Bay ZoltánMagyar csillagászok, űrkutatók
Detre László
1906. április 19-én született Szombathelyen.
Egyetemi tanulmányait a Budapesti Egyetemen végzi, majd 1929-ben a Svábhegyi
Csillagvizsgálóba nevezik ki aszisztensnek. Németországi tanulmányútjáról
hazatérve a 30-as évek elején a rövidperiódusú változócsillagokkal az un.
RR Lyrae típusúakkal kezd el foglalkozni. 1943-ban a Csillagvizsgáló
Intézet igazgatójává nevezik ki és ezt a tisztséget tölti be egészen haláláig.
1955-ben a Magyar Tudonányos Akadémia levelező tagjának. majd 1973-ban
rendes tagjának választják meg. 1970-ben az Állami dij első fokozatát kapja
meg. 1970 és 1973 kötött a Memzetközi Csillagászati Unió Változócsillag
komissziójának elnöke.
Páratlan értékű észlelési anyagot
gyűjt össze és számos munkája jelenik meg az RR Lyrae típusú csillagok
periódusváltozásairól. A 70-es évek elején kimutatja, hogy az RR Lyrae
jelű csillag egyik periódusa a Napnál is megfigyelhető mágneses ciklusnak
felel meg.
Jelentős pedagógiai munkásságot
is kifejt, 1964-től haláláig egyetemi tanár az Eötvös Loránd Tudományegyetem
Csillagászati Tanszékén.
1974. október 15-én hunyt el Budapesten
Forrás: Nyerges
Gyula honlapja
Dezső Lóránt
(Budapest, 1914.máj. 7.) Csillagász,
az MTA csillagászati bizottság tagja, egyetemi tanár, a fizikai tugományok
doktora (1962). A modern hazai napkutatás megszervezője. A budapesti Pázmány
Péter Tudomány Egyetemen, majd Zürichben végezte tanulmányait. 1941-'45
a kolozsvári egyetemi csillagvizsgáló megszervezője és vezetője. 1948-tól
a svábhegyi Asztrofizikai Obszervatórium napfizikai osztályának vezetője.
1958-tól az önállóvá vált MTA debreceni Napfizikai Obszervatóriumának igazgatója.
Az IAU Nap-bizottságának állandó tagja. Állandó támogatója a hazai amatőrcsillagászoknak.
Évzizedekig szerkesztette a Csillagászati Évkönyv táblázatait, számos ismeretterjesztő
cikket írt. Akadémiai díjas. Kutatási teröletei: A protuberanciák mozgása,
a napfoltok statisztikus sajátságai, csillagászattörténet.
Jelenleg Debrecenben él.
P. Fényi Gyula S.J.
Asztrofizikus. Sopronban született
1845.január 8-án. (Finck István néven látta meg a napvilágot, a Julius
keresztnevet jezsuita szerzetesként választotta, családnevét pedig fiatal
tanárként belügyminiszteri engedéllyel magyarosította Fényire.)
A soproni bencés gimnáziuman tett
kitűnő érettségi vizsgát 1864-ben, majd belépett a Jézus Társaságba. 1871-től
a kalocsai Érseki Főgimnázium fizikatanára.
1877. július 31-én szentelték pappá.
1880-ban kinevezték az akkor berendezett Haynald csillagvizsgáló asszisztensévé.
1882-től 85-ig Pozsonyban tanított a főiskolán, majd átvette a kalocsai
obszervatórium vezetését, melyet 1913-ig igazgatott.
Legjelentősebb munkája a Nap, ezen
belül a protuberanciák megfigyelése volt. Meg kell még említenünk légkörtani
és geofizikai vizsgálatait is. 1916-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező
tagja.
1927. december 21-én hunyt el Kalocsán
Forrás: Nyerges
Gyula honlapja
Fonó Albert
(1881-1972)
A tolósugárhajtóművek és a sugárhajtás
terén végzett értékes munkát. A róla elnevezett érmet a Magyar Asztronautikai
Társaság az asztronautika területén végzett kiemelkedő munkásságot végzetteknek
adja.
