A felsőoktatási robotika és planetáris geológia területeket összekapcsoló
programunkat Hunveyor gyakorló és kisérleti űrszonda folyamatos fejlesztésével,
a planetáris terepasztal különféle változatainak elkészítésével 1997 óta
folytatjuk. E programunk a műszeres mérő technológiáknak és a planetáris
felszíni geológiának a kapcsoltát is elemzi: műszerparkjával, autonóm rendszereivel,
robotikájával, számítógépes rendszerével segíti az égitestek felszínének
műszeres megismerését.
Az 1997-ben az ELTE TTK-n elindult programot hosszú ideig a PTE
TTK Informatika és Általános Technika Tanszékén (Hegyi Sándor vezetésével)
működő űrkutató csoporttal karöltve végeztük. 2000 végén bekapcsolódott
a munkába a Berzsenyi Dániel Főiskola Technika Tanszéke is (Kovács Zsolt
Imre szervezésében) és ma már építi a Hunveyor-4-et a székesfehérvári Kandó
Kálmán Műszaki Főiskola űrkutató csoportja is (Hudoba György vezetésével).
A minimálűrszonda elkészülte, a minimális fedélzeti robotika újra lehetővé lehetővé tette, hogy frissen jött hallgatók is bekapcsolódjanak az építésbe. Az eddigi munkákban résztvevő hallgatók dolgozataikkal sikeresen szerepeltek az Országos Diákköri Konferenciákon és a NASA LPSC konferenciáin is.
A Hunveyor űrszonda építési programjából eddig megvalósítottuk: a) Többlépcsős fejlesztést, a minimálűrszonda elkészült mindhárom csoportnál, b) A modul elvű építkezésben megkezdtük a napelemmel működő kisebb energiaigényű rendszer építését (Hunveyor-2), c) Kompatibilis részrendszerek fejlesztésével elkészült néhány új műszeregyüttes (hőmérséklet-mérő egység, spektrométer, kémiai analizátor egység, sugárzásmérő egység, talaj keménység mérő egység, stb.)
Összefoglaló munkát is készítettünk a Hunveyor gyakorló és kisérleti űrszonda eddigi fejlesztéseiről a Naprendszert és anyagainak viszgálatát bemutató atlasz sorozatunkban. Ennek második kötete a Planetáris felszinek viszgálata a SURVEYOR alapján megépített HUNVEYOR kisérleti gyakorló űrszondával. E munka bemutatja a Hunveyor építésének főbb szakaszait, a váz szerkezetét, az elektronikai rendszert, a minimálűrszondához tartozó kar és kamera kapcsolatát a fő modullal és sok érdekes, eddig már megvalósított kisérleti berendezést. Bemutatja a Hunveyor használatát a különféle oktatási területeken is, elsősorban az égitestfelszíneket tanulmányozó tudományokban és a földi környezettudományban. A munka egyik összefoglalójában modellezi az égitesteken lejátszódó érdekesebb folyamatok kölcsönhatásait a gyakorló űrszonda részrendszereivel, ami a mérések tervezéséhez, az egész robotegyüttes áttekintéséhez jó támpontokat ad. A Hunveyor kisérleti gyakorló űrszonda modell építséét bemutató kis atlaszunk jól használható majd a közép- és felsőoktatásban is.
