméganénikémtérdéreis-három-négy! (Ezt szoktam mondani válságos helyzetekben!) MOST néztem a számla végére. Azt hittem, elájulok! 240,- Ft. Kettőszáznegyven, azaz kettőszáznegyven forint. Igen, jól látják. ENNYI. És tudják, hogy mi volt még a számlán: Nos, nézzék meg, ímhol a szá m I a?

SZÁMLA
XBB 34-43-55
Turbópet
31.120 KM
Állapotelemzés: A-10, B-10, C-9, D-8, E-10, F-10, G-10, H-10, I-10
CSERE: D-blokk
JAVÍTÁS: C-blokk
ANYAGFELHASZN: D/Szavatosság
MUNKADÍJ 3740,- Ft
HIBAPONT: (7) HÉT
LEVONÁS: 3500,- Ft
FIZETENDŐ: 240,- Ft.
KOESZOENJUEK HOGY HOZZAANK FORDULT!

Majdnem elájultam. Ezek szerint egy rúgás 500,- Ft levonást jelent. Ha még egy történt volna, a végén még én kapok pénzt. És miből él a szerviz? Csak nem a jövő ügyfeleiből?
Egyáltalán mi megy itt végbe? Álmodom? Cikiznek? Szentséges szűzanyám! Csak nem a Felkelő Na. . . Atyaföld! Csak nem az a bigyó ott fent? Az a japán csodamicsoda! . . . Tejószagú! Nahát! . . . Vagyis hogy...
Kedvencemet egyébként hibátlan állapotban vettem át. Indult is. Meg is állt, csak épp leállni nem akart, mint régen tette, amikor én menni szerettem volna.

12. fejezet
Picivel megüzentem, hogy vendégül látom a srácokat, állítsák le Dugót a kajahordás tekintetében. Alapos megfontolás után nagy meglepetésre szántam el magam. Elmentem a. . . De erről később!
Három hatalmas kartondobozzal érkeztem. Doki kivételével már együtt voltak a srácok. Bumella és Copfos egy asztal körül serénykedett.
Fehér terítő, temérdek papírtálca és műanyag pohár! És. . . Egy óriási tálca, letakarva. Illatozva. . . Lelombozódtam.
- Ki hozott kaját? - kérdeztem csalódottam. - Üzentem Picivel, hogy Dugó ne ügyködjön kajaügyben! Hoztam mindent!
- Igen, tudjuk, Pici szólt - mondta Bumella. - De sajnos Dugót nem láttuk tegnap óta. Mackóval együtt felszívódtak. Csak ez a hatalmas tálca érkezett kajával és egy cédula, Mackó írásával. Itt van, ni! - és mutatta is nekem.
Ez állt rajta:

Sziasztok, srácok! Egy kis meglepetést készítünk a csapatnak abból az alkalomból, hogy a Doki akciója a végéhez ér. Időben jövünk, addig ne is egyetek!
Mackó és Dugó