Forrás: Pribusz
Katalin Űrkutatás az Interneten
Gothard Jenő
1857. május 31-én született a Szombathely
melletti Herényben. A bécsi műegyetemre járt és az ottani obszervatóriumokban
is dolgozott. 1881-ben a herényi családi birtokon magán-csillagvizsgálót
szerel fel, amelynek főműszere egy 26 cm-es tükrös távcső. Főleg csillagászati
fényképezéssel és színképelemzéssel foglalkozik. Bebizonyítja, hogy az
asztrográfiában a fényerős reflektorok a refraktoroknál előnyösebben alkalmazhatók.
Ezt látványosan igazolta a Lyra gyűrűsköd (M57=NGC 6720) mindössze 14 magnitudós
központi csillagának felfdezésével, amelyet az ibolyántúli fényelnyelés
miatt a nagyobb méretű lencsés távcsövekkel is csak nehezen lehetett megörökíteni.
Nagy érdemeket szerzett a halvány, diffúz égitestek – üstökösök, gáz- és
spirálködök – fényképezése terén is.
1884-ben felfedezi a ß Lyrae
fedési változó színképében a hidrogén alfa emissziós vonal periódikus változását.
Ezt a jelenséget csak ötven évvel később értelmezte O. Struve. 1891-ben
kimutatta a nóvák és a planetáris ködök színképének hasonlóságát, ezt 1901-ben
újból igazolja. Ezzel kimutatja, hogy a csillag körül a felvillanást követően
egy szétszóródó gázburok keletkezik. Azt is megállapítja, hogy a szétszóródó
gázburok nem azonos a nóva fellángolását követően rövid idő múlva felfedezhető
ún. "aureolá"-val. Elsők között sikerült az üstökösök színképének finom
részleteit lefényképeznie. Munkássága alpján a British Astronomical Assotiation
(1886) tiszteletbeli tagjává, a Magyar Tudományos Akadémia (1890) levelező
tagjává választotta.
Foglalkozik a fotóművészettel, számos
jól sikerült felvétele külföldi pályadíjakat nyert. Mint elektromérnök
részt vett a hazánkban akkoriban egyedülálló ikervári erőmű tervezésében,
majd a szombathelyi és soproni villamosvasút megvalósításában. Műhelyében
számos csillagászati észlelő műszert készített, ezek egy része külföldre
került.
Élete végén értékes gyűjteményt
állított őssze a csillagászat és fizika történeti könyvek régi ritkaságaiból.
Herényben hunyt el, 1909. május
27-én.
Forrás: Nyerges
Gyula honlapja
Hell Miksa Rudolf S. J.
(Maximilian Hell)
1720. május 15-én született Selmecbányán.(Eredeti
családneve Höll volt, 1760-ban változtatta Hellre.)
A selmecbányai gimnáziumban tanult,
majd 1738-ban Besztercebányán belépett a jezsuita rendbe. Noviciátusi éveit
Trencsénben töltötte, majd 1741-től Bécsben tanult.
1744-ben már saját csillagászati
megfigyeléseket közölt. 1745-től a lőcsei gimnázium tanára, 1748-tól 52-ig
teológiát hallgatott Bécsben, itt írt társai számára egy tudományos kisenciklopédiát.1751-ben
szentelték pappá.
Besztercebányára került és innen
irányította a nagyszombati csillagda építését, majd Kolozsvárra utazott
tanárnak és az ottani csillagda építésének irányítására.
1755-ben Mária Terézia kinevezte
udvari csillagásznak a bécsi csillagdába. A kor legnagyobb csillagászai
is elismerték lelkiismeretes munkáját. Az egri és a budai obszervatórium
tervezésében és felszerelésében is részt vett.
VII. Keresztély dán király a Vénusznak
a Nap előtti 1769. június 3-i átvonulása megfigyelésére Vardöbe hívta meg
Hellt.
Sajnovics János társaságában 1968.
áprilisában indultak útnak; sokrétű természettudományos megfigyelést végeztek
útjuk során.Sikeresen elvégezték az útjuk céljául szolgáló mérést, közben
Sajnovics felfedezte a magyar-lapp nyelvrokonságot.
