Nyomtatható verzió
Planetológia
Hunveyor
Hunveyor
Magyar Kísérleti Gyakorló Űrszonda
Építése
Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató
Csoport
ELTE TTK Technika Tanszék
1997 őszén határoztuk el azt, hogy
az ELTE TTK Általános Technika Tanszékén egy gyakorló minimál-űrszondát
fogunk építeni. Kiindulási elképzelésünk volt az, hogy a lehető legegyszerűbb
fölépítésű és a földi környezetben is használható űrszondát építünk meg.
Mintamodellnek a NASA 1966-1968-ban a Holdra símán leszállt Surveyor űrszonda
sorozata kínálkozott. Honlapunk ezeket az elindulási munkákat foglalja
össze.
A minimálűrszonda fölépítését rövid
cikkben is összefoglaltuk. (Megjelent az Élet és Tudomány, LIII évfolyamának
21. számában, a 656/F oldalon, A Hunveyor címmel.)
A Hunveyor minimálűrszonda építése
az Eötvös Egyetem (ELTE) Természettudományi Kar, Általános Technika Tanszékén.
Bérczi Szaniszló, Cech Vilmos, Hegyi
Sándor, Drommer Bálint, Diósy Tamás, Tóth Szabolcs, Borbola Tamás, Köllő
Zoltán, Horváth Tamás
1968 februárjában szállt le
símán a Holdra a NASA Surveyor 7 űrszondája. A leszállás helye szokatlan
volt, mert első izben távolodtak el a holdi egyenlítőtől. A tycho kráter
északi lejtőjén öles sziklák között landolt az Surveyor 7 űrszonda és nemcsak
mechanikai, mágneses, optikai méréseket végzett, hanem röntgenfluorescens
műszerével talajösszetételt is meghatározott. A korábbi Surveyor leszállásokról
már ismert TV kamerával szokatlanul sziklás tájat fényképezett le maga
körül és talajvizsgáló ásóját is nehezen lehetett kezelni a sziklás talajon.
Ez a Surveyor kisérlet volt
az utolsó műszeres leszállás az Apolló expedíciók emberrel történt holdra
szállása előtt. A sorozatból az első, a harmadik, az ötödik és a hatodik
is sikeres volt a Surveyor 7 előtt. A surveyor űrszondák sikeréhez az egyszerű
vázszerkezet és a jól kigondolt műszerpark is hozzásegített, de az alapos
előkészítés és a jól működő irányítás is fontos összetevő volt. Ezt az
űrkisérletet elemeztük végig azzal a céllal, hogy mi is egy gyakorló űrszonda
építéséhez hozzákezdjünk. Egyikőnk (B. Sz.) levelezésben állt akkor Eugene
Shoemaker amerikai kutatóval, aki megküldte a Surveyor expediciók tudományos
vizsgálatairól készült dokumentációkat. Az 1969-ben megküldött anyag tartalmazta
a Surveyorok vázszerkezetét és fontosabb műszereinek elhelyezkedését is.
Ez az anyag szülte azt az ötletet, hogy megépítsünk egy minimálűrszondát.
Célunk az volt, hogy a hazai
lehetőségekből dolgozzunk. Mérnök csapattársunk javaslatára vörösrézből
forrasztással készült el a váz harmadnyi méretben a közleményekből sejthető
eredeti méretekhez képest. Az elektronikát viszont teljes egészében a Technika
Tanszék diákkörös elsőéves hallgatói tervezték és készítették el. Célunk
az volt, hogy fölépítsünk egy minimálűrszondát. Tekintettel az kiindulási
gondolatokat sugalló Surveyor-űrszondára, a mi egyetemi gyakorló űrszondánkat
a Hunveyor névre kereszteltük. A gyakorló jelző sok fontos szerepkört is
magába foglal. Egyrészt az űrszonda laboratóriumi jellegét, testközelségét
és szerelhetőségét. Másrészt azt a tényt, hogy továbbfejleszthető lesz
az idők során, s egyre fejlettebb technikájú, egyre összetettebb műszerparkkal
láthatjuk el. Harmadrészt gyakorló űrszonda lesz, mert a diákok ennek segítségével
számos nem földi környezet viszonyait modellezhetik, programozással, talajok
cserélgetésével az űrszonda környezetében.
A Hunveyor két fontos célt
is elérhetővé tesz. Egyrészt oktatási eszköz, egy összetett robot. Rajta
a műszerek együtt dolgoznak, ami megkívánja összehangoltságukat. Ezt az
összehangolást a fedélzeti elektronika, számítógép, interfészek, stb. biztosítják.
Másrészt kutatási eszköz, amin a már meglévő műszerpark fejleszthető, kiegészíthető.
Minden egyes fejlesztő lépés után ismét együttes egésszé kell fejleszteni
a fedélzeti műszeregyüttest. Ez talán a legfontosabb tulajdonsága a Hunveyornak.