Fura. Először is fura, hogy két napra, illetve majdnem két napra eltűnnek. Fura, hogy ELŐRE küldik a kaját. És a legcikisebb, hogy MILYEN meglepetést készítenek elő? Nos, hogy nagyon őszinte legyek, a legfurább az volt, hogy a Doki még nem volt ott a tételekkel. Mert az az igazság, hogy megbeszéltük Tivadar mellett, hogy mit és hogyan kell tennie ahhoz, hogy a legvilágosabban kapjon listát a tételekről, lehetőleg NÉV SZERINTI bontásra, mert azt már az újságból is lehetett tudni, hogy az előérettséginél a tételeket a - puskázás TELJ ES kizárása céljából - névre szólóan küldi a suliba az Oktatás- és Iskolaügyi Főközpont.
Már öt óra is elmúlt. Se Doki, se Mackó, se Dugó. - Gyerekek! - mondtam. - Éhes vagyok, együnk egykét falatkát. Bumella, légy szíves bontsd ki a dobozaimat!
Bumella ügyes mozdulatokkal távolította el a dobozokat csinosan borító, színes, tarka csomagolöpapírt. Leemelte kíváncsi tekintetektől övezve a doboz fedelét, hogy harsány röhögést váltson ki a srácokban. Persze amikor az asztalon parkoló hatalmas tálcákról levették a kis tarka kendőket, én is nevetni kezdtem.
Mackóék ugyanazt a kaját hozták, mint én. Temérdek gyönyörű hambuger, sajttal, hagymával, sok ketchuppel és sült krumpli... A meccs állása 1:1. Abban azért nagyon kételkedtem, hogy a kaja el fog fogyni . . .
Éppen az első hamburger eltüntetéséhez fogtam volna, amikor befutott Doki, kipirulva, izgatottan.
- Megvan! Sikerült! - kiabálta még az ajtóból, gyors mozdulatokkal ledobálta magáról a sapkát, kabátot, és lekuporgott egy párnára. Némán Ultek a srácok köréje. Én az ajtónak támaszkodva figyeltem őket. Történelmi pillanatok voltak. Egy hekus tanúja egy nagy jogtalan eltulajdonításnak, s nem tesz ellene semmit. Sőt! Az elkövetőkkel együtt izgul. Sőt, még ha nem is közvetlenül, de némi tanáccsal cinkostárs is... Micsoda világ!
- Srácok! Minden tételt kipumpáltam, ami a Winnetou komputerében volt! Tegnap mondta Nelli néni, hogy a diri átteszi a tételeket a páncélszekrénybe kinyomtatva, s üríti a komputert, hogy a tavaszi leltár ráférjen. Azt hiszem, az utolsó pillanatban sikerült a 332-en belenyúlnom. Matek-, fizika-, történelem- és irodalomtételeket listázott ki a komputerem, s hogy ne tartson soká, a neveket csak kódolva írtam ki, majd itt most áttesszük a kpdszámokat. Ficsúr, te gyorsan fordítasz, kettesből megyünk hatosba! Diktálom a számokat, te mondd rögtön a neveket:
- 202202222
- Ambrus
- 202022222
- Borbíró
- 222022202
- Cséfalvy
Doki szava elakadt. Ficsúré is. A csend akkora lett, hogy szinte hallani véltem a srácok szívdobbanását. - Na, miért nem folytatjátok? - kérdeztem értetlenül.
Nem kaptam választ. Csak ültek, és néztek maguk elé.
- Hééééé! - kezdtem kiabálni. - Mért nem válaszoltok! ÉBRESZTŐ!
Nem akarok hazudni, de legalább negyedóráig voltak a gyerekek megnémulva. Egyszerűen nem értettem, mi történhetett. Nagy nehezen Pici szólalt meg:
- Papa, hiába volt az egész. Nincs segítség. Tanulnunk kell.
- De hát mi történt, az istenért? - kérdeztem. - Hát a Doki elhozta a tételeket, és most listázza a neveket! - Az igaz! - mondta Pici olyan szomorúan, hogy majd sírva fakadt. - A 7/c-be járó srácok neveit listázza. DE MI A 7/b-be JÁRUNK!!! Ezek a tételek nem a mieink. A Dokinak az utolsó percekben sikerült kiszippantani Winnetou komputeréből a MÁSIK osztály tételeit.
Sakk. Matt. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, és Mackó lépett be Dugóval. Sugárzott róluk az öröm, az elégedettség. - Srácok! - kezdte Mackó tőle teljesen szokatlan lelkesedéssel. Óriási meglepetésünk van! Képzeljétek, a Karatékák Klubja köcsönad nekünk a Tisza partján egy öreg malmot. Miénk július 1-jétől KÉT HÓNAPRA. A malom lakható, rengeteg benne a hely, nemcsak mi férünk el benne kényelmesen, de még vendégeket is hívhatunk. Ingyen adják nekünk! Ha össze tudnánk valamelyes pénzt dobni, bérelhetnénk egy hajót, és akkor két hónapra miénk az egész Tisza! GYÖNYÖRŰ NYARUNK LESZ! - mondta, és szörnyen büszkén végignézett a társaságon.
De senki sem örült. Mindenki teljesen le volt kókadva.
- Mi van veletek?! - kérdezte Mackó megdöbbenve. - Hát nem is örültök? - Majd az asztalra nézett, és még jobban megdöbbent. - MÉG NEM IS KAJÁLTATOK? Ml történik itt egyáltalában?
Azzal ZAZEN-ülést vett fel, és komoran nézett maga elé. Dugó mindenben utánozta.
Suhajda szűkszavúan elmondta, mi a helyzet a tételekkel.
Mackó feltápászkodott a ZAZEN-ülésből:

- mondta enyhén elpirulva, majd hozzátette: - Elnézést. - Azzal visszatért ZAZEN-jébe. Szoborszerű mozdulatlanságába.
- Mit mondott? - kérdeztem Picitől.
- Nem tudom - felelte. - Kérdezd meg Dugótól!
- . . . . . . . . . . .(szerz., szerk. és Kiadó törl.) - fordította Dugó, majd így folytatta: Azt mondjátok, hogy Doki a 7/c tételeit szivattyúzta ki Winnetou komputeréből?
- Igen. De mért fontos ez? - kérdezte ingerülten Suhajda.
- A teljes névsor is megvan? - érdeklődött tovább Dugó.
- Igen. De bökd már ki, mért fontos ez? - kérdezték most már többen is.
- Egyszerű! - mondta kis barátunk. - ADJUK el a 7/c-seknek a tételeket, és a befolyt pénzből menjünk fel nyaralni!
Megdöbbenés, elképedés, megtorpanás, majd akkora éljenzés tört ki, mint amikor az iskolai focicsapat bekerült az országos döntőbe. Hülyültek vagy negyedórát. Aztán egyre csendesebbek lettek. Majd az egész csapat némaságba burkolódzott. Lerítt róluk, hogy valami bajuk van, de egyik sem mondja. Gubbasztottak vagy negyedórát. Semmi. A Doki törte meg a csendet.
- Srácok, ha fizettek a cések, hívjuk meg őket is nyaralni!
Legalább úgy éljeneztek, mint Dugó javaslata után. Hát EZ bántotta a lelküket. Hiába, ILYEN barátaim vannak!
Hazaszéledtek.
A történet egyébként nem ért itt véget. Régi igazság, . hogy ember tervez, komputer végez. Az történt, hogy karácsony után a sráeok nekiláttak magolni. Mondta is Nelli szokásos esti találkozóink alkalmával, hogy „mi történt ezekkel? ÁLLANDÓAN tanulnak!" A 7/c pedig vagy sziesztázott, vagy dobálta a havat (ha volt). Mindenesetre jobb dolguk volt. . . Ritkultak a csapatgyűlések, senki sem ért rá. Így ment ez február 12-ig. Aznap intézkedett a Felkelő Nap.
A srácok még nem is tudtak semmiről. Véletlenül beugrottam Letolsztoj Leonórához, hogy valós nevén nevezzem az én kis Nellikémet. (Jaj de dühös, ha Leonellinek hívom!!!). Csak azért ugortam be hozzá, hogy Piciről érdeklődjek. Természetesen. Hát csillogó szemekkel mutat egy kis papírszalagot:
- Ide nézz! Pár órával ezelőtt érkezett a Winnetou, izé, az igazgató úr komputerébe! De figyelmesen olvasd!
Ez állt a cetlin:

BÁNZAJ-1867
gyerek. felesk, isk.zászló. f6-g5-7c
kat. tisztel. feljebbv. ggyyxx08
előérettség.megszü. 0-tól 00-ig
jap. nyelv. okt.köt. het.l4-xxcC-f5, f6,Z
köt. karat. okt.mind. isk. G6-J7-OOOF
tant.vált.list. mell. 1-jétől 1001-ig
jap.társ.utaz.ingy.
előéretts.tan.mind.ingy. 88199
függ.: eé, aá, oó, és u.