A rend 1773-as eltörlése miatt megszünt
Hell támogatása, így a világi papság kötelékébe lépett. A nehézségek ellenére
folytatta tudományos kutatásait a csillagászat, földrajz, néprajz, történelem,
fizika, teológia tárgykörében. 1776-ban Csillagászati naptárt adott ki.
1792 tavaszán meghült, és betegségéből
már nem gyógyult fel. Április 18-án hunyt el.
Forrás: Nyerges
Gyula honlapja
Hédervári Péter
(Budapest, 1931. április 29. - Budapest,
1984, június 27.)
Újságíró, író. 1950-ben érettségizett
Budapesten, majd a Pajtás című gyermeklap munkatársa lett. 1952-1963-ig
a Geofizikai Intézetben dolgozott először technikusként, majd miután az
ELTE-n diplomát szerzett, tudományos főmunkatársként. 1963-ban a Gamma
Geofizikai szerkesztőségébe került ahol műszaki dokumentátori minőségben
tevékenykedett 1967-ig. 1968-tól az Élet és Tudomány című folyóirat belső
munkatársa majd rovatvezetője volt. Csillagászati, őslénytani, földrajzi,
meteorológiai jellegű természettudományos cikkeket, könyveket publokált.
Izsák Imre Gyula
Zalaegerszegen született 1929. febr.
21-én. Elemi iskoláit Zalaegerszegen végezte, majd a kőszegi katonai reáliskolába
került. Kiváló matematikai képességeire hamar felfigyeltek tanárai, s az
Esztergomi Görgey Artur Műszaki hadapród iskolába irányították. Itt tanult
1944-ig, amikor a világháború során osztályával Németországba került. 1945.
május 3-án amerikai hadifogságba esett, s így kora ősszel hazaérkezhetett
Zalaegerszegre. Beiratkozott a Deák Ferenc Gimnázium hatodik osztályába,
amelyet kitűnő eredménnyel teljesített. A következő tanévben egy év alatt
két osztályt végzett el, így pótolta a háború miatt kiesett évet. 1947
őszétől már a budapesti Tudományegyetem matematika-fizika szakos hallgatója,
s az Eötvös kollégium lakója volt. Kiváló eredménnyel végezte el az egyetemet,
már hallgató korában szakcikkeket publikált, s a Konkoly-Thege Alapítvány
Obszervatóriumában végzett kutatásokat. 1951-től a Csillagvizsgáló Kutatóintézet
dolgozója lett. Matematikai, fizikai és csillagászati ismereteit ötvözve
hamarosan az égi mechanika kérdéseit kezdte vizsgálni. Rakétapályák matematikai
elemzései, mesterséges holdak elméleti és gyakorlati kérdései foglalkoztatták.
Mivel az 50-es évek Magyarországán erre nem volt lehetősége, az 1956-os
forradalom időszakában Ausztrián át nyugatra távozott. Egy ideig a zürichi
csillagvizsgálóban dolgozott, de már 1958-ban amerikai állásajánlatot kapott.
Cincinattiban a mesterséges holdak mozgásának elméletével foglalkozhatott,
angol nyelvű szakcikkeket publikált. 1959-ben már a Cambridgei Smithsonian
Institution Astrophysical Observatoryban dolgozott, amely a befutó észlelések
feldolgozásának központja az Egyesült Államokban. Számos szakcikk után
1961-ben jelentette be a Föld alakjának és felszíni pontjainak pontos meghatározására
vonatkozó számításait, amely világhírűvé tette nevét. (A mesterséges holdak
fényképfelvételei alapján kiszámította, hogy a Föld nem gömb alakú, hanem
1400 lábnyira kiduzzad a D-Atlantictól induló vonal közepétől Brazilíáig,
az Admirál-szigetektől Ausztráliáig, a Dél-Kalifornia és Irán közötti pontok
mentén.) Rengeteget dolgozott, írt, előadott. A NASA osztályvezetője, a
Harward egyetemen tanított. 1965. április 21-én egy párizsi satellit-geodéziai
szimpozionra utazott. Ott kapott szívinfarktust 1965. április 21-én. Sírja
Cambridge-ben található. Zalaegerszegi lakóházán emléktábla található,
s 1994-től egy általános iskola viseli nevét szülővárosában.