Mindig egységes egészként szerepel a hallgatók előtt. Összehangolt technológiák
láncolata, szövete. S ez az a pont, ahol a Technika Tanszéken és az ELTE
TTK Kozmikus Anyagkutató csoportjában folyó űrszondaépítés kapcsolódik
technika sorozatunkhoz.
Az űrszonda összehangolt és
a leszálló robotba belekicsinyített technológiák együttese, szövete. Fontos
szerepet kapnak benne az anyagtechnológiák is, például a talajt elemző
kar, vagy a talajvizsgáló berendezések esetében. De döntő szerepű bennük
az információs technológiáké. A jelek földolgozása messze jelentősebb feladatkör
az űrszondán, mint a hagyományos földi technológiákban. S a harmadik technológia
is nélkülözhetetlen: az energetikai. Napelemes erőforrást is tervezünk,
bár kezdetben csak hálózatról üzemeltetjük majd. Mégis, a háromféle technológia
szerves egészt képez, s ez lesz a Hunveyor gyakorló űrszonda legnagyobb
előnye, vonzereje az oktatásban a technológiák bemutatására.
Könyvek:
Bérczi Sz., Cech V., Hegyi S. (1992):
Anyagtechnológia II. Egyetemi jegyzet. 86.old. Janus Pannonius Tudományegyetem
Kiadója, Pécs. (J4-92.)
Bérczi Sz., Cech V., Hegyi S., Sz.
Fabriczy A., Schiller I. (1995): Fölkészülés a Technológiai Korszakváltásra
I. Technológiák (kisérleti tankönyv, szerk. Bérczi Sz.) Keraban Kiadó.,
Budapest
Bérczi Sz., Cech V., Hegyi S. (1997):
Technológia és Informatika II. Egyetemi jegyzet. 215.old. Janus Pannonius
Tudományegyetem Kiadója, Pécs.
REFERENCIÁK
[1] Blackwell T. L. (1993): Teachers
Program. MSFC, Huntsville; [2] Wilhelms D. E. (1970) U.S.G.S. Prof. Paper
No. 599-F, Washington; [3] Nick O. W. (1967) Off. Technology Utiliz. No.
NASA SP-163. Washington; [4] The Surveyor Investigator Teams (1967) JPL,
CIT. Techn. Report 32-1177. Pasadena; [5] The Surveyor Investigator Teams
(1968) JPL, CIT. Techn. Report 32-1264, Part II. Pasadena; [6] Wilhelms
D. E. (1987) U.S.G.S. Prof. paper No. 1348. Washington; [7] Christensen
E.M. et al. (1967) NASA-JPL Techn. Report 32-1177, p.111-153. [8] Choate
R. et al. (1968) NASA-JPL Techn. Report 32-1264, p.77-134, [9] Scott R.
F., Roberson F. I. (1967) NASA-JPL Techn. Report 32-1177, p.69-110. [10]
Scott R. F., Roberson F. I. (1968) NASA-JPL Techn. Report 32-1264, p.135-187.
[11] Shoemaker E. M. et al. (1967) NASA-JPL Techn. Report 32-1177, p.9-67.
[12] Shoemaker E. M. et al. (1968) NASA-JPL Techn. Report 32-1264, Part
II. p.9-76. [13] Lucas J. W. et al. (1967) NASA-JPL Techn. Report 32-1177,
p.155-188; [14] Vitkus G. et al. (1968) NASA-JPL Techn. Report 32-1264,
Part II. p.187-208; [15] Corliss W. R. (1974) NASA-SP-334 Washington; [16]
Williams J.G. (1971) In Physical Studies of Minor Planets, (ed. T. Gehlers)
NASA-SP-267. [17] Zellner B., Leake M., Morrison D., Williams J.G. (1977)
Geochim. Cosmochim Acta , 41. 1759-1767. [18] Hertogen J., Janssen M-J.,
Takahashi H., Morgan J.W., Anders E. (1983) Geochim. Cosmochim Acta , 47.
2241-2255. [19]McCoy T.J., Dickinson T.L., Lofgren G.E. (1997) LPSC XXVIII.
p. 903-904, [20] Casanova I., Keil K., Newsom H.E. (1993): Geochimica et
Cosmochimica Acta, 57. 675-682, [21] Dickinson T.L., Lofgren G.E., Casamova
I. (1992): LPSC XXIII. 309-310, [22] Keil K., Ntaflos Th., Taylor G.J.,
Brearley A.J., Newsom H.E., Romig Jr., A.D. (1989): Geochimica et Cosmochimica
Acta, 53. 3291, [23] Weisberg M.K., Prinz M., Nehru C.E. (1997): LPSC XXVIII.
1525-1526
Erről a munkáról az LPSC XXIX konferencián,
1998 márciusában, Houstonban is beszámoltunk, s ez a cikk elérhető a következő
internet címen
Sz. Bérczi, V. Cech, S. Hegyi, T.
Borbola, T. Diósy, Z. Köll?, Sz. Tóth (1998): Planetary geology education
via construction of a planetary lander probe..LPSC XXIX. Houston, pdf.1267.