Ha nem dolgoznék Tivadarral, hát biztos, hogy kis gondban lettem volna. De így? Nem volt kétséges. A srácok
a) megúszták az előérettségit, és
b) kárpótlásul (?) ingyen utazhatnak Japánba!
EI tudják képzelni, hogy mennyire boldog voltam, és Nellivel együtt örültünk a bölcs és határozott intézkedésnek. Persze minden jóban van valami nyugtalanító is. Szóvá is tettem Leonellinek:
- Nem tudom elképzelni Tarzant, mint karate-oktatót. Márpedig a BÁNZAJ-1867 kötelezővé teszi a karate-oktatást minden iskola számára is. A „mi" iskolánkban Tarzan, pardon, a Gébics tanár úr oktatja a testnevelést, ő pedig. .. De hiszen te, Nellikém, ezt jobban tudod, mint én!
Nelli megnyugtatott:
- Nyugi! Nem lesz semmi hézag. Mackó segít. Már holnap elkezdi a különórákat. Tarzannal. Biztos, hogy egy-két hét alatt Gébics tanár úr kiléphet a színre. Nekem más gondom van.
- Micsoda? - érdeklődtem izgatottan, hiszen a gyors segítség kulcsa a tettre kész akarat.
- Hát csak az- folytatta Nelli -, hogy júliusban mennek a gyerekek a Tiszára. Augusztusban kellene menni Japánba. Nem gondolod, hogy te is befizethetnél egy személyre? Mármint a magad részére? Nekem nem kell, én a gyerekekkel ingyen megyek mint osztályfőnök.
- Ééééén? - csodálkozva. - MINEK menjek én Japánba?
- Nászútra. Velem - mondta röviden Leonelli, és irtó furán kezdtek csillognia szemei.
Úgy értékeltem a váratlan helyzetet, hogy nekem megkérték a kezemet. Valami fura, sosem érzett micsoda járta át minden porcikámat. Hát csak hebegésre tellett.
- Izé, ezt meg kellene beszélnem a Picivel, végtére is, vagyis hogy. . .
Nelli röviden lezárta vívódásaimat.
- Mi ezt már megbeszéltük. Ő is nagyon örülne. „Mint az ezredes - gondoltam magamban. - Ő is mindent mindenkivel megbeszél, velem meg közli a végeredményt. De hát végtére is. . ."
Megcsókoltam. Nem a legjobb pillanatban. Leonelli szobájának ajtaját valami rémséges robbanás (vagy tájfun, hurrikán, netán tornádó?) ui. váratlanul felszakította, és betódult rajta a 7/b. A tetejében még Winnetou is, amit ez esetben szó szerint kell érteni. Winnetou Pici és Mackó vállán ült. Nekem KIFEJEZETTEN az volt az érzésem, hogy nem önkéntes alapon. Zúgott körülöttük minden, mint valamiféle morajló óceán. „UFF, UFF, UFF, UFF!" hallatszott dobhártyát repesztő hangerővel. Nellivel csak álltunk lecövekelve, mert még mindennek tetejében Winnetou nem látszott dühösnek. Sőt. MINTHA mosolygott volna. Körültáncoltak bennünket mint trópusi gyümölcsök erjedt levétől megmámorosodott vad bennszülöttek, majd alig-alig lecsendesédve, még mindig összevissza kiabálva „beszélni" is kezdtek. Nagyjóakarattal s némi idézőjelekkel tudom a hangzavart „beszédnek" nevezni. Így valahogy:
- UFF, UFF, UFF, elmarad az előérettségi ! Éljen Japán. Éljen Winnetou!!!!
- Nemhiába magoltunk! Itt az eredmény! Az életnek lóghatunk, nem magunknak!
- UFF! Csak magunknak játszhatunk ezután! Nem az életnek! UFF!
- Csapatgyűlést, de gyorsan, és SZÉTVERJÚK a be- ' rendezést! UFF!
- Még a Keselyűt is szeretjük ezután?
- Winnetou a mi apánk helyett apánk, nem dobjuk le, csak ha ő akarná! UFF, UFF, UFF!
Persze MINDEZ EGYSZERRE HANGZOTT EL, és csak alapos hangelemzéssel tudtam kihámozni (ha ugyan helyesen) az egymástól elkülöníthető mondatokat. Már-már úgy látszott, hogy semmi sem fogja félbeszakítani az őrjöngésüket, hiszen reménytelenül be voltak pörögve.
Váratlanul elbődült egy lelkes hang, úgy rémlett, a Suhajdaé: - Srácok! Verjük el a 7/c-ét!
A javaslatnak elsöprő hatása volt. Engem legalábbis úgy sepertek el az útjukból, mint a híres lipicai ménes ősszel a karám kerítését 1927-ben. Hihetetlen lelkesen készültek az akcióra, gondosan vigyázva arra, hogy Winnetout le ne ejtsék. Kezdtek kitódulni Neili szobájából, már amennyire az ajtó ezt megengedte. Úgy tűnt, hogy tényleg mennek verekedni. Csak azt tudnám, minek ehhez a Winnetou????
Percekig nem tértünk magunkhoz. Nagy sokára tudtam magamból kipréselni:
- Úgy látszik, Winnetou már megmondta nekik az újságot.
Nelli nem is válaszolt. Lesújtva nézett végig rajtam, majd elnevette magát, és még egyszer megcsókolt. Én idegesen lestem az ajtót, de már nem tört ránk senki.
Hát így történt. Persze, hátravolt még egy nehéz munkám. Ki kellett nyomoznom, hogy mi Nelli kedvenc virága. Az esküvői csokorhoz.