Forrás: Nyerges
Gyula honlapja
Kármán Tódor
(1881-1963)
Aerodinamikai és rakétatechnikai
kutatásait világszerte ismerik. 1944-ben alapította meg a Jet Propulsion
Laboratory-t, ő volt az első vezetője is. A Nemzetközi Asztronautikai Akadémia
alapítója és első elnöke nevét a Holdon és a Marson kráter őrzi.
Forrás: Pribusz
Katalin Űrkutatás az Interneten
Konkoly-Thege Miklós
1842. január 20.-án Budapesten
született. 1864-ben hajóskapitányi és hajógépészeti vizsgát tesz.
1871-ben ógyallai birtokán csillagvizsgálót
létesít, amelyet részben saját készítésű modern műszerekkel szerel fel.
1898-ban birtokait és a csillagvizsgálót átadta a magyar államnak azzal
a kérésel, hogy a továbbiakban ő legyen az intézet igazgatója.
Tudományos működése elsősorban
az asztrofizika tárgykörébe esik. 1913. végéig 29 üstökös spektrumát méri
ki. Rendszeres meteormegfigyeléseket és napfoltészleléseket is végez. Elsők
között végzett meteorszínkép észlelést.1876-ban részt vett az égbolt színkép-katalógusának
előkészítésében, később a potsdami csillag-spektrum katalógust kiterjesztette
az égi egyenlítőtől délre fekvő övezetre. Igen járatos volt a csillagászati
műszertechnikában. 1883-ban megjelent Praktisher Anleitung für Ansstellung
zur Asrtonomicher Beobachtungen című műve hosszú időn keresztül a témakörrel
foglalkozók általánosan használt kézikönyve volt. Észleléseit 16
kötetben foglalta össze. A fényképezéssel sokat foglalkozott és Bevezetés
a fotográfiába címmel könyvet is írt1891-ben. 1890-ben megbízták az
Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet igazgatásával is. Nevéhez
fűződik a hazai meteorológiai szolgálat nagy arányú fejlesztése.
1875-ben a Magyar Tudományos
Akadémia levelező tagjává, majd 1884-ben tiszteletbeli tagjává választják.
1911-ben nyugállományba vonul, de csillagászati megfigyeléseit 1916-ban
bekövetkezett haláláig folytatja. Nevét a szabadsághegyi obszervatórium
őrzi.
Konkoly kiváló műszertervező
volt, és jelentős szerepe jutott a korszerű spektroszkópok kifejlesztésében.
Számos csillagászati fotografáló berendezést is szerkesztett. 1887-ben
megírta az első asztrográfiai kézikönyvet.
Budapesten hunyt el, 1916.
február 17.-én.
Forrás: Nyerges
Gyula honlapja
Kulin György
Nagyszalontán született 1905.
január 28.-án. A budapesti tudományegyetemen 1932-ben szerzett matematika-fizika
szakos tanári diplomát. Utána évekig állástalan. 1935-ben a Sváb-hegyi
Csillagvizsgáló Intézetbe került, előbb a pontos idő szolgálatot látta
el, majd a kisbolygókutatással és pályaszámítással foglalkozott. Két üstököst
is felfedezett.
1943-ban megszervezte a Természettudományi
Társulatban az amatőrcsillagászati szakosztályt. A II. világháború után
létrehozta a Magyar Csillagászati Egyesületet. Az 1947-ben létesített első
népi csillagvizsgáló az Uránia vezetője lett. Az Urániában folyó rendezvényeken
tudósok, írók, képzőművészek vettek részt.
1949-53-ban Újpesten volt
tanár. Tanári munkája közben kitanulta a gyakorlati optika műfogásait.
1953-tól nyugdíjazásáig az az Uránia igazgatója volt. 1954-ben létrehozta
az Uránia optikai és távcsőépítő műhelyét. Irányításával több tízezer távcső
és távcsőoptika készült. Állandó levelezésben állt az amatőrcsillagászokkal.
Kezdeményezésére alakultak a vidéki bemutató csillagvizsgálók. 1963-ban
megalakította a Csillagászat Baráti Körét. Haláláig tagja volt az Élet
és Tudomány című folyóirat szerkesztőbizottságának. Számtalan ismeretterjesztő
cikk, lexikoncikk szerzője volt. Róka Gedeonnal együtt szerkesztik az 1969-ben
megjelenő Csillagászati Kisenciklopdiát. Tudományos-fantasztikus regényeket
írt Qu. G. Lynn álnév alatt. 1973-ban SZOT-dijjal tüntették ki.
1989. április 22.-én hunyt
el Budapesten.
Forrás: Nyerges
Gyula honlapja
Lassovszky Károly
(Gyetva 1897.márc.23. - Boston,
1961.dec. 20.) Csillagász, a fizikai tudományok kandidátusa.
A Pázmány Péter Tudomány Egyetem
Csillagászati Intézetének asszisztense, majd az Asztrofizikai Obszervatórium
adjunktusa, 1938-43 igazgatója. A Csillagászati Lapok megalapítója (1939)
és első főszerkesztője.Külföldi tanulmányútja során megismerkedett a modern
gyakorlati módszerekkel, ezért a Bp.-i Csillagvizsgálóban is a fotometriát
szorgalmazza. Főleg változócsillagok észlelésével foglalkozik. 1943-49
azEgyetem tanszékvezetője. Az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet gravitációs
kutatásaiban is részt vett. 1956-tol a Cambridgei Smithsonian Astrophysical
Observatory minkatársaként a műholdak számítógépes helymeghatározásával
foglalkozik.
Forrás: Nyerges
Gyula honlapja
Marik Miklós
1936. május 28-án Budapesten,
mérnöki családban született. Középiskolai tanulmányait a budai Toldy Ferenc
Gimnáziumban végezte. Nagybátyja – Gumann István – a Svábhegyi Csillagvizsgáló
tudományos munkatársa volt. Ő ismertette meg a csillagászat szépségével
és az észlelés romantikájával. 1954-ben érettségizett jeles eredménnyel,
majd az ELTE fizikus szakára jelentkezett. Származása miatt átirányították
matematika–fizika szakra. Így 1958-ban matematika–fizika szakos tanári
diplomát kapott. 1957-ben és 58-ban demonstrátorként ő tartotta a bevezető
csillagászati előadásokat a Tanszéken.
1959-ben az ELTE Csillagászati
Tanszékén tanársegédnek nevezték ki. 1962 őszétől aspiránsként dolgozott
a moszkvai Lomonoszov Egyetem Sternberg Csillagászati Intézetében. 1966-ban
Moszkvában védte meg “A napfoltok feletti kromoszféra fűtése magnetohidrodinamikai
hullámokkal” című kandidátusi értekezését.
A Csillagászati Tanszék vezetése
(1990-től haláláig) mellett tudományszervező tevékenységet elsősorban a
Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati Bizottságának keretei között végzett,
melynek 1970 óta folyamatosan tagja volt. 1970 és 76, valamint 1990 és
93 között a Csillagászati Bizottság titkári tisztét is betöltötte, és ebben
a minőségében rendszeresen részt vett az Akadémia akkori III. Osztályának
munkájában.
A művelődési és közoktatási
miniszter 1995-ben A Magyar Felsőoktatásért Emlékplakettel, az ELTE
TTK Kari Tanácsa pedig 1996-ban A Kar Kiváló Oktatója címmel tüntette
ki . A Trefort-kerti Gólyavári Esték sorozaton tartott kiváló előadásáért
kapott emléklap, továbbá a tétékás Nyúz hallgatói lap Mondok
egy… rovatának legtöbbet idézett oktatójaként elnyert Aranyköpet
’96-díj már csak tovább finomítja az oktatást és nevelést valóban élethivatásának
tartó emberről kirajzolódó képet.
A tudományos minősítés területén
is élénk tevékenységet fejtett ki. A 60-as évek közepe óta szinte nem volt
olyan csillagászati tárgyú akadémiai doktori, kandidátusi, illetve egyetemi
doktori védés, amelynek opponenseként vagy bírálóbizottsági tagjaként ne
lett volna részese.
Igen széles körű ismeretterjesztő
tevékenységet is folytatott. Ilyen irányú munkásságát sok-sok cikk, egész
sor könyv és szinte megszámlálhatatlan előadás, rádió- és TV-fellépés fémjelzi.
Hat éven keresztül volt az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Csillagászati
Csoportjának alelnöke, és 1968 óta folyamatosan betöltötte a TIT Budapesti
Szervezete (ma Budapesti Ismeretterjesztő Társulat) Csillagászati és Űrkutatási
Szakosztályának elnöki tisztét.
1998. június 23-án, életének 63.
évében, tragikus hirtelenséggel hunyt el.
A Kulin által felfedezett 1940AB
kisbolygó vár arra, hogy felvegye Marik tanár úr nevét.
Forrás: Nyerges
Gyula honlapja
Móra Károly
A morvaországi Sternbergben
született 1899. szeptember 30.-án. (Moravecz) Köveskigethy Radó tanítványa
a budapesti tudományegyetemen. 1924-től a kozmográfiai tanszéken lett tanársegéd,
1931-32 között a lipcsei csillagvizsgálóban, majd Hamburgban és Heidelbergben
dolgozott. 1932-ben avatták a csillagászat, a fizika és matematika doktorává.
Doktori értekezését az MTA adta ki. 1933-ban az Asztrofizikai Obszervatóriumhoz
krült, és Tass antal igazgató nyugállományba vonulása után 1935-ben őt
bízták meg a Svábhegyi Csillagvizsgáló vezetésével. A budapesti egyetemen
két félévrn át a csillagászat helyettes tanára volt.
Nevezetesebb dolgozatai az
RV Tauri-típusú változócsillagokra, az M67 csillagainak helyzetáre és sajátmozgására,
valamint kisbolygók mozgására vonatkoztak. Több fejezetet írt a Természettudományi
Társulat kiadásában megjelent A csillagos ég című kiadványban.
1938. március 29.-én halt
meg Budapesten
Forrás: Nyerges
Gyula honlapja
Oberth Herman
(1894-1989)
A Nagyszebenben született Oberth
Herman volt az egyetlen az űrkutatás úttörői közül, akinek megadatott,
hogy álmai megvalósulását lássa. A mai rakétatechnika elméletét Oberth
dolgozta ki, igaz tőle függetlenül az orosz Ciolkovszkij és az amerikai
Goddard is hasonló eredményekre jutott.
Forrás: Pribusz
Katalin Űrkutatás az Interneten
Róka Gedeon
1906. május 7.-én született
Budapesten. Hároméves korában gyermekbénulást kapott, haláláig járógéppel
járt. Tanulmányait a budapesti tudományegyetem fizika-kémia szakán végezte,
diplomáját 1929-ben szerezte meg. Évekig alkalmi munkákból élt, majd a
kultuszminisztériumban az óvodai osztály számvevőségének tisztségviselője
volt. 1945 után a Népjóléti Minisztériumban működött.
1945-tól vett részt a csillagászati
ismeretterjesztő munkában. mint a Magyar Csillagászati Egyesület alelnöke.
1951-től a Természettudományi Társulat csillagászati szakosztályának titkára.
Ezután haláláig a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Csillagászati és
Űrkutatási Választmányának titkára volt. Hosszú ideig szerkesztette a Csillagászati
Évkönyvet. Csillagászati előadásokat szervezett, előadókat oktatott. Megindította
az évente megrendezésre kerülő Csillagászati Hetet. Sok cikke jelent meg
a Csillagászati évkönyv, a Föld és Ég, a Természettudományi Közlöny, a
Népszabadság és a Világosság című lapokban. A Föld és Ég és a Világosság
című folyóiratok szerkeszőbizottságának tagjavolt. A Gondolat Könyvkiadó
természettudományi szerkesztőségét is vezette.
1974. október 5.-én hunyt
el Budapesten.
Forrás: Nyerges
Gyula honlapja
Schulhof Lipót
(1847-1921) A múlt század utolsó
negyedének és a századévforduló éveinek egyik legjelentősebb számoló csillagásza.
Baján tanult 1858 és 1866 között.
Az érettségi után Bécsben és Párizsban folytatott egyetemi tanulmányokat.
1870-ben a bécsi egyetemi obszervatórium asszisztense lett.
Elsősorban elméleti számításokkal,
főként a bolygók Nap körüli keringési idejének kiszámításával foglalkozott.
1872. november 27-én rokonlátogatásra
érkezett haza. Itthon figyelete meg a nevezetes "csillagesőt", amikor néhány
óra alatt több ezer meteor hullott. Az osztrák E. Weiss segítségével kimutatta,
hogy az ismétlődő hullócsillagrajok az üstökösök szétszóródásából erednek.
1875. július 11-én a bécsi obszervatóriumban
munkálkodva egy új kisbolygót fedezett fel, amelyet Rotegeniának, Védelmezőnek
neveztek el. 1878-ban elnyerte Párizsban a 400 arany frankos akadémiai
Vaillart-díjat a kisbolygók mozgásában mutatkozó zavarokról írt dolgozatáért.
Három kisbolygót sikerült még újra felfedeznie (Maja, Camilla, Liberatrix).
Hazája is megbecsülte a kiváló tudóst:
1878-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta
Forrás: Nyerges
Gyula honlapja
Szentmártoni Béla
Szetmártoni Béla 1931. február
6-án született Hencsén. Már kora ifjúságától kezdve érdekelte a csillagászat.
1956 elején egy vállalati tanfolyam révén Pestre került. Ebben az
időben főleg a távcsőoptikák érdekelték. Budapesten Kulin Györgytől személyesen
tanulhatta meg a távcsőtükör készítés módját. Hazatérve folytatta a tükörkészítést.
A fényerős távcsövek házi készítésével ő próbálkozott meg először Magyarországon.
A Föld és Égben 1967-ben megjelent ismertetés hatására nagyon sokan kérték
meg fényerős tükör készítésére.
1955-től kezdve rendszeresen
figyelemmel kísérte a Sky and Telescope cikkeit. Levelezni kezdett R.E.
Cox-szal, a távcsőkészítési rovat akkori vezetőjével. Ennek eredményeként
a lap 1967. augusztusi számában megjelent egy kis írása és fényképe a 15
cm-es RFT-jével. Ennek egyenes következménye volt a kapcsolatfelvétel
a Webb Society-vel, az ALPO-val és más külföldi szervezetekkel. Az
angol BAA 1986-ban kiadta a Szentmártoni Béla által összeállított AAK Mély-ég
objektum katalógust. David Allen csillagász külön az Albireo számára írt
éveken át egy cikksorozatot nagy távcsövekkel végzett megfigyeléseiről.
1971.ben egy Albireo című,
gépelt füzetben gyűjtötte össze a kaposvári amatőrök észleléseit. Ez volt
a lap őse. Időközben a TIT-nél lehetőség nyílt egy klub megalapítására
és az Albireo rendszeres, havi megjelentetésére. Az Albireo a 70-es évek
magyar amatőrcsillagászatának vezető kiadványává, nagyszerű
megalapozójává és fejlesztőjévé
vált.
Több, mint egy évtized nagyon
hosszú idő, s Béla belefáradt a sok gépelésbe, a lap fűzésébe, postázásába.
Az aktív szerkesztői munkától megválva az összegyűlt hatalmas észlelési
anyag rendszerezését akarta elvégezni. Sajnos a szeme súlyosan megbetegedett,
s ebből csak lassan lábalt ki. Ezért is ment 1987-ben idő előtt nyugdíjba.
Az utolsó hónapokban bizakodva számolt be egészsége javulásáról. Terveit
mégsem válthatta valóra. 1988. május 28-án éjszaka a szíve felmondta a
szolgálatot.
Forrás: Nyerges
Gyula honlapja
Weinek László
Budán született németajkú polgárcsalád
gyermekeként 1848. február 13-án. Felsőbb tanulmányait Eötvös József ösztöndíjával,
1865-ben Bécsben kezdi, ahol fizikát, matematikát és csillagászatot
tanul, sokat foglalkozik fényképezéssel. 1869/70-ben Gödöllőn nevelő, 1870-től
magyar alapítvánnyal Berlinben és Lipcsében folytatja tanulmányait, 1873-ban
beválasztják a Német Birodalom Vénuszátvonulás-expedíció Előkészítő Bizottságába.
Itt a fotografikus mérések hibáit, a fényképlemez torzításait tanulmányozza,
ezeknek a kutatásainak elismeréseként választják 1877-ben a Magyar Tudományos
Akadémia tagjává. Részt vesz a Kerguelen szigetére küldött Vénusz-átvonulás
megfigyelő csoport munkájában (1874), mint a fotografikus program irányítója
és helyettes vezető. Mivel Magyarországon nem kap tehetségének megfelelő
állást, 1875-ben a lipcsei csillagvizsgáló obszervátora lesz, 1883-ban
pedig elfogadja a prágai Károly Egyetem csillagászati tanszékének meghívását.
Előbb a fotometrikus asztrometria
hibáinak kimutatásában végez úttörő munkát, Prágában kezd foglalkozni a
Hold megfigyelésével, részletes és pontos rajzokat készít a holdfelszínről.
Kidolgozza a holdfényképek és holdrajzok együttes felhasználásával készített
holdtérképezés módszerét, 1897-ben kiadja nagy holdatlaszát. Prágában megkezdi
a sarkmagasság ingadozás mérését (1889).
Élete végéig magyarnak vallotta
magát, több cikket írt a Természettudományi közlöny számára.
Prágában hunyt el 1913. november
14-én.
Forrás: Nyerges
Gyula honlapja
Zach Ferenc Xavér
Magyarországi származású német
csillagász. Pesten született -német katonaorvos gyermekeként- 1754. június
2-án. Pozsonyban, majd Bécsben tanul, a császári hadsereg mérnőkkarának
tisztje, itt matematikával és térképészettel foglalkozik. A hadseregből
hamarosan kilép, Londonban házitanító Brühl gróf, szász követ házánál,
ahol csillagászattal kezd foglalkozni. A szász követ ajánlatára 1786-ban
Ernő szász-gothai herceg udvarmestere lesz, egyuttal a gothai csillagvizsgáló
vezetője.
Zach elsősorban kiváló szervező
volt, felismerte, hogy nagyszabású csillagászati munkát csak nemzetközi
együttműkögés révén lehet végezni. Ennek érdekében nemzetközi csillagászati-geodéziai
szakfolyóiratot indít 1798-ban. Ugyanebben az évben összehívja Gothába
az első, céljait tekintve is nemzetközi csillagász konferenciát.
Észlelőként főleg a földrajzi
helymeghatározásokban tűnt ki. Ő dolgozta ki a földrajzi hosszúság mérés
lőpor-jelzéses módszerét. Több kiigazított és tökéletesített csillagászati
táblázatot közölt (Nap, Hold és bolygó pozíciókról), nagy érdemei vannak
az első kisbolygó felfedezésének adatfeldolgozása és közlése terén, elsők
között hívta fel a figyelmet a változócsillag észlelések jelentőségére.
Bár magyarul nem tudott, élete végéig "igaz Madjar lovag"-nak nevezte saját
magát, igen sokat tett a magyarországi szillagászat fellendítéséért, eredményeinek
széleskörű megismertetéséért. Több pontos és részletes koordináta-jegyzéket
közölt Magyarország fontosabb helységeiről. Egyike volt a "Tudós Társaság"
(MTA) első "külhoni" tagjainak.
Párizsban hunyt el, 1832.
szeptember 2-án.
Forrás: Nyerges
Gyula honlapja